Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Bandai első kézikonzolja annyira ritka, hogy még Japánban sem sokan hallottak róla. A Denshi Manga Juku nevet viselő gép 1995-ben jelent meg, és gombok vagy d-pad helyett mindössze egy fekete-fehér érintőképernyőt tartalmazott. A konzolhoz két eltérő programtípus volt kapható: a G jelű példányok egyszerű játékok voltak (jobbára anime-feldolgozások, de volt Mega Man, Street Fighter és egy Dungeon Diver nevű exkluzív RPG is), amelyekben természetesen mindig a ceruzát használva juthattunk tovább. A Mega Man X3-ban például nekünk kellett berajzolni a főhős fegyverét, és az minél jobban hasonlított az eredetire, annál nagyobbat sebeztünk. A Super Street Fighter II-ben a harcosunk reakcióit kellett lerajzolni, így például egy védekező mozdulatot vagy egy rúgást leskiccelve győzhettük le ellenfeleinket. A Sailor Moon-játék még ennyit sem tudott, ott firkáinkkal horoszkópot generálhattunk, vagy épp a szoftver azt osztályozta, hogy milyen jól tudtuk lerajzolni a naprendszeres lyányokat.

Az M-jelű kártyák a mangáról, vagyis a rajzolásról szóltak. Hogy pontosan ezek miként működtek, arról nagyon kevés információ maradt fent, de a szabad firkálgatás helyett itt lehetett előre elkészített mintákat mangás módon elrendezni és szövegbuborékokat illeszteni hozzájuk, voltak kisebb puzzle-minijátékok, illetve több frame megrajzolásával kisebb animációkat is készíthettünk. Elvileg az azonos témájú G és M kártyákat egyszerre is lehetett használni, de hogy ez pontosan milyen eredménnyel is járt, arról még japánul sem találtam egyértelmű leírást. A gépből néhány kép tanúsága szerint létezett egy Paluseata nevű kiadás is, de hogy ez a színén túl mi másban is lehetett eltérő, azt sajnos nem tudni.

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az amerikai Softline magazin 1982 januári száma.

A nyolcvanas években a szoftverkalózkodásnak volt egy másik értelme is: így hívták ugyanis azt is, amikor egy fejlesztő lelopott egy játékötletet. A Softline ezen cikkét természetesen a milliónyi Pac-Man-klón ihlette, no meg a program számítógépes verzióit forgalmazó Atari által riválisai ellen indított perek tucatjai.


Forrás: Softline 1982/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Chuck E. Cheese étterem-láncot Nolan Bushnell, az Atari alapítója indította el, nagyrészt azért, hogy azon keresztül a Pong rengeteg fiatalhoz jusson el, mégpedig a sokszor rosszhírű helyek hírében álló játéktermeken kívül is. Bár az elsősorban pizzáiról ismert hely az évek során többször is csődbe jutott, az sosem változott meg, hogy a Chuck E. Cheese mindig is a szórakozásról szólt, és a nyolcvanas években ez jól felszerelt játéktermeket jelentett. A remek ízlésű fiatalember a Wizard of Wort nyúzza, és már a nyolcadik pályán tart, a Galaxian viszont 1981-ben, két évvel megjelenése után már nem vonzza annyira a játékosokat.

Forrás: CNET. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Walmart sosem volt az intellektus bajnoka, és ezt ez a GameCube-hirdetés is pontosan mutatja be.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Novotrade által fejlesztett Eureka első bemutatkozása, illetve reklámja a kalandjátékokkal foglalkozó Micro Adventurer magazinból. A főnyereményt végül egy bizonyos Matthew Woodley vitte el, aki a díjátadón annyira összehaverkodott a kiadó Domark vezetőivel, hogy végül ennél a cégnél helyezkedett el, és ott nyakig benne volt az első Championship Manager elkészültében, majd sikersorozattá válásában.

Forrás: Micro Adventurer 1984/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A brit Sega Saturn Magazine 1997 januári száma.

A címlapon a Sega egyik óriási hibája látható; illetve nem látható. A Sonic X-treme körüli balhék, majd a program fejlesztésének csúf leállítása következtében a Saturn Sonic-játék nélkül maradt, és ezt a platform Japánon kívül nem is élte túl. Noha kétségbeesetten azért kiadtak egy eredetileg Mega Drive-ra fejlesztett játékot Sonic 3D Blast néven a jóval erősebb konzolra, az izometrikus nézete miatt szinte játszhatatlan volt. A hivatalos magazinok persze ilyen részletekkel nem nagyon törődtek, törődhettek.

Forrás: Sega Saturn Magazine #15. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

„Vajon tényleg léteznek – vagy legalább létezhetnek – gonosz számítógépek?”, tette fel a kérdést az Enter magazin legelső száma, elsősorban a korabeli filmek elvadult koncepcióira alapozva. A válaszuk amúgy (egy évvel az első Terminator előtt) egyértelmű nem volt.

Forrás: Enter #01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Távol álljon tőlem, hogy beleszóljak a profik dolgába, de nem tett volna jót a marketing koherenciájának, ha a címlap-grafikusnak esetleg megmutatják, hogy a Speedball 2 Deluxe karakterei miként is néznek ki a pályán? Vagy legalább azt megmondhatták volna neki, hogy a Bitmap Brothers soha az életben nem használt ilyen harsány vörös színeket...


Forrás: Zero #15. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy viszonylag új flipperasztal, az 1996-os Scared Stiff játékterének részlete.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A japán Oh! X magazin 1992 januári száma.

A Sharp által gyártott számítógépekkel (elsősorban az X1 és az X68000 gépcsaláddal) foglalkozó újság mindig valami random 3D-s rendert használt a címlapján, változó eredményekkel. Ez például nem sikerült valami jól, de talán 1992-ben ez is elég volt a vevők lépre csalásához.

Forrás: Oh! X 1992/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.