Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Csak néhány, az 1998-as CeBIT kiállítás legmenőbb mobileszközei közül. Az itt látható eszközök (talán a kormányt kivéve) funkcióit mára minden esetben a mobiltelefon vette át.

Forrás: PC Zed 1998/06. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A Compile nagyszerű flipper-sorozatának második tagja volt a Devil’s Crush, amelynek sötét fantasy sztorielemei igazán egyedivé tették a játékot. Egy gond volt csak: a játék címe. Bár az amerikai Sega mindig is azt próbálta a Nintendo orra alá dörgölni, hogy velük ellentétben ők bizony felnőttes konzolt üzemeltetnek, azért addig nem ment el ez a kivagyiskodás, hogy az ördögöt engedjék feltűnni egy hivatalosan licenszelt játék nevében. Ezért aztán, amikor a Tengen megvásárolta az amerikai jogokat, kénytelenek voltak a meglehetősen fantáziátlan Dragon’s Furyra átkeresztelni a programot. A TurboGrafx-16 konzolt terjesztő NEC-nek semmi ilyen gondja nem volt, így azon a gépen nem csak picit jobb verziót kaptak a vásárlók, de az eredeti címről sem kellett lemondaniuk.

Érdekes adalék, hogy amikor az a verzió 2007-ben megjelent a Wii konzolon elérhető online szolgáltatáson, ott már az eredeti címet viselte a játék, de a biztonság kedvéért a pentagrammákat gondos kezek háromszögekre cserélték benne. E dicséretes cenzúrának meg is volt az eredménye: sem a Devil’s Crush, sem pedig a Dragon’s Fury nem juttatta pokolra egyik játékosát sem!

Forrás: Electronic Gaming Monthly #036. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Geibunsha kiadó által publikált Neo Geo Freak magazin neve nem túlzás volt, a szerkesztők és a cikkírók mind elképesztő rajongói voltak a konzolt gyártó SNK cég verekedős játékainak, így aztán az újság nagy részét ezekkel kapcsolatos, sokszor exkluzív információk töltötték ki. És hogy mennyire volt alapos a Neo Geo Freak? Elég megnézni a fenti oldalakat, amelyek mind a Fatal Fury 3: Road to the Final Victory egyik karakteréről, a közönségkedvenc Terry Bogardról szólnak. A magazinban mind a 10 karakter megkapta ezt a részletes elemzést és minden bizonnyal hasznos tippgyűjteményt – persze a főellenfelek, a pályák, a kombórendszer és a sztori kimerítő bemutatásán túl.

Forrás: Neo Geo Freak #01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bizony, volt honnan fejlődnie a kommunikációs rendszereknek, amíg elértünk a mai, szinte állandó online mobilkapcsolathoz.


Forrás: Antic 1983/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


1984-et írta a naptár, amikor ez a kütyü megjelent. És hogy mi is ez? Hát egy Seiko UC-3000 karóra, no meg annak indukciós dokkolója, amelyen keresztül BASIC nyelven lehetett programozni az időmérőt. Túlzásba persze nem lehetett vinni a dolgokat, mindössze 4K memória állt a felhasználó rendelkezésére. Egy, a képen nem látható adapterrel a dokkolót számítógépekhez is hozzá lehetett kötni, így még könnyebbé vált a programozás.

Az alapfunkciók közt találjuk a feljegyzés „appot”, ahová akár a dokkolóval, akár PC-n feljegyzéseket írhattunk, amelyeket aztán az óra képernyőjén lehetett olvasgatni. Szintén hasznos lehetett néhányaknak a napló üzemmód, amelyben 43 eltérő időpontot jelölhettünk meg eltérő nevekkel és hozzájuk csatolt memókkal.

Forrás: Coolest Vintage. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ahhoz képest, hogy a Famicom 1983-ban jelent meg, meglepően modern képességei is voltak. A Famicom Network System nevű kiegészító például rendes modemmel egészítette ki a konzolt, amellyel telefonhíváson keresztül lehetett különféle online funkciókat elérni. Nem csak időjárásjelentést és minden nap egy (!) új viccet lehetett olvasni, de néhány japán bank még olyan szoftvert is írt, amellyel Famicomon keresztül otthonról lehetett lekérdezni az aktuális részvény-árfolyamokat, és még adni-venni is lehetett. Mivel ezek komplex műveletek voltak, a Famicom Network Systemhez egy sokgombos kontroller is járt.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Ha valaki egyetlen pillanatra akarná visszavezetni a világot meghódító mainstream számítástechnika eredetét, alighanem a Popular Electronic 1975 januári számának megjelenését választaná.

E magazin előtt egy sikeres számítógép néhány száz példányban fogyott – a címlapon szereplő Altair 8800-ból viszont már az első évben is több ezer darabot tudtak értékesíteni, és ezzel egyben a mikroszámítógépek kora is beköszöntött. Arról nem is beszélve, hogy ezt a borítót mutatta meg Paul Allen barátjának és BASIC-mániás programozótársának, Bill Gatesnek – a cikk többszöri elolvasását követően pedig elhatározták, az egyetemet otthagyva Micro-Soft néven szoftvercéget alapítanak. Első termékük az Altair BASIC lett, a korszak egyik legsikeresebb programja.


Forrás: Recom Computers. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Pár apróság azért hiányzik ebből az öntömjénező történelemórából, például az, hogy az eredeti Sony floppy-lemezek mindössze 160 KB adatot  bírtak el, a jól ismert 1.44 MB kapacitás már az IBM fejlesztőinek köszönhető (bár legyünk fairek: e technológia piacra dobása pár hónappal e reklám első leközlése után történt meg). Azt is fontos tudni, hogy a Macintosh által népszerűvé tett (és e képen is hirdetett) formátum már egy, a Sony eredeti designját alaposan felülmúló szabvány alapján készült.

Forrás: MacWorld 1986/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az EA Distribution egy amerikai videojáték-disztribútor volt; amennyire tudom, az Electronic Artshoz különösebb köze azok játékainak árusításán túl nem volt. Ez a lista 1990 nyarának számítógépes eladásait összesíti, és bár a korszak pár fontos kiadója (Origin Systems, MicroProse, Sierra) hiányzik róla, így is sokat mesél a korszak PC-s ízléséről.

Forrás: Computer Gaming World #075. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A csak Japánban megjelent Ka•Ge•Ki egyike volt a számtalan Double Dragon-klónnak, és aranyos, SD (nagy fej, pici test) designján kívül sok pozitívumot nem lehet róla elmondani. Illetve dehogynem: ez a hirdetés valami egészen fantasztikus lett, bár arra kíváncsi lennék, hogy hol találtak Japánban egy ennyire lepukkant épületet. A Mega Drive-verzió japán és amerikai borítóira is érdemes egy-egy pillantást vetni, a jól ismert minőség-különbség pokoli erővel járja át ezeket is.

Forrás: Beep! Mega Drive 1991/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.