Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Blue Almanac cím nem sokaknak lehet ismerős, arra viszont van némi esély, hogy egy igazi Sega-őrült felismeri a nagyszerű festményt – ugyanis e játék angol nyelvű kiadása is ezt viselte borítóján. Igaz, ez nem a szokásos nyugati verzió volt; nem, a megjelenés napra pontosan húsz évvel azt követően történt, hogy a japán boltokban megjelent a program! Hiába hirdette azt ’92 nyarán az amerikai jogokat megszerző Sage’s Creation kiadó, hiába tesztelte az akkor már Star Odyssey néven futó játékot a GamePro magazin, a megjelenést az utolsó pillanatban ismeretlen okokból törölték. Az elveszett Mega Drive-játékokkal foglalkozó cég, a Super Fighter Team 2011-ben megvásárolta a jogokat, újra lefordították a programot, és kiadták azt PC-re. Legyen bármi is a neve, a Blue Almanac e történelmi kanyart leszámítva nem nevezhető jelentős programnak, egy szimpla, igen korai 16-bites japán RPG-ről van szó; és talán pont emiatt nem is lett nagy balhé anno a törléséből.

Forrás: Beep! Mega Drive 1991/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az idősebb generációt riogatni vágyó ostoba karikatúrákkal kapcsolatban az a legjobb, hogy sosem mennek el a végtelenül ostoba túlzások szintjéig...

(A fiatal lányok erényét a játéktermektől védeni akaró cikk ezzel az illusztrációval a The Philadelphia Inquirer lapjain jelent meg 1982 májusában.)


Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A minden idők egyik legjobb játékipari sztorijának számító Gizmondo kézikonzol gyártója a londoni Regent Streeten nyitott hatalmas boltot a kütyü népszerűsítésére. A hatalmas (és méregdrága) üzletet javarészt a közeli Apple Store-ról mintázták, ám ez sem segített: alig 25 ezer gép eladását követően az egész vállalkozás 10 hónap után végleg földbe állt, és így a Gizmondo Flasghip Store is bezárásra került.

Forrás: Shuttershock. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Mivel 1981-ben jelent meg, szegény Photarnak esélye sem volt rá, hogy a zseniális poszter által árasztott hangulatból bármit is át tudjon adni. A játék egy viszonylag egyszerű vertikálisan scrollozó shoot em up volt Apple II-n, és menet közben így nézett ki.

Forrás: Softline 1982/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Azt hiszem, hálásak lehetünk a sorsnak, amiért nem a Writehander, hanem a szimpla QWERTY-kiosztású billentyűzet lett a default gépelő berendezés számítógépen...

Forrás: BYTE 1978/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ahogy a screenshotok is mutatják, a Voodoo Nightmare egy fura, izometrikus nézetet használó akciójáték, egyszerű fejtörőkkel megszórva. A főszereplő borzalmas kinézete mellett elsősorban a háttérsztori érdemes figyelemre – egész pontosan azon részletek, amelyek felett a hirdetés szemérmesen átsiklik. A kézikönyv kertelés nélkül kimondja: a játék hőse, Boots Barker úgy kerül Kongóba, hogy felesége és legjobb barátja kihajították az afrikai hőlégballon-túráról, mert egymás társaságára jobban vágytak. Nem mindennapi kezdet egy kajla játékhoz...!


Forrás: Zero #14. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Játékot fejleszteni nehéz – főleg akkor, ha stúdiónkat valami váratlan támadás éri. Neil Haldar cége, a Zinc Studios például azért került egyetlen megjelent játék nélkül a süllyesztőbe, mert az alapító egyfajta ajándékként teljes gárdáját kiutaztatta az 1995-ös E3-ra. A bandában csak két programozó volt, akiket azon nyomban el is csábított egy nagyobb fejlesztőstúdió – az egyszerre négy platformra fejlesztett, és az eredetileg tervezetthez képest már így is tetemes késésben levő B.I.O.S.Fear készítése ezért másfél hónapra leállt; ennyi idő kellett ugyanis ahhoz, hogy Haldar beleássa magát legalább az egyik platform, a legfontosabbnak tartott 3DO programozásába. A játék ugyan elkészült az év végére, de újonc kiadójuk, az ASG Technologies a PlayStation megjelenését és átütő sikerét annyira fenyegetőnek látta a 3DO-piacra nézve, hogy a program kiadása helyett inkább lehúzták a rolót, és ez magával rántotta a fejlesztőket is. 

A fenti bemutató az egész biztosan nem ingame jeleneteket mutató képekkel (v.ö. bullshot) együtt az ASG Technologies egy 1994-es prospektusából származik.

Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Általában a kelet-európai filmplakátokról hírlik, hogy hajlamosak grafikusan újraértelmezni az alkotást (megjegyzem, méltán), most bebizonyosodik, hogy erre bizony a fülledt nyugat is képes volt. Ez ugyanis a Star Wars eredeti, 1977-es francia filmplakátja (illetve az annak alapjául szolgáló festmény), a neves képregény-grafikus Philippe Druillet műveként. Bár a gigeri párhuzamok feltűnők, a rajz az első Alien-filmet megelőzően készült.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A gyönyörű, és inspiráló vers (?) mellett sajnos arra is ki kell térnem, hogy Itaru Hinoue grafikus stílusa mennyire távol áll attól, amit én még be tudok fogadni. Az extrém méretű szemek, a száj és az orr csaknem teljes hiánya, az amorf fejformák együtt olyan kombinációvá állnak össze, amelyet én sem a Kanon, sem a Clannad, sem pedig az itt is hirdetett Air kapcsán nem tudtam elviselni. Amúgy természetesen romantikus, drámával teli visual novelekről van szó, és a korábbi, PC-s verzióval ellentétben ez a változat már nem rendelkezett az igen explicit szexjelenetekkel.


Forrás: Dorimaga 2001/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ma már nyugodtan kimondhatjuk: a Sierra On-Line csúfondáros kudarcot vallott első kabalafigura-kísérletükkel – nem hiszem, hogy sok játékos akadna, aki egyáltalán emlékezne Sammy Lightfootra, nemhogy könnyes szemekkel sírná vissza az időt, amikor ő volt a platform-kategória sztárja. Ennek fő oka persze az, hogy a Sammy Lightfoot egy jóindulattal is csak közepes program volt, aminek 1983-ban így esélye sem volt letaszítani Donkey Kongot a kategória trónjáról.

Forrás: Softline 1983/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.