Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Computer Gaming World magazin olvasóinak kedvenc játékai 1984 őszén. Bár a legtöbben elfelejtettük a listán szereplő millió wargame-et, az élbolyban bőven találunk azért ismerős neveket. Igaz, akinek az Archon II jobban tetszik, mint az első, az vélhetően csak az újdonság élménye által hagyta magát befolyásolni. A sorrend az Electronic Arts elindulását követő hónapokban állt össze, így a kiadó indulását csakis totális sikernek minősíthetjük.


Forrás: Computer Gaming World #019. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Manfred Trenz könnyen befolyásolható programozó: ha nagyon rákattan egy játéktermi remekműre, hát minden követ megmozgat, amíg azt a saját szájíze (és a Commodore 64 technikai korlátai) szerint módosítva át nem írja kedvenc számítógépére. Amikor a német fejlesztő az R-Type rajongója volt, akkor a Katakis jött létre. Amikor a Metroid és a Psycho-Nics Oscar voltak a kedvencei, azokat Turrican néven dolgozta össze. A Turrican nevű főszereplő és MORGUL, a meggonoszodott mesterséges intelligencia harca 1990 egyik legintenzívebb élménye volt.

Forrás: Zero #08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A Super Game Boy hardverrel lehetségessé vált az, hogy egy SNES-en keresztül a tévén játsszunk a Game Boy-játékokkal. A kütyü a Nintendóhoz illően igényes volt, így a szürkeárnyalatos játékokat is színesben élvezhettük, és persze a kontroller is kényelmesebb volt, mint a kézikonzol.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Egy mára már szinte elfeledett balhé 30 évvel ezelőttről: az amerikai titkoszolgálat betámadta a GURPS szerepjáték cyberpunk-tematikájú kiegészítője miatt Steve Jackson könyvkiadóját, és a cyberpunkra oly jellemző disztópikus hatalmi visszaéléseket tökéletesen emulálva az egyik számítógépüket meg is semmisítették.

Forrás: Computer Gaming World #113. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az Interlude azt a nemes küldetést vállalta fel, hogy érdekesebbé teszi és felfrissíti „játékosainak” szexuális életét. Miután válaszoltunk néhány kérdésre, a program a belé táplált százegynéhány tipp közül megoszt egyet-kettőt velünk. Grafika nincs, minden javaslat szövegesen érkezik. A tippek sora az olyan általános tudnivalóktól, miszerint habfürdős-gyertyafényes kádban jó dugni, egészen konkrét ujjazási tanácsokig terjed.


Forrás: Kotaku. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


„Milyen lesz a város 25 év múlva?”, tette fel a kérdést 1988-ban a Los Angeles Times, és meg kell vallanunk, hogy mind a grafikusok, mind pedig a cikk írói túlzott optimizmussal tekintettek a jövőbe. A futurisztikus felhőkarcolók leginkább a modern konzolokra emlékeztetnek, és bizony a mai autók sem feltétlenül így néznek ki. A legnevetségesebb jóslat persze az, hogy Los Angelesben csak ekkora forgalom van egy autópályán...

Forrás: Los Angeles Times Magazine 1988. 04. 03.. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Japánra oly jellemző fedett bevásárlóutcák még éjjel, elhagyatva sem sugároznak olyan fenyegető aurát, mint amire a marketingesek feltehetően számítottak – de a hirdetés ettől még jól néz ki. A Capcom Generation-széria elsősorban a hatalmasra nőtt kiadó legkorábbi játéktermi alkotásait jelentette meg PlayStationön és Saturnon, de az ötödik (és egyben utolsó) epizód a Street Fighter II-nek állít emléket.

Forrás: Dreamcast Magazine 1998.12.18.. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Helyzetjelentés az 1982-es amerikai játékiparról, mégpedig bal oldalon a kiadott játékok száma szerint rangsorolva a kiadókat, jobb alul pedig a domináns számítógép-gyártókat az azokra megjelent programok alapján sorba rendezve.

A piac rengeteget változott az elmúlt 37 évben – olyannyira, hogy a felsorolt játékkiadók közül ma már egyik sem létezik, legfeljebb némelyik nevét pakolják rá valamelyik programra nosztalgia-marketing céljából.


Forrás: Computer Gaming World #007. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Ha esetleg nem ismernéd fel az ördögszarvas alakot a koponyák gyűrűjében, hidd el, nem vagy egyedül – a Taito grafikusai 1989-ben így képzelték el a Balrogot. Ennél jóval szomorúbb azonban, hogy a Cadash itt hirdetett Mega Drive-verziója alapos kiherélésen ment át az eredeti játéktermi, illetve az azt követő TurboGrafx-16-os kiadásokhoz képest: a négy játszható karakterből csak kettő, a képen is látható barbár, illetve a szakállas varázsló maradtak a programban, és pár főellenséggel is csonkább lett a játék.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #037. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Tilt magazin egyik – legalábbis retrós szemmel nézve – legérdekesebb cikksorozata az volt, amelyben a világ akkor legjelentősebb videojáték-központjait keresték fel. A kilencvenes években persze már a szerkesztők Japánból és az Egyesült Államokból is rendszeresen tudtak fényképes beszámolókat közölni, de a legelső, 1982 végi szám még „csak” Brightonból jelentkezett. A dél-angol tengerpart egyik legnépszerűbb üdülővárosában rengeteg francia és brit gyerek töltötte nyári szünetét, és persze ezt a tömeget játéktermek egész légiója próbálta meg kiszolgálni már akkor is. A képek a Luna Parkban, a korszak talán legnagyobb európai játéktermében készültek, ahol a legújabb japán játéktermi kabinetek éppúgy megfértek a klasszikus flipperek mellett, mint a gyümölcsös nyerőgépek és a biliárdasztalok.

Forrás: Tilt #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.