Napi retró

A japánok még akkor is vonzódnak a jellegzetesen németes nevek ízéhez, ha semmi esélyük nincs rá, hogy azokat helyesen tudják kiejteni. A Märchen Maze is ilyen játékcím: vélhetően senki nem tudta, hogy a märchen tündérmesét jelent, de pont ez az idegen hangzás tehette még vonzóbbá a játékot. Lényegében egy nem licenszelt, de sok tekintetben lekoppintott Alice Csodaországban-utánérzésről van szó, amelyben a parányi hősnő buborékfújója, illetve a menet közben felvett powerupok segítenek leküzdeni a változatos akadályokat; igaz, az izometrikus nézet ezek ellenére is sokszor halálhoz vezet.

A Mercenary Force nem egyszerűen a Game Boy egyik legjobb és legkevésbé ismert játéka, de a mai napig nem igazán van párja. Bár a képek alapján talán nem annak tűnik, de lényegében egy shoot ’em upról van szó, amelyben négyfős zsoldosseregünket irányíthatjuk, miközben a stílusnak megfelelően automatikusan pörög alattunk a táj. Ügyelni kell kis kommandónk formációjára, az eltérő ellenfelek speciális támadásaira, no meg a főellenfelek trükkjeire – tényleg remek, máig utód nélküli programról van szó!

(Ez annak ellenére is igaz, hogy Japánban volt folytatása, de ma már kihüvelyezhetetlen okokból a Tenjin Kaisen 2: Yomihon Yumegoyomi egy visual novel lett, ami a karaktereken túl semmit nem vett át a nagyszerű elődből.)

Az talán már a címből (no meg az illusztrációból) is tisztán látszik, hogy a Space Monster egyike volt a millió Space Invaders-klónnak; a „kritikát” is csak azért osztom meg, mert az ismeretlen grafikus véletlenül igazi szittya magyar űrtámadót rajzolt a cikk mellé.

Ez a kép (az 1995-ös nyári CES-ről) is pontosan megmutatja, hogy mekkora mellényúlás volt a Nintendo részéről, hogy a Virtual Boyt kézikonzolként próbálták meg marketingelni.