Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Space Port egy amerikai játékterem-lánc volt, amely elsősorban különféle bevásárlóközpontokban üzemelt: az ipari kialakítás és az igen sok eltérő játék kombinációja pedig mai szemmel nézve is nagyszerű környezetet biztosított. A fénykép 1980-ban készült, és ha szeretnél még hasonló fotókat látni, hát a cég alkalmazotti oktatóvideóját tudom ajánlani.
Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Nem újkeletű gondolat, hogy a fejlesztők és a kiadók a puszta méretekkel menőznek – a Deathlord például a nyolcvanas évek talán legnagyobb alapterületű RPG-jeként gyakorlatilag nem volt végigjátszható. A 16 kontinens és a 157 dungeon-szint felderítése normál körülmények közt is több száz órát venne igénybe, de a program igen szigorú: minden lépést követően, illetve minden harc előtt és után után automatikusan ment, így a haláloknak tényleg van súlya. A városokban fel lehet ugyan támasztani az elesett társakat, de ha az egész csapat elpatkol, akkor bizony csak egy megoldás marad: egy új partit kreálni, feltápolni, és a korábbi legények után küldeni...
Forrás: Computer Gaming World #045. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Bár 1982-ben már megjelent egy hivatalosan licenszelt Pókember-játék, mivel az egy konzolos akciójáték volt, félig-meddig joggal ünnepelték az újságok a Marvel kompjúter-korszakba való belépését két évvel később. Az itt beharangozott 12 játékból mindössze három jelent meg, mégpedig a Hulkra, Pókemberre, illetve a Fantasztikus Négyes kevésbé népszerű felére építő darabok. Illusztrált, de szövegesen irányítható kalandjátékok voltak ezek mind, tele meglehetősen ostoba húzásokkal és igen aljas csapdákkal.
Forrás: Atari Connection 1984/02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A „From U.S.A.”-sorozat legújabb része egyenesen Kanadából hozza a remek szoftvert, avagy Japán még mindig nem jó földrajzból, viszont néha piszkosul rá tudnak kattanni egy-egy nyugati játékra is. Ilyen volt a Boulder Dash is, amelynek jogai egy általánosan megfogalmazott szerződésnek köszönhetően teljesen átszálltak az első rész japán forgalmazóira, így platformtól függően a Comptiq, a Data East és a Victor Interactive is szabadon és legálisan gyárthatták a folytatásokat a japán platformokra. E hirdetés azonban még az eredeti játékot ábrázolja, méghozzá annak is a különféle japán számítógép-családokra megjelent változatát.
Forrás: Micom BASIC 1985/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A hirdetés úgy beszél a King’s Ransomról, mintha az már meg is jelent volna (és mintha nem kellene a címbe aposztróf), pedig hát a kanadai Readysoft játéka végül nem látta meg a napvilágot. A cég komoly pénzügyi gondokkal küszködött, így kénytelenek voltak összeolvadni egy másik kiadóval, és ennek során több, küszöbön álló megjelenésüket is törölték – és több más program mellett ennek áldozata lett ez a DOS-ra és Amigára készült játék is.
Forrás: Computer Gaming World #113. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Mielőtt a számítógépek közember számára is használható masinákká váltak, ezeket a fura, új eszközöket még a kockák közt is csak a leginkább elszántak használták. Ilyenek voltak többek közt a rádióamatőrök és a terepasztalt építő vonatmegszállottak is, és az IT megjelenését a frontvonalról dokumentáló BYTE magazin mindkét tábort kiszolgálta. Ez itt például egy 1976-os cikk a rádiósoknak, mégpedig a Morze-kódok digitalizálásáról.
Forrás: BYTE 1976/09. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Az évtizedekkel később saját játékkonzollal is előálló RCA 1959-es prospektusa. A fő kép az RCA 501 adatfeldolgozó rendszer színes vezérlő terminálját mutatja be, a kisebb képek pedig olyan vívmányokat ábrázolnak, amelyek az RCA-nak (is) köszönhetők. Legfelül egy RCA-gyártású irányítórendszert használó ICBM-rakéta süvít, alatta pedig a Latham fantázianevű színestévé köré gyűlik a család. A mellett az NBC tévécsatorna egy színes műsorából származó képkocka van, az alatt pedig a cég egyik kutatója vizsgálja a félvezetők gyártására szolgáló egyik berendezést. Az alsó kisképen egy mérnök tanulmányoz egy friss áramkört.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Bár az Activision első éveire jellemző stizilált-minimalista borítók is igen jól néznek ki, ez a hirdetés is nagyszerűen bemutatja, hogy a River Raid (avagy az Infernális Riviéra) miről is szólt.
Forrás: Tilt #008. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Bár az Atari 5200-ból is elkelt jó egymillió darab, a híres-hírhedt 1983-as amerikai játékpiaci összeomlás e gépet is elsöpörte (ráadásul az Atari 2600, az előd 30 milliós eladási rekordja mellett ez sem tűnhetett magasnak). Az eredetileg Pam kódnéven fejlesztett konzol igazából egy Atari 400-as számítógép volt, amit szoftveresen tettek inkompatibilissé azzal. Azt, hogy az Atarinak ekkor gőze sem volt róla, hogy mit is akarnak valójában a játékosok (állítson bármit is e hirdetés) az is bizonyítja, hogy az 5200-as nemhogy alapból nem volt kompatibilis a 2600-as játékokkal, de az azok használatát lehetővé tevő fizetős kiegészítő nem e konzolhoz, hanem a rivális Intellivision II-höz jelent meg.
Forrás: Electronic Fun with Computers and Games 1983/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Minden címlap fontos, de egy új magazin első számának borítója egyenesen kritikus szereppel bír: ennek kell eladnia az egész koncepciót a potenciális olvasóknak. Mindenki maga is meg tudja ítélni, hogy a The Portable Companion szerkesztői gárdája milyen jól is vette az ezzel kapcsolatos akadályokat, arra azonban picit kitérnék, hogy a világ legelső tömeggyártott hordozható PC-it gyártó Osborne kritériuma az volt a portabilitásra, hogy az egész gépnek el kell férnie egy repülőgép széke alatt.
Forrás: The Portable Companion #01. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella