Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Ah, szóviccek! Kétségtelenül a humor osztrigái*.

1993-ban John Byrne író és humorista** gondolta úgy, hogy ő már mindent tud ezekről a társadalomromboló és ostoba videojátékokról, amit csak ember tudhat, és így ő a legtökéletesebb személy rá, hogy ezeket tintával és maró gúnnyal töltött pennája végére tűzze. Sajnos Byrne úr tévedett, hisz mindössze egyetlen dolgot tudott a témáról, és azt is annyira rosszul, amennyire rosszul egy dolog csak tudható: a számítógépes játékok neve Nintendo. Ebből az egyetlen információtöredékből a derék író 94 oldalt hozott ki, mégpedig jobbára a fenti válogatás színvonalán kacagtatva olvasóközönségét.

Hogy a kiadó miért adta a kötetnek a Mirthful Kombat címet, amikor abban egyetlen Mortal Kombat-célzás sem volt, az a világtörténelem legnagyobb rejtélyei közé tartozik.

*már ami a takonyállagúságot illeti

**haha!

Forrás: 1900-HOTDOG. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár nekem a reklámból nem volt egyértelmű, az AmigaVision lényegében egy prezentációkészítő szoftver volt, amellyel digitalizált videókat és képeket, MIDI zenéket és szövegeket lehetett forradalmi multimédiás módon egy fájlban együtt megjeleníteni. A cél a Macintosh, illetve az ott használt HyperCard-rendszer trónfosztása volt, de hiába a lelkendező kritikák, ez nem sikerült. (Ezen valószínűleg nem segített, hogy az AmigaVision 150 dollárba került, míg a HyperCard ingyenes volt.)

Forrás: Amiga World 1990/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az Alien Trilogy először Mega CD-re, majd Sega 32X-re készült, de a fejlesztést végző Probe végül úgy döntött, hogy a korai konzolos FPS-nek erősebb gép kell, és áttették a projektet Saturnra. Igaz, a komplex architektúrával nem tudtak megbirkózni, így a játék csak egy processzort használt a rendelkezésre álló két központi SH-2-ből.

A játék az első három film történetét kísérli meg elmesélni. Igaz, e próbálkozás totális kudarchoz vezetett: a programban Ellen Ripley egy egyszeri hivatásos katona, akinek mindhárom nagy kalandja az LV-426 bolygón játszódik.

A helyzet csak a cenzúrázott német verzióban jobb, ahol minden emberi ellenfelet xenomorfra cseréltek, de hogy a játékegyensúly ne boruljon ettől meg, ezek az alienek lőszert és fegyvert azért maguk mögött hagynak, amikor végeztünk velük...


Forrás: Ultimate Game Players 1996/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Úgy tűnik, a M*A*S*H vásárlói közül egy sem akadt, akinek lett volna valamire való ötlete arról, hogy a koreai háborús orvosi tévésorozatot miként lehetne még jobban videojátékosítani – merthogy hiába a sok felajánlott értékes díj, a széria alapján a mai napig nem készült több hivatalosan licenszelt játék.

Forrás: Electronic Fun with Computers and Games 1983/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A podcastben már beszéltünk a Digital Pictures forradalmi, vagy legalábbis általuk annak tartott játékkészítési szokásairól, most pedig ti is megnézhetitek a cég által készített és már 1995-ben is ingyenesen osztogatott promóciós videót.

Forrás: Computer Player 1995/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A képre ránézve mindenki tudja, hogy miről is van szó: nyak- illetve fülproblémákkal küzdő leányok befűzéséről az érettségi évében.

De nem, a Graduation-széria nem egy modernkori hárem felépítéséről és kihasználásáról szól: a sorozatban mindig egy magániskola tanárját alakítjuk, akinek az a feladata, hogy öt, induláskor nem éppen reményt keltő oktatási eredményekkel rendelkező diáklányt úgy felügyeljen, hogy azok jólnevelt, okos és vidám fiatal hölgyként hagyják el az intézményt. A játék modellezi az utolsó japán tanévet beleértve a tengerparti osztálykirándulást is, a vizsgákat és hétvégi lazulásokat, iskolai ünnepeket és sport-megmérettetéseket egyaránt. Bár a lányok életét szinte vaskézzel irányíthatjuk, mind az öt nebuló reakciói egyediek, és ha valakinek az egyéniségéhez nagyon nem sikerül alkalmazkodni, hát akkor az ideális úttól alaposan el is térhet – a 3DO-ra megjelent részben például egyikük egy motorral csajozó rosszfiú hódításaként ki is léphet az iskolából, egy másik pedig pornószínésznőként is végezheti. Hiába, a tanárok felelőssége óriási...

Forrás: 3DO Magazine (JP) 1994/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az alliteráció erejét egy tízmillió dolláros marketinghadjárattal helyettesítve a második Mortal Kombat már nem hétfőn, hanem egy Mortal Tuesday névre keresztelt ünnepnapon jelent meg.


Forrás: VideoGames 1993/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár van néhány igazi remekmű is e listákon, úgy általában nem lehetünk büszkék az 1994-es brit játékvásárlókra. Pénzért árult demólemezek? Alone in the Dark 2? Trivial Pursuit?! Mindez még elkeserítőbb, ha tudjuk, hogy azóta a font pontosan 100% infláción ment keresztül, így ezeket az árakat meg kell duplázni ahhoz, hogy mai értéküket megtaláljuk.

Forrás: PC Zone (UK) 1994/04. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A régmúlt ködébe vesző 1996-ban nagyjából ez volt a laptop-kínálat csúcspontja. Közel 30 év telt el a Monte Carlo megjelenése óta, és bár azóta történt néhány előrelépés a szektorban, az akkumulátorra cserélhető floppy-olvasót időközben valahol elveszítettük...

Forrás: Boot Magazine 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Megvallom, a QQP wargame-szériája sosem ért el hozzám, de azt még megfelelő tábornoki kiképzés nélkül is valószínűnek tartom, hogy egy félig szétlőtt kőhídon való áthaladás nem épppen egy tankroham lehető legbiztonságosabb taktikája.


Forrás: Computer Gaming World #085. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.