Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Az általában idegen lényekről való fantáziálással, illetve valódi űrkutatási hírekkel foglalkozó Future Life magazin néha szánt egy oldalt olyan találmányokra is, amik különösen futurisztikusnak tűntek a szerkesztő számára. 1978 májusában ez az Atari Video Music, az első zenei vizualizáló, illetve egy érintőgombokat is használó programozható (vagy inkább kábelezhető) billentyűzet-szerűség volt.
Forrás: Future Life 1978/05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Kifejezetten bátor tett volt a Panther Software fejlesztőitől, hogy egy olyan szerepjátékot készítettek, amiben nem volt történet! Bátor vagy ostoba, ki tudná megmondani, hogy hol van a határ...?
A Metal Dungeon egyike volt az Xbox elindulásakor a Microsoft fejlesztői támogatásával az amerikai konzolhoz vonzott japán játékoknak. Aki esetleg kihagyta volna anno 2002-ben, az nyugodtan aludhat: a játék száz randomizált szintje roppant unalmas pályákat jelentett, arról nem is beszélve, hogy a tízediken egyszerűen véget ért a minimálisnál is minimálisabb történet, és onnantól kezdve szó szerint zéró narratíva kísérte a maradék 90 szint küzdelmeit.
Forrás: Famitsu Xbox 2002/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az 1975-ös német sakkprogram-bajnokság győztese, a Daja, egy müncheni egyetemen kifejlesztett szoftver, illetve egyik alkotója, Ludwig Zagler professzor.
Mivel a világháborút követő komoly megszorítások a számítógép-fejlesztést is akadályozták, a nyugatnémet IT-ipar Amerikához és a Szovjetunióhoz képest jelentős lemaradással indulhatott csak el. Tudomásunk szerint az első német játékszoftver (az is sakk) 1970-ben készült el, és öt további évbe telt, mire a régió egyetemein elkészült annyi sakkprogram, amelyekkel már versenyt lehetett rendezni.
Az első bajnokságot a Daja nyerte, könnyedén legyőzve például a dortmundi Proschát, amely olyan defenzíven játszott, hogy „néha még a királyt is beáldozta”, vagy a zürich-i Tellt, amelynekk „óriási nehézségei voltak a nyitással és tehetetlen volt a végjátékban.”
A gép egy Telefunken TR-440 mainframe gép terminálja.
Forrás: Der Spiegel 1976/16. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az edutainment szoftverek sokkal nagyobb szerepet töltöttek be a nyolcvanas-kilencvenes évek videojáték-történetében, mint azt talán gondolnánk: 1998-ra a piac javát kanadai ingatlanbefektető Kevin O’Leary felvásárolta, és az így létrejött céges monstrum, a The Learning Company ebben az évben a világ második legnagyobb szoftvercége volt.
Ebben a robbanásban az EduWare már nem vehetett részt: a céget először a könyvelői szoftvereket gyártó MSA vásárolta meg, csak azért, hogy két röpke év alatt borzalmas menedzseri döntésekkel földbe döngöljenek minden nehezen kivívott eredményt. Az EduWare ezt követően az Encyclopædia Britannica tulajdonába került, akik a felvásárlás után 1985-ben azonnal be is zárták a nekik riválist jelentő stúdiót.
Forrás: Family Computing 1983/09. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Amikor 1961 nyarán megnyílt a londoni Olympia központban a nagy Building Exhibition kiállítás, az érdeklődők rengeteg különlegességgel találkozhattak. Vékony radiátorok, többrétegű üvegablakok és moduláris lépcsők kényeztették a látogatók szemét... illetve egy amerikai fürdőszobai minitelevíziós rendszer, amely a képernyőktől a hangszórókon át az irányítógombokig teljesen vízálló volt. A különleges eszközt az importőr a Double Your Money című tévés kvízműsor segítőjének, Nancy Robertsnek leigazolásával és beszappanozásával tervezte még figyelemfelkeltőbb formában bemutatni.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Marc William Ericksen csodálatos grafikája alaposan meghozza a kedvet az Atari 2600-as Bermuda Triangle kipróbálásához. Ez persze hibás ösztön, a játék maga ugyanis nem sokban tér el a millió másik shootertől a platformon; de azt legalább már tudjuk, hogy a Subnautica alkotói honnan kapták ihletüket!
Forrás: Electronic Fun with Computers & Games 1983/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az a két fog – az a pár csodálatosan odavarázsolt krokodilfog...!
Forrás: EGM2 1994/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Már majdnem morogtam egyet a kéretlen videojáték-magazinos háborús propaganda miatt, de aztán megláttam, hogy a nagy tiszteletadásnak a Game Boyra megjelent (és Japánban készült) Battle Bullt szánták, és rögtön tudtam, hogy ez csak egy gúnyos paródia lehet...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #024. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Illik vajon techdemókból kiollózott képekkel reklámozni egy új processzort?
Forrás: Edge #015. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
A címet kicsit remixelték a megjelenésig: a forradalmi módon már CD-lemezen megjelent játék végül hivatalosan a Sonic the Hedgehog CD néven került forgalomba. A marketing egyszerű volt: a Sega minden magazinnak más képkockákat küldött ki a csodálatosan interlace-elt animált videókból.
Forrás: Dengeki Mega Drive 1993/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella