Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A Nintendogs francia reklámja nem feltétlenül kutyával akarja eladni a játékot...

Forrás: Nintendo DS 2006/10-11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy PC-s játék, amellyel valószínűleg egyikünk sem játszott – és már nem is fog. A Depth Fantasia ugyanis egy klasszikus MMORPG volt, mégpedig az Enixtől. A program 2001-es indulása még volt olyan sikeres, hogy Kingdom of Twilight címmel egy kiegészítőt kapjon, de a lelkesedés kifulladt, az előfizetők leléptek, és 2005-ben bezárták a japán szervereket, majd a következő évben a maradék egyetlen koreai szervert is.

Forrás: Dorimaga 2002.01.11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Számítógépet csak megbízható forrásból vegyünk!

Annak eldöntését, hogy a képen vajon ez látható-e, azt mindenki saját értékítéletére bízom...


Forrás: Oh! FM 1983/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Akár hiszitek, akár nem, az EMV Associates végül csak nem dobott piacra bioszámítógépeket 1983-ban. A cégnek utánanézve viszont kiderült, hogy ma is léteznek, igaz, már a csodálatosan hangzó Geegle néven.

Forrás: Your Computer 1982/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

„Bezzeg régen még sokkal jobb játékok voltak!” hallható sokszor a címeres ökörség, és ennek kiváló illusztrációja ez a három eladási lista 1992 tavaszáról. Nyilván igazi klasszikusok is szerepelnek jó helyen, de bőven voltak igénytelen alkotások is a kedvencek között.


Forrás: Zero 1992/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Szeretnéd feltörni az Apple II-es Zaxxon másolásvédelmét? Roppant egyszerű, csak ezt a háromoldalas hackelést kell végrehajtani hozzá!

Forrás: Hardcore Computist 1984/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Avril Harrison sajnos nem futott be olyan karriert, mint amilyet megérdemelt volna: oly sok másik, magazinok százai által újra- és újraközölt pixelfestmény mellett a tutankhamun.lbm is az ő műve volt. A művet a grafikus az amigás Deluxe Paint 2 fejlesztés alatt álló verziójával készítette, és az annyire lenyűgözött mindenkit, aki csak meglátta, hogy végül az került a szoftver borítójára is.

Az Electronic Arts után Harrison a LucasArtsnál helyezkedett el, és ott is feledhetetlen dolgokat alkotott: olyan játékok háttereinek megrajzolásában vett részt, mint az első két Monkey Island, vagy éppen a Fate of Atlantis.

Sőt, a Secret of Monkey Islandben Elaine portréja őt ábrázolja!

Forrás: Commodore Magazine 1987/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nehéz eldönteni, hogy mi az erotikusabb: a szögletesre ollózott bikinialsó, vagy a hajcsimbók helyett más csimbókra hasonlító frizura...

Forrás: Arcade 1999/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A licenszelt játékok egyik roppant nagy előnye az volt, hogy azokhoz gyakorlatilag beépítve jártak igényes marketinganyagok is. Ez a játékipar professzionalizálódása nyomán később teljesen feleslegessé vált, de a kilencvenes évek első felében még óriási előnyt jelentettek az igényes filmes és tévés poszterek.


Forrás: Amiga Format 1990/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Noha Doug Smith nevét csak megközelítőleg sikerült leírni, az első Lode Runnert még tényleg mindenki hivatalosan licenszelve adta ki Japánban a saját gépére – itt például a Sony az SMC-777-re. Mivel azonban a szerződést túl általánosan kötötték meg (bár bizonyítékom nincs erre, de felteszem, ennek nyelvi okai is lehettek), a japán cégek később a saját szakállukra, ingyen készíthettek kiegészítőket, folytatásokat és mellékszálakat a sikeres címet használva: a Sony például még 1985-ben kiadta MSX-re a Lode Runner II-t, amiről szegény Smith sok-sok éven keresztül nem is tudott.

A bal alsó játék a vörös torii-kapuval egy különleges jószág, már rögtön azért is, mert trilógiaként jelent meg akkor, amikor ez még nem is volt divat. A Maboroshi no Kodai Ouchou minden fejezete egy-egy ősi japán városba vezetett, amit részben kalandjátékos, részben pedig szerepjátékos módszerekkel kellett átkutatni egy kincs nyomában.

Forrás: LOGiN 1985/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.