Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Hiába látták el megannyi szűkítő jelzéssel, az Operation Terminal természetesen nem az első grafikus online játék volt.

MSX-en már bő fél évvel korábban megjelentek az első, grafikus játékok, amelyekkel a LINKS modemes szolgáltatáson keresztül lehetett játszani. Igaz, ez természetesen csak Japánban volt elérhető, így nem haragudhatunk a marketingesekre, amiért ez a tény elment mellettük. A meglepő inkább az, hogy amennyire egy félórás búvárkodással meg tudtam állapítani, Japánon kívül tényleg ez volt az első játék, ami megfelelt e feltételeknek.

Forrás: Commodore Magazine 1987/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár ezt a szlogent egy nagyon durva horrorfilmben jobban el tudnám képzelni, de hivatalos nintendós övtáskát még sosem láttam, így ezt is megbocsátom.


Forrás: Mean Machines 1992/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Ki gondolta volna, hogy a NASA teljesen eltérő feladatokat látott el a nyolcvanas évek Japánjában...?

Forrás: I/O 1987/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Amikor a többfelé is kompatibilis Commodore 128 népszerűsítése volt a feladat, a gyártó reklámügyi igazgatósága megtalálta az aduászt: a Pazazz segítségével kísérleti színházi előadások zenéjét lehetett megírni, és minden bizonnyal könnyen valósággá szabható jelmezeket is lehetett tervezni vele. Ez ám a mainstream szoftver!

Forrás: Your Commodore 1986/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A gépistenek áldják meg a félelmet nem ismerő kiberhőst, aki ZX81-en akart komplex üzleti szoftvereket futtatni a napi munkája során!


Forrás: ZX Computing 1985/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A kilencvenes évek első felében a CD-nek szinte már misztikus erőt tulajdonított a világ. Ez a 300 GB-os játékok korából visszatekintve önmagában is mókás, de a Mega CD kapcsán aztán tényleg röhelyessé válik.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #051. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Compaq azért jött létre, hogy IBM-kompatibilis számítógépeket tervezzen és gyártson a „nagy kék” jóváhagyása nélkül. Amikor az IBM 1987 végén egy teljesen új szabványt vezetett be, az minden korábbi szoftver és hardver lecserélését várta el a megannyi céges partnertől. A Compaq vezetésével alakult ellenállók, a magukat Gang of Nine-nak nevező konzorcium egy saját szabvánnyal állt elő (ez mindent tudott, amit az IBM-féle új Micro Channel, de kompatibilis volt minden régi eszközzel is), és ezt olyan ügyesen marketingelték, hogy 1990-re meghátrálásra kényszerítették a náluk sokkal nagyobb riválist.

És mivel 1990 volt, a Compaq korosodó, ritmushiányos vezetői mi mással is ünnepelhették volna ezt a diadalt, mint egy általuk előadott rapszámmal? Minden idők egyik legkínosabb videoklipje csak cringe-veteránok számára fogyasztható, a többiektől elnézést a rémálomért.

Forrás: YouTube. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár a Sony meglehetősen sok kütyü + man termékkombinációt levédetett, a Watchmanra a fizikai játékok készítésével foglalkozó Tomy csapott le. Nem tudom, hogy az e téren a némileg jobban ellátott japán iskolákban milyen rangot ért egy ilyen menő óra, de itthon legalább egy hónapra az osztály királyává léptetett volna elő bárkit egy ilyen eszköz...


Forrás: Technopolis 1982/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Tudom, én vagyok túlontúl kekeckedő, de ha a franchise-építő módon elnevezett Wizard 1-ben tényleg száznál is több efféle nagyfelbontású (!) kép szerepelt, én a jobb alsót lecseréltem volna egy olyanra, amely nincs tele hibásan meghúzott vonalakkal. Sőt, ha már screenshotokat cserélgetünk, a bal alsót is száműztem volna; bármilyen impresszív is a tükörképes illusztráció, a your és a you’re keverése már 1980-ban is ciki volt.

Forrás: Compute 1980/11-12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Vajon tényleg a színesceruza volt a legjobb művészeti forma a jövő madarainak élethű ábrázolására? És ha igen, mindenképpen ezt a pózt kellett kiválasztani; azt, ahogy a szenzációs megahéja a perspektívát semmibe vevő szárnyaival és lábaival a maga köré tekeredő negyedik dimenzióban hátrafelé lézerlőve végez a denevérekkel?

Ráadásul kockás papíron?!


Forrás: Computer & Video Games #029. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.