Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

4K-s grafikus program 1979-ben! Rendben, ez a 4K nem az a 4K, de ez a hetvenes években még tényleg impresszív lehetett otthoni gépeken. 


Forrás: BYTE 1979/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Na valahogy így kell egy objektíven rossz hírt (a gyártó egyáltalán nem foglalkozik a mi kedvenc gépünkkel) pozitívan tálalni!

Forrás: STart 1998/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az 1983-as hivatalos Marvel Green Goblin-cosplay finoman szólva sem ütötte meg az elfogadható mércét, de ennél is érdekesebb kérdés, hogy a Pókember-maszkban vízbe ugró fiatalember mennyire fog örülni az ön-waterboardingnak...

A cikk egyébként előzetes akart lenni, még mielőtt annak szabályait kőbe vésték volna.

Forrás: Blip 1983/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Eddig nem tudtam, hogy ennyire vissza lehet élni egy hirdetés szövegével, de itt konkrétan az újság darabokra szaggatására szólít fel az Aureal.

Jó, hangot nyomtatásban nehéz lehet hatásosan bemutatni, és nyilván nem sokan tépték szét magazinjaikat, de ez akkor is igen furcsa koncepció számomra.


Forrás: PC Accelerator 1998/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Sokat beszélünk gacha stílusú, azaz random jutalmak mechanikájára épülő videojátékokról, annyira, hogy azt sokan talán nem is tudják, hogy Japánban ez a szó az efféle, egy-egy tematika köré épülő fizikai játékgépekre született meg. A pénz bedobása és a kattogva forgó kapcsoló megtekerése után egy plasztikgömb esik ki, amiben egy kész játék van, nagyjából kétszer akkora, mint egy Kinder-tojásos jutalom. Minden gacha-gép valami téma köré épül, ami lehet licenszelt figura, plasztikbogár, macskaszellem, vagy bármi más – az efféle termekben pedig adott időben több száz ilyen gép közül válogathat az ember. Minden masina elején papír mutatja az adott készlet 4-7 eltérő játékát, de az persze véletlenszerű, hogy a tényleges nyeremény ezek közül melyik lesz – és persze mindig van egy, ami sokkal ritkább, mint a többi.

Forrás: Én. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Még ha speciel engem nem is győztek meg ezzel a küldetés-leírással, az mindenképpen jó dolog, hogy egy sereg képpel mutatják be, hogy mit is kell csinálni a Silent Service-ben.

Forrás: Amiga World 1987/01-02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Sajnálatosan igénytelen „ünnepe” lett a Space Invadersnek ez a lepukkant válogatás. Igazából egyetlen bizarr játékmód miatt éri meg talán beruháznia a sorozat rajongóinak: a neonfényben úszó, wireframe-grafikás FPS-nézet. A várakozásokat vissza kell fognom: ez sem kifejezetten jó, de mivel ezzel sehol máshol nem találkozhatunk, érdemes lehet egyszer kipróbálni.


Forrás: Retro Gamer #003. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A mából nézve nem árulkodik valami jó ízlésről a Philips legutolsó, szánalmasan polgárpukkasztóra vett videojátékos korszakának e hirdetése. Az eszelősen durva és véres és sötét játékok közül természetesen mind otromba csalódás volt: a QAD bő hónappal a Quake 2 megjelenése előtt így nézett ki, a Nihilist játékmenetére még a „primitív” jelző is dicséret lenne, a Battle Slayer pedig sosem jelent meg – és ez a mellékelt screenshotból ítélve nem feltétlenül veszteség a világra nézve.

Forrás: Boot Magazine 1996/08-09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Game Boy monokróm kijelzője tálcán kínálta a riválisoknak a tökéletes érvet a gépcserére. Igaz, amint kiderült, hogy a sokkal jobb képernyő nyolcszor olyan gyorsan szívta le az elemeket, a legtöbben megbánták a váltást, és visszatértek a szürke Nintendo-géphez. 

Forrás: Electronic Gaming Monthly #040. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Sony Europe marketingstílusa folyamatosan változott, de az évtizedeken keresztül igaz volt rá, hogy valamilyen irányban mindig eltért a megszokottól. A PS1-sikerkorszakban például minimalista, az adott játék karaktereit következetesen mellőző reklámokat használtak, screenshotok és renderelt artworkök nélkül.

Ez főleg a már bejáratott sorozatoknál működött jól: a Spyro 2 e hirdetése például feltehetően elég volt azoknak, akik ismerték az első részt.


Forrás: Official PlayStation Magazine (UK) #055. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.