Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Két hónappal a második Drakan-játék előtt jelent meg a Dragon Rage, és ez hiába került féláron a boltokba, a minőségi különbséget még ez sem tudta elkendőzni. A Dragon Rage kizárólag a sárkányos légicsatákról szólt, de azt is érthetetlenül ócska irányítással tette, így még az akció öröme is hiányzott a fantáziátlan pályák egymásutániságából.
Forrás: Next Generation 2001/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Noha csak egy szimpla előlap volt a teljes mágiája, ez egy roppant csinos Game Boy Advance volt. Azt nem állítom, hogy a bármiféle változtatás nélkül, egyenként átírt NES-játékok megérték volna az árukat, de maga a gép az egyik legmenőbb SP-variáció volt.
Forrás: Retro Gamer #007. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Lehet, hogy 1998 legvégén mindenki ismerte a kontextust, de a mából visszatekintve gyakorlatilag megfejthetetlen, hogy mit is akar hirdetni ez az oldal. A szöveg talán egy játékgyűjteményt sejtet, de valójában a Power Source egy pénzért, újságosoknál árult PlayStation-demólemez volt, 10 kipróbálható játékkal és három videóval.
Forrás: PlayStation Pro 1998/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Minden teljesen jól hangzik, de egy megbízható forrást azért nem lenne rossz látni az egész hirdetés alapjául szolgáló állításról...
Forrás: Playboy 1977/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Mario is Missing! minden tekintetben bizarr jelenség volt: az egy dolog, hogy egyike a kevés olyan Mario-játéknak, amit nem a Nintendo fejlesztett, de ezek közül is az egyetlen, amely ennek ellenére is megjelent Nintendo-platformokra. Ez mondjuk hiba volt: minden tekintetben szörnyű játékról van szó, amit az sem ment meg, hogy nem klasszikus játék-játéknak készült, hanem egy edutainment műnek – mivel tele van hibás adatokkal, e téren még kiábrándítóbb, mint a konzolos verziókban debütáló platformrészek.
Forrás: Super Play 1994/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A régi szép idők, amikor még extra díjat kellett fizetni polifónikus csengőhangokért, és amikor az operátorlogó szó még jelentett valamit!
Forrás: Retro Gamer #001. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Ultima sem volt, Lord British-nek sem volt hozzá sok köze, de amúgy a hirdetés nem lódít...
Forrás: Computer Gaming World #082. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Meglepően lehetetlennek tűnik a Modem Blaster elsőgenerációs példányairól teszteket találni, de felhasználói visszaemlékezések szerint jól működött, és egyike volt a 28.8-as sebesség első, tényleg megbízható modemjeinek. A termékvonalat 2000 körül számolta fel a Creative.
Forrás: Wired (US) 1996/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Azt talán majd’ mindenki tudja, hogy az angolul Super Mario Bros. 2 néven megjelent játék egy imposztor, amit ugyan a Nintendo fejlesztett, de amúgy Marióhoz nincs semmi köze. Az itt tesztelt japán verziót manapság egyszerű pályacsomagnak nevezhetnénk, mert hiszen ez volt: 32 dögnehéz szintet tartalmazott, de a játékmenet néhány aljas csapdát (például mérgező gombákat vagy az erős szeleket) és a picit más menettulajdonságokkal rendelkező Luigit leszámítva pontosan ugyanaz volt, mint az eredetiben. A Famicom Disk Systemre megjelent új epizódot a Nintendo amerikai szárnya túl nehéznek és túl redundánsnak értékelte, de mivel a második részt már bejelentették, igen fürgén valami más megoldást kellett keresni. Ez pedig a korábban a Fuji Television kabalafiguráit használó Yume Kōjō: Doki Doki Panic átrajzolása lett – Luigi például itt vált cingár legénnyé, hiszen az eredetileg Mama nevű karakter sprite-ját színezték csak át hozzá.
Ahogy az a legendás Famitsu magazin első számaira jellemző időjárás-jelentéses értékelésből is látszik, a szupernehéz, direkt szívatásra tervezett eredeti verzió fogadtatása még Japánban sem volt egyértelműen pozitív.
Persze a Nintendo végül jól jött ki ebből is: a sztorit ezerszer leközölték a SNES-korszakban az újságok, amikor az eredeti japán verzió Super Mario Bros.: The Lost Levels néven, az átalakított nyugati kiadás pedig Super Mario USA címmel jött ki a „másik” területeken.
Forrás: Famitsu #0005. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Nintendogs francia reklámja nem feltétlenül kutyával akarja eladni a játékot...
Forrás: Nintendo DS 2006/10-11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella