Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Ah, a régi szép idők, amikor a futurisztikus modernitást faxszal és kislemezzel lehetett egyértelműen megmutatni. Így már csak két kérdésem maradt: min gépel a háttérbeli hölgy, illetve 1996-ban milyen volt egy online videokapcsolat minősége?
Forrás: Internet Kalauz 1996/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A nyolcvanas évek első felének brit számítógép-eladásai még nem voltak milliós magasságokban, így az Amstrad CPC premierje csak száz eladott géppel járt. Csak remélni lehet, hogy a bahreini úr elégedett volt a megvásárolt termékkel, mert a javíttatás olyan távolból cseppet sem lehetett kellemes folyamat...
Forrás: Amstrad Computer User 1984/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Lehet, hogy csak a krómozásnak és a stílusos fotónak köszönhető, de az a pénzszámláló és -válogató bizgentyű a bal szélen elképesztően futurisztikus ketyerének tűnik 1979-hez képest...
Forrás: American Automatic Merchandiser 1979/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Gőzöm sincs róla, hogy ebben az elrendezésben a három kis hangszóró milyen hangminőséget produkált, de figyeljünk inkább a Great Time Machine nevet viselő kazettás felvevőre, amelynek léte 1978-ban talán tényleg egy időgéppel ért fel.
Forrás: Playboy 1978/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A hirdetés látványosan modern, a termék minden szükségesnek tűnő funkcióval rendelkezik, de valahogy mégsem lett sikeres az Acclaim Dual Turbo kontrollercsaládja. Az ok? Az eszköz infravörös kapcsolaton keresztül kommunikált a vevőegységgel, így ha a kontrollerek teteje nem látott rá arra, egyszerűen nem működött – és már egy kisebb helyezkedés, oktalanul mozgatott ujjak vagy a tévé előtt áthaladó szülő is képes volt kulcsfontosságú pillanatokban akadályozni azt.
Forrás: VideoGames 1993/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Teljesen egyetértek azzal, hogy egy reklámnak nem szabad ellőnie egy játék teljes tartalmát, minden tudását, összes vonzerejét – de azért ennél talán valamicskével több információt is az olvasóra lehetett volna bízni...
Forrás: Hyper 1995/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Yamaha YIS-503 elsődleges előnyét a sok bővítőkártya-hely jelentette. Az elsőgenerációs MSX-szabványra épülő mikroszámítógép nem csak a sima MSX-kártyákat kezelte (a gép tetején), de oldalába és hátuljába három eltérő tematikájú bővítőket is csatlakoztatni lehetett. A Yamaha számára természetesen a legfontosabb a szintetizátorokkal, zenekészítéssel kapcsolatos programcsomag volt, de engedve a tömegek nyomásának, a szövegszerkesztéssel (beleértve 3564 kanji megjelenítését is), illetve grafikus tervezéssel kapcsolatos kártyákat is gyártottak. A modell később arab és francia nyelvterületeken is megjelent.
Forrás: Micom BASIC 1985/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bár semmi tényleg történelmi dolog nincs rajta, valahogy mégis megtetszett ez az 1972-es, Los Angelesben készült fotó.
Forrás: Vintage Everyday. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Bár először azt hittem, ez valami CD-alapú mozit reklámoz, de sajnos csalódnom kellett: ez egy szimpla interaktív film, minimális játékelemekkel. Igaz, ezt meglepő őszinteséggel a reklám is elárulja, hisz azt kalandélménynek, és nem kalandjátéknak nevezi.
A Quantum Gate egyébként viszonylag sikeres lett, még annak ellenére is, hogy a kiadó egy évvel a megjelenés előtt közölte a fejlesztőkkel, hogy egy apróbetűs szerződési kikötés alapján az előre kitűzött megjelenési dátum előtt jó fél évvel szeretnék a boltokban látni a programot. Így aztán a sztorit durván ketté kellett vágni – a történetet pedig csak a másfél évvel később érkező folytatás, a Vortex fejezte be.
Nekem nem volt a két kalandélményhez szerencsém, de ahogy utánaolvastam, olyan sokat nem is vesztettem ezzel.
Forrás: Wired (US) 1994/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Érdekes zenekarok, poligonautókkal menőző képaláírás, stílusos artwork – de én így is kizárólag csak a „nipple surfing” kifejezésen tudok gondolkodni. Mit jelenthet?
Mellbimbó-szörfölés...
Mi lehet a magyarázat?
Forrás: Dimension PS-X 1995/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella