Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Alien Crush nevű flipperes videojáték, ami nagyszerű fizikájával, komplex, többképernyőnyi asztalaival és kiváló ötleteivel azonnal népszerűvé vált. A fejlesztő Compile azonnal elkészítette a folytatást, a már sword & sorcery hangulatú Devil’s Crush-t. Ez még jobban sikerült, így mindenki örült, beleértve az amerikai terjesztő Tengent is. Az ő vidámságuk olyan mértékű volt, hogy a maguk szakállára készítettek egy folytatást is: a Dragon’s Revenge-nek hivatalosan persze semmi köze nincs a Crush-játékokhoz, de hát mindenki azonnal átlátott a nagyszerű cselen.

A Compile is: az ő folytatásuk a Jaki Crush így bosszúból sose hagyta el Japánt, pedig az is éppen olyan kiváló, mint két elődje.


Forrás: Die Hard Game Fan 1994/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ez a játékfelhozatal minden cinizmus nélkül kiváló alap lehetett volna, erre kellett volna sokkal több kiváló és exkluzív programot is a platformhoz édesgetnie az Atarinak – az Alien vs. Predator egymagában nem tudott eltartani egy egész konzolt. Végül aztán nem csak ez nem jött össze, de ahogy az már e reklám sorai közül is kiolvasható, a már PlayStationre és Saturnra dolgozó japán fejlesztőket nem lehetett átcsábítani egy amerikai konzolra.

Forrás: EGM2 1994/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Pár pillanattal az árháború indulása előtt készült ez a valószínűleg minimalistának szánt, de inkább szegényesnek kinéző reklám, mert nem sokkal később a Commodore vállalat már ezt a kedvező árat is megfelezte.

Forrás: Commodore Power Play 1983/Nyár. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

2003 szeptemberében, bármiféle apropó nélkül tartott egy különleges zenei estet a Nintendo, és többek között egy latin big banddel, illetve egy akusztikus bluegrass együttessel újraértelmezve adták elő a Mario- és a Zelda-széria néhány slágerét. Az este igazi ünnep volt: nem csak Shigeru Miyamoto gitározott és Koji Kondo zongorázott lelkesen, de ott volt Issei Todaka, az Animal Crossing zeneszerzője, Kenta Nagata (a Mario Kart 64 és a Wind Waker zeneszerzője), Ashura Itoh (a Super Metroid-manga rajzolója, később a vezető pokémon-modellező), Takaya Imamura (az F-Zero karaktertervezője), Yuji Naka (a Sonic-sorozat fő felelőse), Shogo Toda (a Mother 3 zeneszerzője), Yoot Saito (a Seaman designere), Hideki Sato (a Sega elnöke), Tetsuya Kamaya (a Sega ügyvezető igazgatója), Kazutoshi Iida (a Doshin the Giant direktora), Masahiro Sakurai (a Super Smash-játékok motorja) és persze a mindig vidám Takashi Tezuka, a Nintendo talán legfontosabb producere.

Forrás: Nintendo Dream #100. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár az én bizalmamat nem nyerte el ez a karikatúra (mi a fene például az a TIE Karika?!), de minden korabeli kritika szerint a Force FX kiváló joystick volt. Olyannyira, hogy néhányan még ma is szórakoznak vele, mert nem könnyen, de át lehet alakítani USB-bemenetűre a visszacsatolási erő megőrzése mellett is.


Forrás: Boot Magazine 1996/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Nem tartott sokáig, de volt idő, amikor a Sharp megpróbálta korai számítógépeit Európában népszerűsíteni. Ki tudja, talán az 1987-es X68000 fel tudta volna venni a versenyt az Amigával és a többi riválissal (ha nem lett volna borzasztó drága mellettük), de az MZ-700-nak ezzel a szoftver-felhozatallal esélye sem volt a Commodore 64 és a ZX Spectrum és az Amstrad gépek piacán.

Forrás: Big K 1984/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár a második világháborút feldolgozó wargame-ből szakajtónyi akadt, ez volt a legelső játék, ami az első világháború szárazföldi ütközeteit dolgozta fel (előtte az SSI-féle Eagles a légicsatákkal, a Dreadnoughts pedig a tengeri hadviseléssel már foglalkozott), így Mark Lucas 1000 font sterlinget és 20%-os részesedést tartalmazó díjazása és kiadói szerződése indokoltnak tekinthető.



Forrás: Personal Computer Games 1984/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Két licenszelt szemét, egy közepes platformjáték, illetve egy animániásoknak szánt verekedős játék a kiismerhetetlen japán mangavilágból! Nem feltétlenül új világok, még 1994-ben sem...

Forrás: Super Play 1994/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


„Francia férfi feltaláló,” adja meg a teljes kontextust a képhez igen segítőkészen a Getty adatbázis. Hogy ki is volt ez az úr, és hogy miféle találmányát is szemléli oly büszkén, arról nem szól a fáma; a tippeket mindenesetre várom a dugattyús villanykörte feladatát illetően...

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Rendben, nem pont játékokról szól, de mégis milyen menő koreai Batman-cipőket reklámoz a Pingvin!

Forrás: Game Champ 1992/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.