Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Egy minden képzeletet felulmúlóan bizarr reklám egy végül meg nem jelent programhoz – igazi játéktörténelmi ereklyéről van szó tehát. A Tyger! Tyger! Commodore 64-re készült 1989-ben, és végül a kiadó azért állt el a kiadásától, mert az az elfogadhatónál nagyságrendekkel jobban hasonlított a Capcom Black Tigerjéhez. Nem sokkal vagyunk a Great Giana Sisters és a Katakis balhéi után, és az éppen a MicroProse általi felvásárlásét menedzselni próbáló Firebird kiadónak semmi szüksége nem volt zavaró tényezőkre.

Néhány lelkes retro-őrültnek köszönhetően a program egy korai és bugos, de játszható verziója ma már letölthető. Igaz, sok köszönet nincs benne, az 50%-os készültségi fokú játék ebben a formájában a szép grafika ellenére is elég gyengének tűnik.

Na de a lényeg: miért van két salátáskanál a mocskos cipőjű fiatalt ölelgető óriás ágyékkötőjébe dugva?

Forrás: Old Video Game Advertisements. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Egy csapdákkal és szörnyekkel telipakolt, nyolc* hatalmas szintre kiterjedő, izometrikus nézetből mutatott labirintus – az Immortal nagyjából ennyit tud; harcrendszere gyenge, sztorija alig van, és bár grafikáját dicsérték a korabeli lapok, mára az is sokat vesztett bájából.

*NES-en a pókos szint túl felkavarónak ítéltetett, így az a verzió egy pályával kevesebbet tartalmaz

Forrás: Electronic Gaming Monthly #018. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A NASA irányítóközpontja, ahonnan a Mercury űrmissziókat (és az első Gemini-kalandot) vezérelték. A későbbi NASA parancsnoki termekhez képest ez a szoba még viszonylag apró volt, és persze a felszerelés is csak akkori szemmel volt impresszív.


Forrás: Project Habu. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Hans Zimmer valamikor a hetvenes években, a Moog- és Roland-gyártású eszközökből saját kézzel összepakolt moduláris szintetizátora előtt. Manapság persze már nem dolgozik ilyen satnya, apró eszközökkel; nem, Zimmer ma lényegében egy szintetizátorban él.

Forrás: Reddit. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Cosmic Fantasy 2 cím meglephette az amerikai játékosokat, az első rész ugyanis sosem jelent meg angolul. (És persze, a sztori folytatására vágyók is hoppon maradtak, hisz a három további rész sem hagyta el Japánt.) Sajnos azonban még azok sem szórakozhattak feltétlenül, akik esetleg még e borzasztó gagyi reklám után is adtak esélyt a programnak: a Cosmic Fantasy 2 egy végtelenül egyszerű RPG volt, amit a szokásosan túlbonyolított sztori tett csak kicsit érdekessé.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #035. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Van egy olyan sejtésem, hogy e reklám minden állítása nem feltétlenül igaz, de az tény, hogy a régmúlt ködös időszakában az Electronic Arts nem csak játékokban utazott, de népszerű felhasználói programokat is készítettek. Az amigás Deluxe Paint például a nyolcvanas évek közepétől kezdve egy évtizeden keresztül lényegében a játékfejlesztői grafikus program volt; igaz, hasonló bravúrra a Music Construction Set végül nem volt képes.


Forrás: Softline 1983/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Silicon Dreams-trilógiát lezáró, cseppet sem klisés című The Worm in Paradise egy volt a nyolcvanas évek közepén tömegesen tenyésző szöveges, de már képekkel feldobott kalandjátékok tengeréből. Noha nekem annak idején kimaradt (pedig megjelent Commodore 64-re is), a mából visszatekintve mindenképpen érdekesnek, és potenciálisan rendkívül idegesítőnek tűnik: világa randomgenerált, a nappalok és éjszakák váltakozása, és egyáltalán, az idő múlása pedig kihat a történetre és a lehetőségekre is.

Forrás: Amtix #03. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


A Boundary Break nevű YouTube-csatorna elsősorban azzal foglalkozik, hogy különféle játékokban átveszi a hatalmat a fejlesztők által szigorú határok közé szorított kamerák felett, és azzal felderítenek olyan részleteket és nézőpontokat, amelyeket játék közben amúgy sosem pillanthatnánk meg. Egy 2017-es videójukban tíz ilyen rejtett, vagy épp véletlenül a játékban hagyott apróságot mutattak be, amelyek közül a legfurább a Punch-Out!! című Wii-s boxjátékban szerepelt. Itt Piston Honda nevű ellenfelünk egy mangát olvas a menetek közti szünetben, és a kamerát manipuláló videóból kiderült, hogy egy réges-régi, valódi Sailor Moon kötetről van szó.

A neten végigfutó felfedezésen mindenki elkacarászott; mindenki, kivéve az eredeti köteteket kiadó Kodansha, illetve a Sailor Moon-játékjogokkal rendelkező Namco Bandai ügyvédei. Érdeklődésük nyomán már a Nintendónál is lekonyultak a vigyorok: a jogaikat mindig is vadul védelmező cégek perre készültek.

Ezt sikerült elkerülni, de később kiderült, hogy ennek óriási ára volt: a fejlesztő Next Level Games dollármilliókat bukott a Punch-Out!! visszahívásán és új példányok legyártásán (a Wii-játékokat nem lehetett patch-elni, így ez volt az egyetlen megoldás). Igen, a Nintendo minden költséget rájuk vert, hisz az egész onnan eredt, hogy egy unatkozó grafikus saját szórakoztatására egy netről leszedett mangaoldalt másolt egy olyan poligonkupacra, amelyet  normál körülmények között senki sem pillanthatott volna meg. Ezen felül többeket is kirúgtak, de a cég így is megúszta, sőt, továbbra is a Nintendo egyik fő szövetségesének számítanak.

Forrás: GoNintendo. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár Steve Wozniak 1985-ben végleg szakított az Apple-lel, a PowerBook 1992-es premierjére valahogy mégis sikerült visszacsalogatni a régi akolba; igaz, csak e reklámfotó kedvéért.

Forrás: Mac Mothership. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A csillagászok és fizikusok még ma sem tudják pontosan, hogy a fekete lyukak miként működnek, hogy jöttek létre és hogy milyen erők is működnek ezek mélyén. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: a fekete lyukak nem így néznek ki, és erejük, ha csak hajszálnyival is, de nagyobb annál, hogy egy riasztóan hosszú nyakkendőt ne tudjanak behúzni.


Forrás: Moby Games. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.