Napi retró

Az 1977-ben piacra dobott H8 talán az első, tényleg megfizethető számítógép volt, még akkor is, ha a hatalmas betűkkel feltöntetett 375 dolláros árcédula kis átverésnek számított. Bár tény, hogy a H8 használható volt önmagában is, a 140 dolláros memória (4 egész kilobyte SRAM) és valami adattároló rendszer (lyukkártya-olvasó vagy magnó-interfész) nélkül olyan igazán sokat nem lehetett kihozni belőle. És persze, bár biztosan sokaknak volt hasznos a pici kijelző a gép elején, valami normális terminál sem ártott hozzá – a hirdetésen például a H9 terminál van a H8-ra kötve. (Noha ez is igen olcsó volt, az, hogy csak 12 sort tudott megjeleníteni, népszerűtlenné tette.)

A Heathkit cég is a számítógép-korszak pionírjai közé tartozik: számítógépeik, termináljaik és kiegészítőik a nyolcvanas évek elejéig igen sikeresek voltak, és az 1982-ben piacra dobott Hero-1 személyi robotokra is felfigyelt a világ. Aztán beléptek a piacra a nagyobb cégek, és ezek között a Heathkit már nem tudott versenyezni. A cég az eredeti tulajdonosok alatt többször is profilt váltott (a könyvkiadástól az otthon-automatizálásig mindenben benne voltak), majd jöttek a felvásárlások, csődök és a brand újra- meg újrabevezetése. Jelenleg is létezik ezen a néven cég, a retro elektronika kedvelőinek szánt dolgokat árusítva.

A Rushmore hegy faragott falai mögött rejtőző laborban Al Capone megpróbálja feléleszteni Hasturt, a Sárga Királyt, Yog-Shogoth fattyát. Az El Viento háttértörténete tehát tagadhatatanul zseniális – és a játék is majdnem fel tud nőni ehhez. A szellősen öltözködő Annett Myer cirka ötmilliárd bumerángot elszórva, illetve tekintélyes varázserejét bevetve a címnek megfelelő módon szélsebes tempóban küzd a szörnyű összeesküvés ellen; igazán kár, hogy ezt sokszor dohos raktárakban teszi, és nem izgalmasabb helyszíneken. A karakterdesign a közepesen ismert mangarajzoló Kazutoshi Yamane munkája, a Mega Drive-ra megjelent játék zenéjét pedig a legendás Motoi Sakuraba szolgáltatta; igaz, nem élete csúcsteljesítményét nyújtva; de az El Vientót így is érdemes kipróbálni, folytatásaival egyetemben.

A Nintendo egyik hivatalos játék-tanácsadója, Brian Anderson kezel egy beérkező hívást, miközben a Wizards & Warriors legelső pályáján kalandozik. Az emeltdíjas szolgáltatás csúcsán heti 140 ezer hívást válaszoltak meg a teljes munkaidőben foglalkoztatott NES-mesterek.

Bár a Produce cím talán valami mókás zöldségtermelő játékot juttathat az ember eszébe, a dB-SOFT 1987-es játéka nem erről szólt. Nagyon nem; a Produce egy brutális, valós időben zajló horrorjáték volt, amelyben ráadásul a játékos bizony a horror oldalán dolgozik. Karakterünk egy csúf szerelmi háromszög legrosszabb sarkán találja magát, amikor kiderül, hogy vágyainak tárgya, a csinos Sayaka bizony sajnos a fess Gilbertért rajong. Toshio erre totális őrjöngésbe lovallja magát, és lepaktál valami démonnal pajtásai elveszejtése érdekében (a karakterek mind a Nemzetközi ESP Intézet tanoncai, így a „másik oldal” nem ismeretlen számukra). Toshio feladata az, hogy este héttől reggel ötig 30 különböző, stratégiai játékhoz hasonlóan lerakható yokai szörnyeteggel sakkban (és lehetőleg szívroham-közelben) tartsa osztálytársait – ha „barátai” elmenekülnek, Game Over az eredmény, ha viszont sikerül a taktikusan elhelyezett bestiákkal a toronyház tetejére hajtani a többieket, a felkelő nappal együtt Sayaka cseppet sem őszinte szerelmét is elnyerhetjük.