Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A társasjáték, ami miatt a Dragon Quest-sorozatot nyugaton mindenki Dragon Warriorként ismerte. A játékot a kiadó TSR kifejezetten arra terveztette, hogy az könnyen játszható bevezetést adjon a Dungeons & Dragons fantasy küzdelmeibe, és amennyire ma ezt meg tudom ítélni, ez sikerült is.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #041. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

12 évet kellett rá várni, de az 1986-ban indult Famitsu újság végül csak kiosztotta a maximális pontszámot egy játéknak. Ahogy látszik, az elismerést a The Legend of Zelda: Ocarina of Time kapta meg, és ennek a program producere, Shigeru Miyamoto örül.

A bravúrt azóta még három Zelda-játék ismételte meg (The Wind Waker, Skyward Sword, Breath of the Wild).


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 11 hozzászólás van.

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a legsikeresebb játékkiadók egy része filmes álmokat kezdett kergetni. Innentől számíthatjuk többek közt a produceri pozíció megjelenését is ebben az iparban, és persze idáig vezethető vissza, hogy egy rendező rangú ember felel a játékok elkészítéséért. Az irányzat két bajnoka mindenképpen a Microprose és az Origin Systems voltak, akik mintha összebeszéltek volna, amikor hirtelen minden játékukhoz élőszereplős, poszterszerű dobozképeket és (főleg!) magazinhirdetéseket kezdtek el ontani magukból.

Forrás: Computer Gaming World #53, #62 és #65. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A radikálisan új korszakokra vonatkozó jóslatok a legritkábban jönnek csak be, de az Argonaut stúdiót alapító Jez San mindig tudta, hogy miről beszél! Elvégre ő volt az, aki a megmutatta a Nintendónak, hogy a NES és a Game Boy is képes valódi 3D-s grafika megjelenítésére – és így meglepni egy hardver tervezőit azért elég magas szintű tudásra vall. (Igaz, ilyen online játéktár már a nyolcvanas elején is működött Atari számítógépeken.)

Forrás: Edge #001. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez az 1993-as ismeretterjesztő multimédiás program a tananyag tekintetében még ma is tökéletesen megállná a helyét, mindenesetre ez a reklám akár 2021-ből is jöhetett volna. Az aranyos kislány agresszív troll beszólása tökéletes mém-alapanyag lenne még ezekben a modern időkben is, olyan, amit Twitteren és Redditen tízezrek osztanának meg.

Forrás: Computer Gaming World #113. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Egy igen korai videojáték-reklám a Nintendótól – a hirdetés a japán játékipari szaklap, a Game Machine 1978 júliusi számában jelent meg. A koktélasztal kiszerelésű gép a Computer Othello, amely természetesen a reversi táblás játék feldolgozása volt.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Stern chicagói üzemében a flipperek a mai napig robotok nélkül készülnek; a gépek minden apró részletetét rutinos szerelők rakják össze. A fotó 2012-ben készült.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Meggyőződésem, hogy az 1988-as Vixen kizárólag azért jött létre, mert egy évvel korábban a Barbarian hatalmas sikert aratott azzal, hogy borítóján egy szoftpornós hölgy, bizonyos Maria Whittaker tekergett apró bikiniben. A nevüket meghazudtoló teljesítményű játékokat gyártó Intelligent Design stúdió ennek nyomán kitalálta, hogy ha mást nem is, ezt le tudják másolni, így azon nyomban le is igazolták Corinne Russellt, akinek fő foglalkozása az volt, hogy bulvármagazinok harmadik oldalán csábítsa a férfiakat. További random tények róla és a játékról:

• A játék címe Németországban She-Fox volt, mert a „vixen” szó állítólag hasonlít a maszturbálás egyik szlengszavára.
• Russell kisasszony sokat szerepelt a Benny Hill Show-ban.
• A „lebarnult testen párducbőr irhák” designt egyik számítógép sem tudta 320x200-as felbontás (és persze a komoly színkorlátok) mellett megjeleníteni, így a főszereplő vagy kék, vagy fehér bikinit hord minden verzióban.
• E modell hölgy táncol igéző sziluettként az Octopussy című James Bond-film intrójában.

Forrás: ACE #09. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Viszonylag ritkán látni Steve Jobsot hózentrógerben, úgyhogy az Apple IIc premierjének ünnepén, 1984-ben készült fotó már csak ezért is megérdemli, hogy megismerjük.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Hogy miért nem olyan közismert és közkedvelt az Another World Amerikában? Szerintem azért, mert a kiadó Interplay teljesen félreértette a játék szellemiségét, stílusát és hangulatát, és azt valami horrorisztikus akcióorgiaként akarták eladni. Hogy a címet ehhez miért kellett lecserélni, azt én sem értem, de a játék minden amerikai reklámja és dobozképe ezekre a lényeges szereppel nem rendelkező szörnyekre koncentrált.


Forrás: Game Informer #008. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.