Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Hiába minden idők egyik legrosszabb, legrondább és legkevésbé játszható MSX-programja a Deep Forest (bizonyíték), most már legalább tudjuk, hogy a remek francia zenekar honnan vette a nevét...

Forrás: MSX Fan 1987/09. A bejegyzéshez jelenleg 19 hozzászólás van.

A nyolcvanas években teljesen megszokott volt, hogy a játéktermi játékok minden verziója Japánban készül, hogy azokhoz a nyugati kirendeltségeknek a terjesztésen kívül semmi köze nem volt. Ez történt a Japánban Bloody Wolf névre keresztelt automatával is: a Data East amerikai szárnya csak annyit kért, hogy a program neve ott legyen inkább Battle Rangers, de magát a játékot nem is látták az első szállítmány beérkezte előtt.

A japánok pedig hiába kérték meg a stúdiónál angolul legjobban tudó fejlesztést a fordításra, az finoman szólva sem lett hibátlan. A főellenségek szövegétől a pályavégi tippekig minden alig érthető angolsággal szerepel a játékban.


Forrás: Legends of Localization. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Kifejezetten érdekes írás 1982 egyik legnagyobb brit esport-bajnokságáról – amit persze akkor még nem így hívtak. A verseny a szavazással indult: a magazin olvasóira volt bízva, hogy melyik három gépen menjen a verseny, és ezen végül az Asteroids, a Defender és a Pac-Man győzött. Aztán, mivel a Taito volt a rendezvény szponzora, a végső kört Qixben játszották le a meghívottak. Az összetett győztes egy Peter Edmonds nevű srác lett, akivel kapcsolatban a magazin nem mulasztotta el megjegyezni, hogy munkanélküli...

Forrás: Computer & Video Games #005. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Egy 1975-ös Sony Trinitron LV-1901 televízió, beépített Betamax-lejátszóval és néhány kazettával. Ez volt az első, Japánon kívül is kapható Betamax-készülék, és bár ma sokan azt állítják, hogy ez a modell indította el az otthoni videózás korszakát, a 2500 dolláros árcédula miatt valójában konkrétan ez a készülék nem volt igazán sikeres. A kudarc másik oka az volt, hogy sokan nem akartak megszabadulni már bejáratott képernyőjüktől (az pedig nyilván elképzelhetetlen, hogy egy háztartásban több tévé legyen), így a célcsopot húzódozott a csak így kapható lejátszó megvételétől.

További fotók az LV-1901-ről itt.

Forrás: Live Auctioneers. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Tongue of the Fatman az Activision egy korai, a műfaj alapjait kikristályosító Street Fighter II előtti verekedős játéka volt. Őrült karakterei miatt rövid ideig népszerű tudott lenni, de a nevet annyira gyűlölte minden más, a játék jogait egy-egy platformon vagy régióban megszerző kiadó, hogy azt nulladik lépésként mindenütt megváltoztatták. Az amerikai konzolos port ennek köszönhetően Slaughtersport néven futott, ami nagyságrendekkel morcosabb cím, mint amit a program punnyadt karakterei amúgy érdemelnének.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #030. A bejegyzéshez jelenleg 26 hozzászólás van.

A mitikus nyolcvanas években még a jog is másként működött, mint ahogy azt manapság elvárnánk, így aztán a Return of R2 megjelenése ezzel a borítóval lehetséges, mi több, természetes volt. A játék amúgy egy szimpla izometrikus akciójáték volt, amelyben nem is a jól ismert droid licenszmentes mását, hanem egy névtelen űrhajóst kellett irányítani.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A gyerekek játékmániája miatt sokan káráltak, mások viszont inkább kihasználták azt. Ez a francia fodrász, Jean-Jacques Henry például ezt a monstre NES-állomást építette ki, hogy a gyerekek fészkelődés nélkül bírják ki a hajvágás unalmas perceit. A fotó 1989-ben készült.

Forrás: Flashbak. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.


Mi is enyhítené hatékonyabban a munkahelyi stresszt, mint egy újabb 30-perces prezentáció, nagy valószínűséggel egy pocsék, monokróm monitoron?

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.

Az 1991 januárjában megrendezett CES természetesen elsősorban nem a videojátékokról szólt, de a Sega-Nintendo háború azért csak beszivárgott az eseményre. A Sega ráadásul valamit le is tudott tenni az asztalra, hisz az első Sonic itt mutatkozott be az Államokban. Mario mindeközben egy telefont kapott; bár, hogy teljesen őszinte legyek, nem teljesen értem, hogy ez a készülék egész pontosan miben is hasonlít egy telefonra...


Forrás: Mean Machines #05. A bejegyzéshez jelenleg 13 hozzászólás van.

Sajnos zéró kontextust tudtam felhajtani ehhez a nagyszerű képhez*, de a gyönyörű számítógépek és a színes környezet miatt így sem bírtam magára hagyni  a fotót.

*Szerencsére kaptam segítséget: az 1985-ös fotón az amerikai Lawrence Livermore National Laboratoryban kiépített Nova lézerrendszer irányítóközpontja látható, ahol a kontrollált nukleáris fúzió létrehozása volt a tudósok célja. Ezt nem sikerült elérniük, de legalább az ezt okozó Rayleigh-Taylor instabilitást sikerült részletesen tanulmányozni. A képen látható négy pult mindegyike a Nova egyik alrendszerét irányította.

Forrás: Floppy Diskette. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.