Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Nem minden kiadó konyít a screenshot-lopás művészetéhez, de az európai Electronic Arts-marketing tudta, hogy a jól megválasztott képek képesek arra, hogy önmagukban eladják a játékokat. Amerikában kicsit más volt ekkortájt a divat, ott inkább az artwork dominált, hol jobb, hol rosszabb eredményeket produkálva.
Forrás: Amiga Power #10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ha egyszer nagyon rossz kedved van, töltsd le, és próbáld ki ezt az 1994 végén megjelent játékot, és azonnal rá fogsz jönni, hogy van, akinek még rosszabbul megy a sora – van, aki egy vagyont fizetett a világ egyik legócskább FPS-éért, a Fortress of Dr. Radiakiért. Az egy évvel a Doom után megjelent program technikai téren inkább hasonlított a Wolfenstein 3D-re, csak persze annál jóval lassabban futott és nagyságrendekkel nehézkesebb volt.
A hirdetésen látható ellenfelek fura kavalkádja is mutatja, hogy itt sok kohézióra nem nagyon lehet számítani (pedig a Fidel-klón és a szomorú nindzsa nem is látszik). A humorosnak szánt programban egy fia poén sem csattan el, de hogy valamit a Radiaki javára írjak, azt meg kell vallani, hogy ez volt az első FPS, amelyben lángszórót is használhatott a játékos.
Forrás: Edge #016. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Szergej Popov mérnök egy Micro-80 számítógépet használ a Moszkvai Elektronikai és Matematikai Intézet géptermében. A fénykép 1979-ben készült.
Forrás: Science 70. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
A Riot (az eredeti, másik Riot) által fejlesztett Beast Warriors a nagyságrendekkel satnyább Beast Wrestler néven jelent meg Amerikában – mi pedig a Ubisoft bénázásának köszönhetően kimaradtunk belőle. Igaz, olyan sokat nem vesztettünk ezzel, hiszen az impresszív borítókép ellenére egy izometrikus nézetű verekedős játékról van szó, ami még annál is sokkal kevésbé játszható, mint ahogy a szavak alapján elképzelted...
Forrás: BEEP! Mega Drive 1991/07. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.
A Square amerikai marketingosztálya nem volt a csúcson, amikor a Final Fantasy IV promotálására került a sor. Az még persze érthető, hogy a két le nem fordított epizódot követően ezt nyugaton második résznek nevezték, hisz a játékoknak amúgy sem volt sok köze egymáshoz. Az viszont már meglepő, hogy a játék egyik utolsó főellenségét, a madárkarmokkal amúgy nem rendelkező Ogopogót tették meg a hirdetések főszereplőjének. A vízisárkány eredetileg ráadásul nem is a kanadai folyami kriptid nevét viselte, hanem az angol tide és a leviathan szavak összeolvasztásából keletkező Tidalithan névre hallgatott – hogy ezt a japán névkreációktól szokatlanul hangzatos kombinációt vajon miért is kellett lecserélni, azt senki nem tudja...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #034. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Bár eddig azt hittem, hogy a Konix szimplán azért dőlt be, mert tervezett konzoljuk, a Multi-System így nézett volna ki, ebből a parányi újsághírből kiderül, hogy bőven voltak stiklik a háttérben. A projekt továbbvitele persze sem az Amstradnél, sem az Atarinál nem került szóba, de a gépben dolgozó technológia egy kicsit még tovább élt...
Forrás: Zero #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Hogy pontosan miért is gyűlölte annyira az amerikai Nintendo-iroda a SNES japán kinézetét, hogy nagy költségekkel átterveztették azt, az sosem derült ki – mint ahogy az sem, hogy végül miért egy objektíven randább doboz lett a nyertes. Az a változat Lance Barr mérnök műve volt, aki szabad kezet kapott munkájához. Legalábbis elvileg: az itt látható, meglehetősen vad korai terveit hamar visszadobta a Nintendo, igaz, csak azzal az indokkal, hogy ezekhez a játékkártyákat is újra kellene tervezni (és emiatt egész gyárakat kellene átalakítani), és az már nem fér bele a nagy kísérletezésbe.
Forrás: Nintendo Power #025. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.
Az LAPD járőrkocsijaiban használt kommunikációs konzol, feltehetően a kilencvenes évek elejéről.
Forrás: The Kevin Chen. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Bár a screenshotok lehettek volna talán picit nagyobbak is, ez a hirdetés kifejezetten jól adja át a TFX elképesztő monumentalitását és látványosságát. Igaz, a játék nem volt annyira komoly szimulátor, mint a Falcon vagy a Tornado, de ennek köszönhetően csak még több játékos tudott vele sikereket elérni.
És, hogy tanuljunk is valamit, a cím a Tactical Fighter eXperiment rövidítése volt.
Forrás: PC Player #03. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.
Amikor egy játék egyik legfőbb pozitívuma az, hogy majdnem 300 MB adatból áll, ott sejthető, hogy vannak gondok. Ráadásul itt azt sem értem teljesen, hogy mire is ment el az a sok-sok bit, hiszen a Rallo Gump pontosan az az absztrakt, gyűjtögetős-tárgyhasználós, kicsit béna platformjáték, amelyek DOS-on annyira tenyésztek a kilencvenes évek elején. Igaz, legalább a Gino Cosentino által rajzolt borító hozza azt a groteszk káoszt, ami a játékra is jellemző.
Forrás: Moby Games. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella