Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A CGW szerkesztői mindig év közepén osztották ki az év legjobb játékainak szóló elismeréseket, érthetetlen módon egy nyártól nyárig tartó időszak megjelenései körül válogatva. „1988” ettől függetlenül parádésan jó játékokat hozott, bár azért az látszik, hogy az újság ekkor még kizárólag wargame-megszállottakból állt. Így utólag talán a Pirates! érdemelte volna a legeslegjobbnak járó díjat.
Forrás: Computer Gaming World #052. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Nem, ez nem az a CES – ez a korábban PC Show néven futó londoni rendezvény új identitása, a Computer Entertainment Show. Az 1990 szeptemberében tartott esemény lényegében a karácsonyi szezon újdonságait mutatta be játszható formában, így különösebben nagy bejelentések itt nem voltak. Két dolog azonban kiderül egy fényképes beszámolóból: egyfelől a CDTV fél évvel a premier előtt még nem volt játszható állapotban, másfelől pedig léteztek olyan eltévelyedett lelkek, akik a Commodore-ra „Commy” néven utaltak...
Forrás: Commodore Format #02. A bejegyzéshez jelenleg 11 hozzászólás van.
Amikor a renegát katonákból álló Metal Command szervezet megkezdi kiborgjai segítségével a világ módszeres leigázását, mindössze egy ember tud velük szembeszállni: Steve Hermann, egy New York-i detektív. Hermann urat az sem állítja meg, amikor a Metal Command egyik tagja letépi jobb kezét, hisz azt fém-végtaggal sikerül pótolni. Ennek meg van az a haszna is, hogy hősünk innentől kezdve egyetlen ütéssel képes megsemmisíteni a gonosz kiborgokat. Igen, a Shatterhand háttértörténetének megírásakor ennél senkinek nem volt jobb ötlete, mint ahogy a címlapra is ezt találták a legjobb koncepciónak.
A fura (futurisztikus?) napszemüveget viselő alak persze csak az amerikai borítón jelent meg, hisz a program eredetileg egy szuperhősös japán tévésorozat, a Tokkyuu Shirei Solbrain licenszelt feldolgozása volt, amelyben egy egész osztag harcolt nagy csatapáncélokban. A Jaleco egyszerűen kidobta a többi karaktert, átrajzolták a főszereplő sprite-ját, és máris kész volt az amerikai NES-verzió. A játék amúgy a fentiekből tippelhetőnél meglepő mértékben jobb lett – egy teljesen vállalható akciójáték a Shatterhand.
Forrás: Nintendo Power #029. A bejegyzéshez jelenleg 11 hozzászólás van.
Egy, mindössze egyetlenegy magnó(nak látszó tárgy) létezik, amelyik kazetta, netán CD helyett kislemezről tudja lejátszani a dalokat. A Roland által készített MT 80S a digitális zenét tanulgatóknak készült, és ezért a rövidítés a Music Tutor kifejezésre utal. Rádió nincs benne, helyette, ahogy látszik is, metronóm funkciót kaptunk. Az 1995-ben piacra dobott készülék kizárólag midi zenéket tudott lejátszani, és így lehetséges volt az is, hogy egyes csatornákat kikapcsoljunk azokból, feltehetően ezzel is a tanulást szolgálva.
Forrás: YouTube. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Néha, amikor a U.S. Gold kiadó a vártnál nagyobb sikert aratott egy japán licenszelt játékkal, komoly gondban találták magukat: hiába akartak volna egy gyors folytatást, az eredeti fejlesztők még nem tervezték azt. Néha ilyen helyzetben a fejcsóváláson és az ideges toppantáson kívül nem maradt más megoldás, máskor azonban sikerült rábeszélni a kiadót arra, hogy adjanak engedélyt egy zárójeles, általában csak Európában kiadott rész elkészítésére. A rémes igénytelenség miatt ezt kiadónként általában csak egyszer sikerült eljátszani, és például így született meg az OutRun Europa, vagy akár a Strider II is.
Itt sem a minőséggel, sem a külsőségekkel nem törődtek: a játék főszereplője, a fiatal nindzsa, Strider Hiryu például a Capcom évekkel későbbi Strider 2-jében így nézett ki.
Forrás: Zero #14. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Korábban már rácsodálkoztunk a Jet Set Willy itthon vélhetően nem sokak által látott borítóján rejlő őrületre, de most sajnos le kell rántanom a leplet az elődről is: a Manic Miner címlapján sem valami agyon-fókusztesztelt, letisztult, vagy legalább érthető festmény figyelt, hanem ez az őrület.
Forrás: Your Spectrum #02. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Egy humorosnak szánt, ám célját csak igen mérsékelten elérő mű-kirohanás a játéktermek ellen egy elsősorban a játéktermekről szóló szórakoztató magazinban. A cikk ritka bepillantás a bizarr korszakba, amikor a játékokat sokan csak „vid” néven ismerték.
Forrás: Vidiot #02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Amikor a gonosz ügyvédek miatt nem használhatod a Formula 1 nevet, kénytelen vagy valami frappáns alternatíva után nézni. A francia Lankhor marketingesei a Vroom mellett döntöttek, ami valahol a „botrányosan ótvar”, illetve a „zseniálisan minimalista” közötti vékony résben létezik.
A később Vroom Data Disk, illetve Vroom Multiplayer néven kisebb kiegészítőket is kapó játék rendkívül sikeres lett, és otthonában, Franciaországban a sajtó is megveszett érte: a Joystick 98%-os, a Tilt pedig 95%-os értékelést adott a programnak, kinevezve azt az Atari ST, illetve az Amiga legjobb versenyjátékának.
Forrás: Amiga Power #12. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Bár a világ nagy része annyira elalélt a CD-k szinte végtelennek tűnő tartalmát talán először kihasználó Mysttől, hogy azt az addigi PC-s történelem legjobban fogyó játékává tették, az Edge nem tudta értékelni azt. Pedig ha valami, hát a program szürrealitása dicséretre méltó – ma gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy ennyire groteszk játék vezesse az eladási listákat.
Forrás: Edge #004. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Ha az ember gazdag, mindent másképp csinál, mint a többiek – még az ágyból tévézést is. Ez a konstrukció a Superbed névre hallgatott, és lényegében arra épült, hogy az embernek – a kötelező biológiai körökön túl – ne legyen kedve elhagyni azt. A túlzottan puhának nem tűnő, de legalább szabadon hajtogatható matracot tévék, VHS-lejátszók és telefonok vették körül, és egy számítógéppel még a hangulatvilágítást is szabályozni lehetett. Ezt alig 80 ezer fontért árulta a konstruktőr vállalkozás 1980-ban, de a koncepció már a hatvanas években is elérhető volt; igaz, kisebb tévékkel, és persze számítógépek nélkül...
Az eredetileg fekete-fehér fotót Colin Fiat színezte ki.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 13 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella