Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Psygnosis korai időszakában mind a játékok elnevezése, mind pedig a borítóképek kiválasztása meglehetősen random folyamat lehetett. E programban például sem űrhajók, sem pedig kőkígyók (?) nincsenek – és mellékesen egész konkrétan nulla darab orkot találunk benne.

Az eredeti festmény Richard Clifton-Dey alkotása; azt pár évvel korábban a Blue Öyster Cult is használta egyik lemezük borítóján.


Forrás: Mobygames. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Plato IV rendszer az első, civilek által is tömegesen használható online hálózat volt: a rendszer lelkét alkotó mainframe gépeket általában egyetemek működtették, azokra pedig több száz kliens tudott felkapcsolódni. Bár a PLATO az oktatás hatékonyabbá tételére lett szánva, végül a szerepjátékok forradalmát hozta el az amerikai egyetemekre.

Forrás: Floopy Disc. A bejegyzéshez jelenleg 14 hozzászólás van.

A jugoszláv számítástechnikai magazin, a Moj Mikro kilencedik számának borítója azt a pillanatot örökítette meg, amikor a számológépek egy brutális fejlövéssel végeztek az utolsó vadon élő abakusszal.


Forrás: Once Upon a Time in Yugoslavia. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

Bubsy (a játékvilág talán egyetlen vörös hiúza) ugyan minden idők egyik legtöbbet szidott játékának is a névadója, de első jelenése, a már címével is megbocsátlatatlan bűnt elkövető Claws Encounters of the Furred Kind még egy teljesen átlagos 2D-s platformjáték volt. Igaz, ez speciel ebből a hirdetésből nem derült ki – el nem tudom képzelni, hogy annak, akinek nem volt tudomása e játék alapjairól, az e reklám láttán vajon miként is próbálta meg azt elképzelni...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #043. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Nem mindenki hitt benne, hogy lehetséges olyan reklámot készíteni a Beach-Headhez, amely egész konkrétan semmit nem tartalmaz a játék feszültséggel teli akciójából, de az Access kiadó amerikai marketingeseinek sikerült a csoda!

Forrás: Antic 1984/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

1970 nyarának legmenőbb hangfalait és lemezjátszóit a (két évvel később a világ első konzoljával előrukkoló) Magnavox cég igen randa szekrényekbe is hajlandó volt beépíteni, ha éppen ez volt a kedves vevő kívánsága.

Forrás: Playboy 1970/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

B. H. Robinson minden bizonnyal egy fénykép alapján készült illusztrációja a How It Works: The Computer című ismeretterjesztő könyv 1971-es kiadásában.


Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A Doom II megjelenését követően az id Software eladta az első rész dobozos verziójának amerikai terjesztési jogait a Micro Star nevű feltörekvő cégnek. Ők úgy gondolták, hogy a korábban használt ikonikus dobozkép túlzottan jól sikerült, így egy olló segítségével kicsit átalakították azt. Ironikus módon ma ritkasága miatt ez a kiadás sokkal többet ér, mint az eredeti nyolc dollár...

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A pneumatikus szállítórendszerek a XIX. század második felétől kezdve nagyjából egy évszázadon keresztül a leggyorsabb adattovábbító módszernek számítottak. Az épületek, cégek közt kiépített műanyag csőhálózatokban sűrített levegő segítségével közlekedtek az apró kapszulák, amelyek a készpénztől kezdve írott üzeneteken és borítékokon át akár élelmiszert* is tudtak szállítani. E megoldás gyorsabb volt, mintha a cég egyik épületéből a másikba átfutott volna valaki, vagy ha a mondjuk tőzsdéről kellett volna jelenteni egy hirtelen fordulatot. Persze a telefonok elterjedése csökkentett valamicskét a pneumatikus szállítás hasznosságán, de állítólag ma is sok kórház használja ezt, például a gyógyszertárak és a nővárállomások közti gyógyszer-küldés meggyorsítására. Kaszinókban is népszerű, így ugyanis biztonságosan lehet az asztaloknál felgyűlt készpénzt biztonságosan eljuttatni a kíváncsi szemek elől elzárt területekre. A fotó 1946-ban, egy kanadai ügyvédi irodában készült.

*Nem tartozik szorosan ide, de miközben erről olvasgattam, megtudtam, hogy 2011-ben zárt be az utolsó olyan McDonald’s gyorsétterem, ahonnan így is lehetett rendelni.

Forrás: City of Vancouver Archives. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

Az Atlantean kiadó elsősorban vetkőzős sportjátékairól vált hírhedtté – a megszokott strip poker mellett például ugyanilyen módon zajló kosárlabdás és bowlingos programokat is gondoztak. Alice Cooper zenekarának egyik korábbi gitárosa, Kane Roberts természetesen őket találta meg, amikor eldöntötte, hogy bizony ő is játékot fog készíteni. A Rambo becenevű zenész maga tervezte, írta és rajzolta a kalandjátékot, és természetesen a felcsendülő rockhimnuszokat is ő írta.

A Lords of Tantrazz pedig pontosan olyan borzalmas lett, mint amilyennek a fentiek alapján várnád; a minden idők legrosszabb kalandjátéka címre is esélyes. Az egy dolog, hogy a játék tele van liefeldi szintű bénasággal megrajzolt karakterekkel, de a sztoritól a szinkronig, a fejtörőktől a technikai megvalósításig minden téren csapnivaló.


Forrás: Macintosh Garden. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.