Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Amikor a Game Boy mindenki várakozását felülmúlva eszelős sikernek bizonyult Japánban, az ország minden kiadója vad fejlesztésbe kezdett. Ha nem volt új ötlet, hát megfelelt valami egyszerű átirat is; és ha az se nagyon akadt, hát valami ősi játékot poroltak le kicsit. Ez történt a Compile stúdiónál is: hogy a lehető leghamarabb megjelenhessenek a kézikonzolon egy akkor már öt éves MSX-játékhoz, a Godzilla-kunhoz nyúltak vissza, és azt egy egy (1) főt számláló fejlesztőcsapattal Game Boyra hozatták.

A Godzilla-kun egy aranyos logikai játék volt mindkét platformon, amelyben a szuper-deformált hüllőnek városok elpusztítása és milliónyi civil porrá égetése helyett liánon mászás és kőtörés volt a dolga.

A Toho frissen alapított amerikai részlege is boldogan várta első kézikonzolos játékukat a japán műhelyből, ám a látottak sajnos csak fájdalmat okoztak: az amerikaiak nem értették, hogy miként vált Godzilla és népes baráti sleppje ilyen aranyos figurák gyülekezetévé. Nekik az igazi, brutális szörnyre volt szükségük, ezért átrajzoltatták a játék nyitóképernyőjét és szörny-profiljait. Alapvetően igen tuskó viselkedésnek nyilvánítanám ezt, de az eredmény a kézikonzol egyik legjobb pixelart-gyűjteménye lett, szóval annyira nem vagyok paprikás. A két start-képernyőt is érdemes megnézni: ez volt az eredeti cuki japán kép, ez pedig a grimdark amerikai verzió.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #017. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.

A hetvenes évek végén egy amerikai iskolai tanteremben zajlik a számtech-óra. A srácok termináljához még nem járt monitor, az éppen tanult BASIC-parancsokat begépelve a rendszer lelkét alkotó mainframe gép ahelyett hőpapírra nyomtatva küldte ki az eredményeket.


Forrás: 80-90s Computing. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nem tudnám megmondani, hogy a metszően kék szemű űr-úr pontosan miként is kapcsolódik a BASF floppyk minden bizonnyal kiváló, grafikonokkal is bizonyított minőségéhez, de hát ki tudna belelátni egy francia marketinges elméjébe...?

Forrás: Tilt #021. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Kiváló szlogen, 1983-hoz képest ütősen feldobott sprite-ok, és még a játék is kifejezetten jó volt – az International Soccer minden téren a Commodore 64 első igazán nagy sikere volt. Az Andrew Spencer által magányosan megalkotott játék egy egész generáció számára hozta el a sportjátékok élményét, és a multiplayer csatáknak az sem tett rosszat, hogy az egyik irányba játszó csapatnak egy programhiba miatt kis előnye volt.

Forrás: Your 64 #05. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Nem tudom, kell-e külön mondanom, hogy a Gynoug azon ritka shoot ’em upok közé tartozik, amelyek színtiszta horrorban utaztak; elvégre a kép magáért beszél. Noha az európai verzió mind az eredeti címet, mind az eredeti borítót megőrizte, ahhoz már nem volt vér a kiadó Sega pucájában, hogy ezt a képet a hátsó borítón hagyják.

Az amerikaiaknak persze az egész koncepció nem tetszett: ott a program Wings of Wor néven, egy direkt ide készített Boris Vallejo-festménnyel a borítóján került a boltokba, ráadásul a marketing valamiért Conan-szerű hagyományos fantasyként akarta eladni a játékot. Nagy lehetett a meglepetés, amikor az ilyesmire számító játékos eljutott a gigeri kiber-monstrum bossok valamelyikéhez, netán az isteni anyaméhben játszódó ötödik pályára...

A játék grafikájáért és feltehetően e hirdetésért is Satoshi Nakai grafikus (Cybernator, Front Mission: Gun Hazard, Resident Evil 0) tehető felelőssé.


Forrás: BEEP! Mega Drive 1990/11. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A Consumer Electronics Show a rendezvény 50. születésnapján e hardveres újításokat találta a legfontosabbnak az elmúlt fél évszázadból.

Forrás: CES. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


A finn építész, Matti Suuronen által tervezett Futuro házak egyike a Yorkshire-beli Todmorden városában tart új tulajdonosához. A futurisztikus házból száz darab sem készült, így aztán végül hiába bizonyultak zavaróan kényelmetlennek és aprónak (a gömböc átmérője mindössze nyolc méter), ma minden példány kincset ér.

Forrás: The Guardian. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A TecMagik képviselőit alighanem letaglózta a hír, amikor pár évvel később a Populoust egy japán cég érthetetlen okokból portolta Game Boyra. Ennél persze sokkal fontosabb a csajozási útmutató a hirdetésen: a lányok láthatóan buknak rá, ha egy ménkű nagy játékdobozzal a hátsó zsebünkben (+fehér zokni, nyilván) grasszálunk az éjszakában.


Forrás: Raze #12. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A magam részéről jelentős mértékű fenntartással szoktam fogadni a hirdetéseken rikító betűkkel megfogalmazott hangzatos állításokat, de a Robert Clardy által megtervezett Spirit of Excalibur hellyel-közzel tényleg új műfajt teremtett. Az alkotóelemek persze ismerősök: némi stratégia a seregek irányítására, RPG-elemek a lovagokhoz, rém primitív akció-minijátékok a párbajokhoz, illetve kalandjátékos játékmenet az egész összefogására.

Arthur halála után, az örököseit, illetve a kerekasztal megmaradt tagjait irányítva kell helytállnunk a végjátékban már démonokat is idéző Morgan le Fay és szövetségesei ellen. Ennek során egyfelől teljes seregeket kell kommandírozni, majd velük fontos ütközeteket megvívni, de az egyre számosabb lovagok életben tartása, küldetésekre küldése és fejlesztése is a mi feladatunk. Mindez valószínűleg igen jól hangzik, ám a játéknak van egy óriási hibája: hiába óriási a bejárható játéktér, illetve a játékos döntéshozatali szabadsága, ha az egyetlen jó úttól való eltérést a játék nem tolerálja. Ráadásul ez a leggonoszabb módon történik: a játékot már a legelső küldetésben is végleg megnyerhetetlenné tehetjük (például azzal, hogy nem veszünk fel egy később Merlin számára nélkülözhetetlenné váló növényt, vagy azzal, hogy a végjátékban használandó lovagot nem küldjük az első pillanattól kezdve valami templomba imádkozni), de ez sokszor csak jópár órával később derül ki.

Forrás: Computer Gaming World #076. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Képzeld el Harry Potter varázslóiskoláját, éppcsak realisztikusabb módon: egy valódi egyetemhez hasonlóan egymást érik a vad partik, a bunkó tanárok, és persze a hormondús fiatalok. A merészebb tinivígjátékok stílusában készült játék Steve Meretzky egyik leghumorosabb játéka volt.

Forrás: Computer Gaming World #076. A bejegyzéshez jelenleg 13 hozzászólás van.