Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár eddig azt hittem, hogy a Konix szimplán azért dőlt be, mert tervezett konzoljuk, a Multi-System így nézett volna ki, ebből a parányi újsághírből kiderül, hogy bőven voltak stiklik a háttérben. A projekt továbbvitele persze sem az Amstradnél, sem az Atarinál nem került szóba, de a gépben dolgozó technológia egy kicsit még tovább élt...


Forrás: Zero #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Hogy pontosan miért is gyűlölte annyira az amerikai Nintendo-iroda a SNES japán kinézetét, hogy nagy költségekkel átterveztették azt, az sosem derült ki – mint ahogy az sem, hogy végül miért egy objektíven randább doboz lett a nyertes. Az a változat Lance Barr mérnök műve volt, aki szabad kezet kapott munkájához. Legalábbis elvileg: az itt látható, meglehetősen vad korai terveit hamar visszadobta a Nintendo, igaz, csak azzal az indokkal, hogy ezekhez a játékkártyákat is újra kellene tervezni (és emiatt egész gyárakat kellene átalakítani), és az már nem fér bele a nagy kísérletezésbe.

Forrás: Nintendo Power #025. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.


Az LAPD járőrkocsijaiban használt kommunikációs konzol, feltehetően a kilencvenes évek elejéről.

Forrás: The Kevin Chen. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár a screenshotok lehettek volna talán picit nagyobbak is, ez a hirdetés kifejezetten jól adja át a TFX elképesztő monumentalitását és látványosságát. Igaz, a játék nem volt annyira komoly szimulátor, mint a Falcon vagy a Tornado, de ennek köszönhetően csak még több játékos tudott vele sikereket elérni.

És, hogy tanuljunk is valamit, a cím a Tactical Fighter eXperiment rövidítése volt.

Forrás: PC Player #03. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

Amikor egy játék egyik legfőbb pozitívuma az, hogy majdnem 300 MB adatból áll, ott sejthető, hogy vannak gondok. Ráadásul itt azt sem értem teljesen, hogy mire is ment el az a sok-sok bit, hiszen a Rallo Gump pontosan az az absztrakt, gyűjtögetős-tárgyhasználós, kicsit béna platformjáték, amelyek DOS-on annyira tenyésztek a kilencvenes évek elején. Igaz, legalább a Gino Cosentino által rajzolt borító hozza azt a groteszk káoszt, ami a játékra is jellemző.


Forrás: Moby Games. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Az 1977-ben piacra dobott H8 talán az első, tényleg megfizethető számítógép volt, még akkor is, ha a hatalmas betűkkel feltöntetett 375 dolláros árcédula kis átverésnek számított. Bár tény, hogy a H8 használható volt önmagában is, a 140 dolláros memória (4 egész kilobyte SRAM) és valami adattároló rendszer (lyukkártya-olvasó vagy magnó-interfész) nélkül olyan igazán sokat nem lehetett kihozni belőle. És persze, bár biztosan sokaknak volt hasznos a pici kijelző a gép elején, valami normális terminál sem ártott hozzá – a hirdetésen például a H9 terminál van a H8-ra kötve. (Noha ez is igen olcsó volt, az, hogy csak 12 sort tudott megjeleníteni, népszerűtlenné tette.)

A Heathkit cég is a számítógép-korszak pionírjai közé tartozik: számítógépeik, termináljaik és kiegészítőik a nyolcvanas évek elejéig igen sikeresek voltak, és az 1982-ben piacra dobott Hero-1 személyi robotokra is felfigyelt a világ. Aztán beléptek a piacra a nagyobb cégek, és ezek között a Heathkit már nem tudott versenyezni. A cég az eredeti tulajdonosok alatt többször is profilt váltott (a könyvkiadástól az otthon-automatizálásig mindenben benne voltak), majd jöttek a felvásárlások, csődök és a brand újra- meg újrabevezetése. Jelenleg is létezik ezen a néven cég, a retro elektronika kedvelőinek szánt dolgokat árusítva.

Forrás: BYTE 1977/09. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A HAL Laboratory amerikai szárnya parányi marketingbüdzsével dolgozott fennállása alatt szinte végig, így nem tudtak minden játékot egész oldalon hirdetni – és főleg nem volt ez így az olcsón árult Game Boy-programokkal. A megoldás nagyszerű volt: hibrid reklámokat rajzoltattak japán grafikusaikkal. Esetünkben például a platformhoz képest remek Revenge of the ’Gator flipperasztalát veszik körül a Shanghai kövei. A képen a biztonság kedvéért megjelenik a kék gömböc, Lolo is, pedig az ő Game Boy-premierje csak öt év múlva lesz esedékes. A meteorként zuhanó kövön katakanával a HAL felirat olvasható.

Forrás: Video Game Ads. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A Rushmore hegy faragott falai mögött rejtőző laborban Al Capone megpróbálja feléleszteni Hasturt, a Sárga Királyt, Yog-Shogoth fattyát. Az El Viento háttértörténete tehát tagadhatatanul zseniális – és a játék is majdnem fel tud nőni ehhez. A szellősen öltözködő Annett Myer cirka ötmilliárd bumerángot elszórva, illetve tekintélyes varázserejét bevetve a címnek megfelelő módon szélsebes tempóban küzd a szörnyű összeesküvés ellen; igazán kár, hogy ezt sokszor dohos raktárakban teszi, és nem izgalmasabb helyszíneken. A karakterdesign a közepesen ismert mangarajzoló Kazutoshi Yamane munkája, a Mega Drive-ra megjelent játék zenéjét pedig a legendás Motoi Sakuraba szolgáltatta; igaz, nem élete csúcsteljesítményét nyújtva; de az El Vientót így is érdemes kipróbálni, folytatásaival egyetemben.

Forrás: BEEP! Mega Drive 1991/07. A bejegyzéshez jelenleg 13 hozzászólás van.

Abszolút megérdemelt az a gyűlölet, amit a Mega Man, illetve a Mega Man 2 amerikai borítói összeszedtek az elmúlt évtizedek során, de úgy érzem, méltatlanul kevés figyelem hárul a harmadik rész e félhivatalos illusztrációjára...


Forrás: Nintendo Power #020. A bejegyzéshez jelenleg 14 hozzászólás van.

A Nintendo egyik hivatalos játék-tanácsadója, Brian Anderson kezel egy beérkező hívást, miközben a Wizards & Warriors legelső pályáján kalandozik. Az emeltdíjas szolgáltatás csúcsán heti 140 ezer hívást válaszoltak meg a teljes munkaidőben foglalkoztatott NES-mesterek.

Forrás: Flashbak. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.