Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Sega Power magazinra mindig jellemző volt, hogy hivatalos artworkök használata helyett inkább saját grafikusukra bízták az illusztrációk elkészítését. Nem tudom, hogy a tényleges munkát az impresszumban Art Editor ranggal említett Kevin Hibbert végezte-e, de más célpont híján én bizony őt hibáztatom Ax, Tyris és Gilius e példátlanul kegyetlen megalázásáért.
Forrás: Sega Power #13. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A Tomb Raider előtt senki nem tudta, hogy miként is lehetne külső nézetes akciójátékot készíteni, de a probálkozókat ez az apró tény nem állította meg. Ennek a folyamatnak az eredménye volt a már szinte játszhatatlanul ócska Virtuoso is, amely lényegében egy Doom-klón volt (egy borzalmas Doom-klón), csak épp a fegyverek helyett a főszereplő rocker háta lógott be a képernyőre, kitakarva minden érdekeset, néha még a célkeresztet is. Ennek hibáját érezhették a fejlesztők is, mert amikor lövünk, karakterünk letérdel, hogy a játékos tudjon célozni – apró hiba, hogy ilyenkor nem lehet mozogni, ami egy ilyen játékot azonnal tönkretesz. Mit kell még tudni a Virtuosóról? Nem lehet fegyvert váltani vagy futni, végtelen töltény van, nem lehet egérrel forogni, nincs multiplayer, és az engine korlátai miatt minden pálya teljesen lapos, még emelkedők sincsenek!
A cím és a főszereplő a háttérsztoriból jön: a játékos a Thai Dyed Suicide nevű szupersztár metálzenekar gitárosát alakítja, akit nem érdekelnek a bugyidobáló rajongók, a drogok meg a szex helyett pedig a turnék során inkább a hotelszobájában játszik egy menő VR-játékkal.
Forrás: Edge #016. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
A philadelphiai adóhivatal egyik regionális központjának adattároló laborja, illetve az ablak másik oldalán a hagyományos iroda. A helyi lakosok pénzügyi adatait mágnesszalagok százain tárolták, így azok menedzselése kiemelkedően fontos feladat volt.
A fénykép 1965. március 11-én készült.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A sorozatindító Super Mario Kart azért jöhetett létre, mert a SNES hardveresen támogatta az úgynevezett Mode 7 grafikát, amellyel lehetségessé vált egy 3D-s illúziót keltő grafika gyors mozgatása. Na de mi történt volna, ha ez a remek trükk nem áll a fejlesztők rendelkezésére – tette fel a kérdést a Junkboy nevű pixelművész, majd gyorsan szállította is az eredményt.
Forrás: Geek-Art. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Az első Populous rendkívül népszerűvé vált Japánban, így a portolási és terjesztési jogokat megszerző Imagineer kiadó mindent beleadott a második rész SNES-verziójának marketingjébe. Nem csak Peter Molyneux-t hívták el a megjelenésre, de még a játékot is teljesen átszabták. Sajnos ettől a Populous II nem lett jobb: a számítógépes verziók ezer pályájából csak 48 maradt meg, melyek lineárisan követték egymást – ennek oka pedig a játékhoz írt vadonatúj, igencsak terjengős, átvezető jelenetekkel és karakterportrékkal teli sztori volt. Ez az ötoldalas reklám ezt igyekszik bemutatni a görög istenekről nem sokat tudó japán közönségnek.
Forrás: Famitsu #0200. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Steve Jackson futurisztikus wargame-je alapján az Origin Systems készített videojáték-feldolgozást, ami az eredeti alkotó (és a pénzügyi jelentések) szerint olyan ótvarul sikerült, hogy az Interplay bő évtizeddel később csak egy hatalmas summa előre átutalásával tudta meggyőzni arról a szakembert, hogy a GURPS szerepjáték jogait engedje át nekik egy RPG erejéig. Mint tudjuk, egy újabb összeveszést követően ez vezetett el végül a legendás Fallout megszületéséhez.
Forrás: Computer Gaming World #028. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
1982-ben az Apple hajszálnyit provokatívabb hirdetési stratégiát használt, mint mondjuk manapság. A reklámban – a botrányosan apró monitor mellett – a legérdekesebb talán az az adat, miszerint az Apple II az első öt évében félmillió példányban kelt el. Ez is elég volt azonban ahhoz, hogy ez idő alatt a vállalat bevételei négyhavonta (!) megduplázódjanak. A látszólagos ellentmondást a millió hivatalos kiegészítő és Apple-fejlesztésű program oldja fel – mivel a VisiCals könyvelőprogram sikerét követően az üzleti szféra lényegében adoptálta az Apple II-t, a kalózkodás aránya jóval kisebb volt, mint a rivális Atari-gépeken.
Forrás: Mac Mothership. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az első amerikai számítógépes magazin beszámol az első német számítógépes magazin elindulásáról. A BYTE 1998-ban szűnt meg, de a Chip mind a mai napig megjelenik – Magyarországon is!
Forrás: BYTE 1979/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Amennyiben a jövő az elképesztő grafika és a pocsék játékmenet kombinációja (és valljuk be, néha volt ez az ember érzése), akkor a Shadow of the Beast II szlogenje nem hazudik. A háttérben levő (és persze a borítóra is kipakolt) nagyszerű Roger Dean-festményt látva megint felmerült bennem a kérdés, hogy a Psygnosis miért nem csinált soha olyan játékot, amely kifejezetten a grafikus idegen világait próbálta feldolgozni...?
Forrás: Zero #11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Egy szórakoztató „mire is jó a számítógép” tematikájú újságcikk 1984 legelső napjáról, a The Register című napilapból. Az ötletek között olyan gyöngyszemeket találunk, mint azt, hogy küldjünk levélszemetet ismerőseinknek – no persze nem emailként, hanem azokat egy szövegszerkesztővel megírva, majd rendesen postázva.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella