Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Ubisoft (akkori nevén: Ubi Soft Entertainment Software) első logója mellett felhívnám a figyelmet a helypocsékoló nézőtér-kialakításra is; még ha a repeszek veszélyt is jelentettek, egy vastag plexifal mögött azért biztonságban nézelődhetett volna a vérre és robbanásokra vágyó nagyközönség... A jégkorcsolyával játszott foci ötlete nem bizonyult nyerőnek, olyannyira, hogy a játékot kicsit később Skate Wars címen is kiadták, hátha lesz olyan balek, akit az akciódúsabb címmel meg tudnak győzni. (Vagy csak a Bitmap Brothers balhézott, hogy a Skateball cím túl közel van a Speedballhoz? Sosem fog már kiderülni...)

Forrás: ACE #14. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Bár a marketing valószínűleg nem úgy értette, de a „cyber kickin’ virtual nightmare” szlogennel csak egyetérteni lehet. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy a Lawnmover Man játékfeldolgozása tökéletesen hozta a film finoman szólva is botrányos minőségét. Az e vonzó arcképpel hirdetett SNES-verzió amúgy a film esetleges rajongói számára kihagyhatatlan csemege: a többi verziótól eltérően a fejlesztők folytatták benne a film sztoriját, így a harmadik világháborút is el kell benne hárítani.

Forrás: Super Play #14. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

1990-ben még le lehetett nyűgözni a világot pár igen szottyosra sikerült teknőcjelmezzel és néhány közepesen menő autóval is, avagy a CES nem mindig volt az az elegáns és minimalistán modern esemény, mint manapság...

Forrás: Raze #02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A nyolcvanas években megannyi (fél)amatőr játék jelent meg úgy, hogy a világ azonnal elfeledkezett róla. Ilyen volt ez a botrányosan rossz nevű RPG is, a Wizzardz & War Lordz. Amikor megtaláltam ezt a hirdetést, a játék még a sajnálatosan elveszett programok közé tartozott. Szerencsére valaki azóta talált egy dobozos példányt a padláson, azt beküldte egy retrós YouTube-csatornának, ők pedig egy szépen kicsiszolt és frissen crackelt verziót elérhetővé tettek.


Forrás: Computer Gaming World #028. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Az Apple igen korán, már 1988-ban is viszonylag nyitott elrendezésű munkaállomásokkal pakolta tele cupertinói központját – igaz, a letöbb vélhetően nem volt ennyire minimalista berendezésű, mint ez a fotózásra előkészített mintadarab.

Forrás: Graphic Minded. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Amigáról (meg Atari ST-ről) ismerős lehet a játék: a Damocles – leánykori nevén a Mercenaries II – egész szép sikert aratott, olyannyira, hogy két adatlemez is megjelent hozzá, majd egy teljesértékű folytatást is kapott. Nem véletlen, hogy szóba került egy PC-s verzió is, persze akkor már rögtön CD-re, hisz 1995-ben az volt a sláger. A kiadói szerepre a Psygnosist sikerült megnyerni, ami végül rossz döntésnek bizonyult: a brit kiadót felvásárolta a Sony, és ennek köszönhetően több tucat fejlesztést töröltek: SNES-es és Mega Drive-os projekteket, a Tir Na Nog számítógépes verzióját, és sajnos a már magazinokban mutogatott Damoclest is. Nem sokon múlott a dolog: a játék már végigjátszható volt, alig pár hét volt hátra a végleges verzió elkészültéig. A Sony parancsával azonban nem lehetett vitatkozni: minden erőforrást a PlayStationre való fejlesztésre kellett fordítani. Rövid időre szóba került e játék átírása is a konzolra, de mivel az minden várakozást felülmúlóan sikeres lett Japánban, és ezzel egyértelművé vált, hogy nincs szükség számítógépes stílusú programok kétségbeesett tempójú portolására, az a terv is leállt – így a sorozatot megálmodó Paul Woakes programozó a sorozatos csalódások miatt kiszállt a játékiparból.

Forrás: Edge #019. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Az Analog magazin hatalmas cikkben hasonlította össze 1981 programozási nyelveit, és ezen tettüket e csodálatos címlappal ünnepelték.

Ha a polcok tartalma akart is mondani valamit a nyelvekről, tudatlanságom megakadályozza, hogy e másodjelentést megértsem...


Forrás: Analog #03. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Bár az európai dobozkép jóval amatőrebb megvalósítást kapott (főleg az orrok terén), a Persian Gulf Inferno amerikai borítója is tartalmaz meglepő részleteket. A bődületes méretű láncon lengedező főhős, az olajfúrótorony-robbanástól meghökkenő menyecske, a metszőn néző Arábiai Lawrence-klón mind-mind kérdéseket szülnek. Kérdéseket, amelyekre nincs válasz...

Forrás: Mobygames. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Egy igen szépen felújított PDP-8/E mainframe számítógép kezelőfelülete. Ahogy a legtöbb korabeli gépnél (ez 1970-től volt kapható), úgy a hardverfunkciókat itt is közvetlenül, szoftveres közbeékelődés nélkül lehetett elérni a kapcsolókkal.

Forrás: RCS/RI. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár a Xevious nyugaton nem lett különösebben sikeres, a játék egyenesen felforgatta a japán játékpiacot, és ha anyagilag nem is tudta megszorítani a Space Invaderst, az első scrollozódó hátteret használó shoot ’em upként műfajt teremtett és ikonná vált. A számtalan, csak Japánban megjelent folytatás mellett beindult a médiahenger is: anime, regények, egy lapozgatós könyv, tévés vetélkedő, valamint plasztikmodellek és zenei albumok tömege jelent meg a játék világát építve. A képen a játéksorozat történetét elmesélő Fardraut-trilógia első kötetének, a Xeviousnak a borítója látható, amit maga az alkotó, Masanobu Endo írt.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.