Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A Tomba! dobozképét Yasutaka Taga álmodta meg, aki ennek kedvéért kézzel ki is faragta a főszereplők részletes modelljeit. Ezeket a művész Facebook-oldalán külön is meg lehet tekinteni.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A Milton Bradley által gyártott MicroVision kézikonzol az első ilyen szerkezet volt, amely cserélhető játékkártyákat használt, tehát a vásárló elméletileg a végtelenségig bővíthette a kínálatot. Igaz, e lehetőség tényleg elméleti volt, hiszen a gépre végül mindössze 12 program jelent meg. A MicroVision legkülönlegesebb vonása talán az volt, hogy a konzolban magában nem volt processzor – azt ugyanis a kártyák tartalmazták.

A fotót Marcin Wichary készítette.


Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Hiába foglaltak el egész szinteket, már a ’70-es évek számítógépeit is csinos nőkkel igyekeztek reklámozni a gyártók. E képek a Honeywell cég 1973-ban piacra dobott, 6180-as megjelölést viselő mainframe rendszereit hirdették. A felvételek valószínűleg még ebben az évben, a gyártó phoenixi System M központjában készültek. A visszafogottan lelkes hölgy a vállalat Black Canyon kódnevű gyárának legcsinosabb, kifejezetten a reklámfotók miatt utaztatott titkárnője, Betti Blank volt.

Forrás: Multics. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.


A nyolcvanas évek első felének legelszántabb japán PC-s játékosai az Ultimák és a Wizardryk bűvkörében éltek – de az igazán extrém mag ennél is tovább ment, és minden nyugati RPG-t istenítettek. Így aztán a Might & Magic és a Bard’s Tale mellett a hazájában sokkal kevésbé (el)ismert Phantasie-széria is egy nagy, mindenre elszánt rajongótáborra tett szert. Ezt érdemes szó szerint érteni: a sorozatot Japánban gondozó StarCraft kiadó* annyi levelet kapott a trilógia lezárása után, hogy szépen fogták a sorozatot kitaláló Winston Douglas Woodot, és addig tömték pénzzel, amíg meg nem írta a trilógia negyedik részét. Mivel ezt az akkor már a Gold Boxra koncentráló SSI nem akarta kiadni, a programot japán fejlesztők programozták le az eredeti designdokumentumok alapján – a Phantasie IV így végül nem is jelent meg angolul!

*A széria itt is hirdetett MSX-es verzióit a Bothtec adta ki, de minden más géptípus a StarCrafthoz tartozott.

Forrás: MSX Magazine 1988/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Azt hiszem, a hetvenes évek óta a legtöbb technológiai dolog sokkal jobbá vált, de ha van olyan szektor, ahol igen komoly visszalépéseket kellett megélnünk, hát a repülés kényelmi faktora egész biztosan ilyen. Igen, volt idő, amikor egy sima, nem az első osztályra szóló üléshez is alapból ennyi hely járt...


Forrás: Playboy 1970/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Az Atari 400 billentyűzete: látványnak nagyszerű, használni azonban pont olyan nehéz és idegesítő, mint minden hasonló, membrános megoldást.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Viszonylag kevés számítógép-reklámban szerepelnek bordás krokodilok, így ez a magazinhirdetés már csak ezért is kifejezetten érdekes. Az állatok magyarázata egyébként pofonegyszerű: ezeket az anyagokat az Apple marketingesei ausztrál lapokban futtatták meg 1986 során.

Forrás: Mac Mothership. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A MicroProse egyik legnagyobb sikere a Pirates! előtt a Gunship volt, a nyolcvanas évek talán legjobban játszható helikopter-szimulátora. Az irányítás nagyszerűen volt megoldva, hisz az ember még egy kevésbé profi joystickkel is úgy érezhette, mintha tényleg értene az AH-64A Apache repüléséhez.


Forrás: STart #09. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Egy német vámos látható élvezettel hajítja a másolt PlayStation-játékokat egy úthenger elé Bayreuth városkában; saját berendezés híján egy, a rendőrörshöz közeli építkezésen kérték fel az úthenger-sofőrt a rendészetileg megrendelt pusztításra. A 309 másolt programot a helyi warezkirálynál foglalták le. Az akkori német szabályok értelmében az efféle illegális másolást az állam nem büntette az elkobzáson túl, de minden érintett cég bevasalhatta másolt játékának teljes vételárát a hamisítón. Arról nem szól a fáma, hogy ezzel a lehetőséggel végül hány kiadó élt.

A fotó 2000 decemberében készült.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 13 hozzászólás van.


Egy minden képzeletet alulmúlóan igénytelen hirdetés az ennél többet érdemlő harmadik Indiana Jones-film VHS-premierjéhez. Igaz, legalább az akció jól hangzik: egy a sztorit feldolgozó játék teljes áráért a videokazettát és egy üdítőt is kapott az ember.

Forrás: Computer Gaming World #068. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.