Vajon mit gondoltak 1982 celebjei az akkor vadonatújnak számító videojátékokról? Ez a csapat meglepően kiegyensúlyozott dolgokat...
Forrás: Videogaming Illustrated #01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Napi retró?
Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Fordítás következik: az „interaktív detektívsztori” jelentése klasszikus kalandjáték, lövöldözős és repülőautós minijátékokkal, az „erőteljes detektívdráma” pedig valójában egy otromba akciójáték, amelyben a rendőr főhősnek a törvényekre tekintet nélkül kell lemészárolnia a társadalom perifériáján élőket, hogy megmentse az elnök szőke lányát. Bár a hirdetés, illetve az azon szereplő európai dobozképek mindent megtesznek azért, hogy filmszerű élményt ígérjenek, még a Mean Streets, az első Tex Murphy-kaland sem igazán volt erre képes. Külön gratuláció illeti az ismeretlen grafikust Val Kilmer képmásának illetéktelen lemásolásáért!
