Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Három évvel az eredeti Atari ST-premiert követően (de két évvel a tényleg megcsúszott DOS-port előtt) jött ki a Dungeon Master két japán számítógépre, NEC PC-98-ra, illetve Sharp X68000-re. Az átiratok azért késtek ennyit minden kontinensen, mert a fejlesztő FTL Games nem adta ki a kezéből ezt a munkát. Ennek eredménye a minőségi portokban mérhető le – no meg persze abban, hogy nem jutott idő a második részre, így aztán azzal sikerült évekkel lekésni azt az időszakot, amikor még sikert és elismerést arathatott volna.


Forrás: Oh! X 1990/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az 1954-ben gyártani kezdett IBM 650 számítógép (hivatalos nevén Magnetic Drum Data-Processing Machine) az évtized legsikeresebb gépe volt, hiszen csaknem 2000 darab készült belőle. A vásárlók elsősorban bankok, biztosítók, és hasonló, sok ügyféllel rendelkező, de extrém komplex számítási kapacitással nem igénylő szolgáltatók voltak. A kép előterében látható mágnesdob (lényegében az adattároló rész)  mai szemmel nézve elenyésző memóriát tudott csak biztosítani: a hatalmas, percenként 12.500 fordulatos sebességgel pörgő berendezés mindössze 8.5 KB tárhelyet adott.

Forrás: BYTE 1979/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Sir Clive Marles Sinclair átveszi Fülöp hercegtől a ZX81 különleges kialakításáért és díjakra igazán nem érdemes billentyűzetéért járó 1981-es Design Council Awardot. A díjat hivatalosan nem a cég, hanem a tényleges tervezőmérnök, Rick Dickinson kapta.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A kevéssé ismert Kypton Force kiadó általában híres programok gyászos minőségű koppintásaival foglalkozott, melyeket aztán sokszor figyelemfelhívó neveken dobott piacra. A Robotron 2084 ócska másolatából még csak az évszámot hagyták el, de későbbi shoot ’em upjuk már a remek Escape from the Waste Disposal Unit címre hallgatott. És persze itt van e program is, a The Wrath of the Killer Pigs, amelyről megdöbbentően kevés információt találni, még az 1985-ös Spectrum-játékok mércéjével is...


Forrás: ZX Art. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A soha meg nem valósuló ígéret, az átlagember repülő autója. Nem csak a sci-fi írók fantáziáltak erről, de az elmúlt évtizedekben mérnökök ezrei is megpróbálták elképzelni, hogy ez miként fog majd kinézni. Pontos forrást sajnos nem találtam, de az biztosnak tűnik, hogy a kép a Popular Mechanics magazinban jelent meg valamikor a hatvanas években – bő évtizeddel a Jetsons rajzfilm debütálása előtt.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Hat évvel a world wide web nyilvános bemutatkozása előtt is létezett már internet – és bár minden jóval lassabb és drágább volt, a legtöbb funkció már elérhető volt Amerikában és Japánban. A terjeszkedni vágyó cégek következő célpontja Nagy-Britannia volt: ez a hirdetés az első potenciális brit netezők becserkészését kísérelte meg. Sok érdekesség található a hirdetésben, de a kedvencem a Telemessage volt, az email egyik elődje, amit a címzett már az elküldést követő nap reggelén megkapott – vasárnap persze nem, hisz az operátoroknak is kellett pihenőnapot adni.

Forrás: Atari User #06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A kizárólag Franciaországban megjelent kalandjáték, az Alive csodálatos borítóképe 1991-ből. A kizárólag Amstrad CPC-re megjelent programot két egyetemista készítette, és az olyan jól sikerült, hogy a viszonylag neves Lankhort sikerült megnyerniük kiadónak. Igaz, a cég nem állt be teljes erővel a munkába: alig 2000 példányban terjesztették a programot.

Alig öt évvel később egy német cég kiadott egy 2 CD-s, renderelt grafikát használó remake-et DOS-ra, ami olyan rosszul sikerült, hogy egynémely újságnak elő kellett vennie a tíz alatti számokat is a százalékos értékeléskor... Ki tudja, talán az új borító tehetett erről...


Forrás: Genesis8. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A Devil’s Thumb fejlesztőcsapat eredetileg a DMA Design egyik belső csapata volt, de később a csúf véget ért GT Interactive anyagi támogatásával önállósodtak. Pár, középszerűnek is csak jóindulattal nevezhető játékot (Tides of War, Mike Piazza’s Strike Zone) követően elhatározták, hogy remake-elik a régi Hired Gunst, és a jogokat akkor már birtokló Psygnosist meg is tudták győzni e terv létjogosultságáról.

A játékmenet lényege az eredetihez hasonlóan az lett volna, hogy a játékos egy négyfős kommandót irányít: egyet közvetlenül, FPS-ként, de mindig látva a többiek látóterét is. A karakterek közt egy kattintással lehetett váltani, és a gépi felügyelet alá került hármas viselkedését menet közben egy menüvel lehetett a helyzethez illő módon változtatni.

Körítés terén a játékot lényegében a Quake antitézisének szánták: annyi színt használtak, amennyit csak elbírt az elsőgenerációs Unreal-motor, és a barna tiltott volt a grafikusok számára.

A várakozásoknál lassaban készülő játék sosem jelent meg: 2000 tavaszán a VR-1 Entertainment kiadó megvásárolta a stúdiót, és ez a csaknem kész fejlesztés végét is jelentette.

Forrás: Total Control #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Steve Jobs készíti elő az első ikonikus Apple-reklámhoz a képernyőt. A fotó 1976-ban, az Apple I piacra dobásának évében készült. Ez a gép lényegében egy alaplap volt, amihez egy tévét és egy billentyűzetet csatlakoztatva kaptuk meg a számítógépet – házat pedig az készített hozzá magának, aki akart.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A kilencvenes évek elején tomboló multimédia-lázról mindent elmond ez az oldal: a CD tárhelyét forradalminak érző cégek egyike sem tudott a korábbiaknál picit látványosabbá tett enciklopédiáknál, illetve pornónál többet kezdeni a vadonatúj technológiával.


Forrás: PC Guru 1993/02. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.