Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Commodore 64-korszak egyik legendás kiadója volt a Durell Software, akik sajnos alig néhány éven keresztül dolgoztak a játékiparban: 1987-ben eladták játékaik jogait az Elite Systemsnek, és átnyergeltek a sokkal nyugodtabb tempójú, ámde sokkal nagyobb bevételekkel kecsegtető  pénzügyi szektor kiszolgálására. Mivel a vállalat ma is él és virul, valószínűleg ez volt a jó döntés – még akkor is, ha a Thanatos, a Saboteur!, a Harrier Attack vagy épp személyes kedvencem, a sötét mélységtől való félelem magjait bennem elültető Scuba Dive jelezte, hogy a cégnek igenis volt keresnivalója a játékcégek között is.

Forrás: Amtix 1986/03. A bejegyzéshez jelenleg 13 hozzászólás van.

A Wikipédiáról: „A szubliminális üzenetek a tudat számára érzékelhetetlen információk, amik azonban hatással vannak viselkedésünkre.” MEZTELEN NŐ „A szubliminális olyan észlelés, amikor az inger olyan rövid ideig vagy olyan kis intenzitással jelenik meg, hogy az a tudatosság küszöbe alatt marad.”


Forrás: Mean Machines #23. A bejegyzéshez jelenleg 19 hozzászólás van.


Nem tudom, hogy a grafikus egész pontosan milyen hatást szeretett volna elérni, amikor nekiállt kiválogatni a borító alapjául szolgáló fényképre fröccsentett színeket, mindenesetre az biztos, hogy ennek az amúgy teljesen átlagos NES-es versenyjátéknak a csomagolása retinaszaggatóan emlékezetes lett.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #034. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

1977 egyik legnépszerűbb otthoni mikroszámítógépe a Hazeltine 1510 volt; még akkor is, ha a 2 MHz-es processzor és a 4 KB RAM ma egy kicsit szűkösnek is tűnhet. A gépen 1395 dolláros árcédula lógott, amivel a 1510-es az olcsóbb megoldások közé tartozott.

Forrás: Wonderful / Beautiful / Computational. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

1982-ben még nem lehetett pár kattintással munkára éhező programozókat találni, így az új alkalmazottakra vágyó kiadóknak ilyen és ehhez hasonló akciókhoz kellett folyamodnia a toborzás terén.


Forrás: Antic 1982/10. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.


Még mielőtt Roberta és Ken Williams cége átköltözött volna a Sierra hegység lábához (és ennek kapcsán felvették volna annak nevét), a grafikus kalandjátékok műfaját megteremtő Hi-Res Adventures-sorozattal keresték a pénzt. Ennek ötödik része volt a Time Zone, amit ez az 1982-höz képest pompás poszter próbál film-minőségű alkotásként eladni.

A játéhoz nem volt szerencsém, így nem tudom, hogy az időutazós történet mai szemmel mennyire értékelhető, mindenesetre a grafika a látványos hirdetés után kicsit azért lelombozó, néhol egyenesen gyerekes.

A Time Zone-nak amúgy van több játéktörténeti fontossága is: ez volt az első játék, ami háromnál több lemezen jelent meg (rögtön hat teljes floppyn terpeszkedett!), és a mai napig ez minden idők legdrágább számítógépes játéka: a 100 dollár az infációval együtt ma csaknem 270 dollár lenne. (Természetesen csak a normál kiadású programokról van szó, nem az őrült gyűjtői változatokról.)

Forrás: Softline 1982/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Ez az 1984-es hirdetés elsősorban még mindig üzleti gépként próbálja nyomni a Commodore 64-et; talán azért is, mert az addig megjelent játékok tényleg elég satnyák voltak. A szó szerint kettéfűrészelt gép azonban van olyan hatásos látványelem, hogy így is megtapsoljuk az azt papírra álmodó marketingeseket.

Forrás: Your 64 #03. A bejegyzéshez jelenleg 14 hozzászólás van.

Gunpei Yokoi, a hardver megtervezője mutatja be a Virtual Boyt az 1994-es Spaceworld kiállításon. A mérnök karrierje során ez volt az első kudarc: a mechanikus Nintendo-játékok, a Game & Watch-sorozat, illetve a Game Boy megálmodója a Virtual Boyjal bizony mellényúlt kicsit – és ez akkor is így van, ha a gépet vezérigazgatói nyomásra idő előtt kellett kiadni.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Valamikor az ötvenes években készülhetett a fotó, amely pontosan megmutatja, hogy a távírók által sokszor automatikusan továbbított lyukszalag-információk túlnyomó része hol végezte: a köbméteres szemeteskukákban, olvasatlanul.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Elektronikamentes lakberendezési képeket csak igen ritkán osztok meg, de ezt a fantasztikus halmozható lavórbútort nem tudtam kihagyni. A hölgy ruhatárából gondolom mindenki be tudja azonosítani az évtizedet.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.