Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Korábban láttuk már az Edge kritikáját az első Doomról, amelyben a cikkíró leginkább azért panaszkodott, mert a programban nem lehetett beszélgetni és szövetséget kötni a szörnyekkel, mint az Ultima Underworldben. Szerencsére a második részről olyan kolléga írt, aki korábban már látott FPS-t, így ehhez mérten tudta felmérni a program érdemeit és hiányosságait...
Forrás: Edge #014. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ha esetleg egész életedben egy Master System-himnuszra vágytál volna, most be fogom aranyozni a napodat! A Virgin Records és a Sega Power magazin Sega-tematikájú zeneszerző versenyét Nick Melin és Stephen Batten nyerték meg, és a magazin egy cikket is közölt annak professzionális felvételéről. A Do Me a Favourt nagy szerencsénkre ingyen osztogatott kazettákon is terjesztették, így azt megőrizte az internet. Nem állítom, hogy emiatt bukott meg Nagy-Britanniában a konzol, de hát ezt kizárni sem lehet...
Forrás: Sega Power #13. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.
A sok obskúrus játék után következzen egy program, amellyel a Commodore 64 majd’ minden hazai játékosa is rendelkezik személyes élményekkel. Nem állítanám, hogy kiemelkedően eredeti játék lenne a Rambo III, de a név így is elvitte a hátán...
Forrás: ACE #14. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
A Rare elődcégének, az Ultimate Play the Game-nek rendkívüli játékok, igazi klasszikusok sorát köszönhetjük. A black metálos logóval és névvel ellátott Blackwyche nem tartozik ezek közé: Sir Arthur Pendragon harmadik játéka egy borzasztó nehéz kaland volt egy szellemjárta (és csontváz-járta) hajóroncs fedélzetén, telis-tele logikátlan feladatokkal. Ennek ellenére a sorozat kapott egy negyedik epizódot is, de a Dragon Skulle szemernyit sem volt hajlandó változtatni a hibás recepten.
Forrás: Your Commodore 1985/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Nem, a cikk még nem a netes vásárlásról szól, és még csak nem is az első digitális boltokról, hanem a közösség által megosztott tartalmak online tárházáról, lényegében egy szépen kategorizált, Mac-kompatibilis tartalmakkal teli FTP-ről. 1985-ben már ez is különleges volt...
Forrás: MacWorld 1985/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A hetvenes évek egyik hívószava a miniatürizáció volt, és ebben közismerten a japán cégek diktálták az iramot. Igaz, az 5 inch-es képernyő a valóságban valószínűleg nem volt a igazán élvezhető, de az az apró kazettásmagnó/diktafon/hangszóró kombó feltehetően sokak figyelmét felkeltette 1970-ben.
Forrás: Playboy 1970/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Nem vagyok róla meggyőződve, hogy speciel ez a térkép különösebben hasznos lett volna a Cauldron végigjátszása során, de az biztos, hogy Oliver Frey piszok hangulatos rajzokat tudott készíteni! (Itt van például a Dun Darach-hoz készült illusztrációja!)
Forrás: Amtix #05. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Tucatjával lehetne találni olyan Game Boy-játékokat, amelyekről szinte senki nem hallott, pedig nagyszerű szórakozást nyújtanak. A Bionic Battler nem ilyen – erről azért nem hallott senki sem, mert pocsék minősége miatt azonnal eltűnt a süllyesztőben. Magyar viszonyokra lefordítva: belső nézetű Wizard of Worként működik, mégpedig olyannak, amelyben lényegében csak közelharci fegyvert lehet használni. Pontozás nincs, és az egészet country zene próbálja hangulatossá tenni.
Ezek után teljesen érthető, hogy miért is lett ilyen a játék hirdetése...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #041. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A szabadon elérhető számítógépek korszaka előtt a bütykölni vágyók, a mérnökbeállítottságú geekek egyik legmenőbb hobbija az amatőr rádiózás volt. A hobbi ma is népszerű, világszerte kétmillió felett van az amatőr rádióállomások száma – és ha valakinek volt rá pénze, hát egy ilyet már az ötvenes években is elindíthatott, például az ebben a reklámban népszerűsített rendszerrel. A hirdetés a The Radio Amateurs Handbook 1956-os kiadásában jelent meg.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
A Full Throttle igen népszerű játékcím volt: a sort ez a Spectrum-játék nyitotta, majd jött a Taito játéktermi verziója 1987-ből, amely Európában Top Speed néven jelent meg, talán épp a Micromega védjegye miatt. 1995-ben két program is megjelent ezen a néven: a Gremlin által fejlesztett SNES-es versenyjáték, illetve a mindenki által ismert LucasArts-kalandjáték.
Forrás: Your Spectrum 1984/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella