Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az Atlantean kiadó elsősorban vetkőzős sportjátékairól vált hírhedtté – a megszokott strip poker mellett például ugyanilyen módon zajló kosárlabdás és bowlingos programokat is gondoztak. Alice Cooper zenekarának egyik korábbi gitárosa, Kane Roberts természetesen őket találta meg, amikor eldöntötte, hogy bizony ő is játékot fog készíteni. A Rambo becenevű zenész maga tervezte, írta és rajzolta a kalandjátékot, és természetesen a felcsendülő rockhimnuszokat is ő írta.

A Lords of Tantrazz pedig pontosan olyan borzalmas lett, mint amilyennek a fentiek alapján várnád; a minden idők legrosszabb kalandjátéka címre is esélyes. Az egy dolog, hogy a játék tele van liefeldi szintű bénasággal megrajzolt karakterekkel, de a sztoritól a szinkronig, a fejtörőktől a technikai megvalósításig minden téren csapnivaló.


Forrás: Macintosh Garden. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Akár üdítőnek is nevezhetnénk a producer „abszolút elmértük a PlayStation képességeit, és különben is csak két programozónk van, így inkább a játékmenetre koncentrálunk” kijelentését, de sajnos a Metal Jacket nem csak randa, de igen rossz is volt. Olyannyira, hogy nem csak az itt még reménytelien emlegetett angol nyelvű megjelenés maradt el, de a fejlesztő Team Tornado is kénytelen volt lehúzni a rolót.

A játékon persze az sem sokat segített, hogy ezzel a dobozképpel jelent meg...

Forrás: Edge #018. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


Az „eltévedt hirdetések” rovat egyik legrégibb képviselője ez a luxusvitorlázást kínáló reklám, amit a legelső hackereknek készült BYTE magazinban helyezett el a zavart (átejtett?) marketinges. A reklám végül egy Altair gépekbe szánt földelt alaplapokkal, illetve egy TTL integrált áramkörökkel foglalkozó cég hirdetése között jelent meg. Gyanítom, nem sok olvasó írt Miklós kap’tánynak...

Forrás: BYTE 1977/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Egy DEC VT100 terminál, amellyel a cég mainframe gépeit lehetett irányítani. Ez a gépcsalád volt a DEC utolsó igazán sikeres terméke, hisz e terminálokból több mint hatmillió darabot sikerült értékesíteni, így az Amerikában egyfajta szabvánnyá nőtte ki magát.

Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

„Játsszunk amerikásat!”, mondja a japán Lynx-szlogen, egy olyan élethelyzetet felvillantva, ami a szigetországban gyakorilatilag elképzelhetetlen volt. Nem kizárólag e reklám nyakába varrnám a platform azonnali és totális japán bukását, de az biztos, hogy ez sem segített a dolgokon.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

1994 tavasza, amikor ez a hirdetés megjelent, a U.S. Gold kiadó utolsó jó hónapjait jelentette: az egykor Európa legnagyobb kiadójaként tündöklő cég ezt követően elveszítette fontos fejlesztőit (a Bethesda pár évre a Virginhez került, a LucasArts pedig az Activisiont választotta), és két évvel később már az Eidos vásárolta fel őket, mégpedig elsősorban retail-kapcsolataik, és a végső pánik során megvett stúdióik miatt. Ezek közül a Core Design, és a velük érkező Tomb Raider igazi sikernek bizonyult – de a dollármilliók már nem a U.S. Goldhoz érkeztek...

Forrás: PC Player #04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Hangulatos kép 1999-ből, egy brit játéktermi rendezvényről, ahol kontinensünkön bemutatkozott az Airline Pilots, a Sega AM1 meghökkentően realisztikus repülőgép-szimulátora – és annak is három monitort használó Deluxe kiadása. A nem feltétlenül játékterembe illő programban egy Boeing 777 személyszállító gépet lehet vezetni, mégpedig PC-s szimulátorokat megszégyenítő realizmus kíséretében. Az eredmény borítékolható volt: a program senkinek sem kellett, így a Sega készített egy átalakító készletet, amellyel a gépeket a jóval népszerűbb Sega Strike Fighterré lehetett alakítani. Bár ez jót tett a cég bevételeinek, e manővernek köszönhetően ma már alig néhány Airline Pilots-kabinet létezik

Forrás: DC-UK #03. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A nyolcvanas évek elején Európa csaknem minden országában indultak iskola-számítógép programok; a cikk az Acorn által beindított egyik ilyen brit kezdeményezést elemzi, amely előbb Acorn Atom munkaállomásokat, később pedig pedig (szintén e cég által gyártott) BBC Micro számítógépeket is használt. Noha ez az Econet nevű ultramodern (és igen drága) rendszer végül nem terjedt el igazán, 1982 elejétől fogva Cambridge néhány általános iskolájában már ez kényeztette a mázlista hallgatókat.

Forrás: Acorn User #001. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Az NTV International Corporation kiadó nem csak játékainak elnevezéséhez értett kiválóan, de a színek kombinálását is olyan fokon művelték, amit mindenki más csak csodálni tudott...


Forrás: Electronic Gamint Monthly #019. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.


A minden japán számítógépre, illetve Famicom és PC Engine CD konzolokra megjelent Last Armageddon legalább háttértörténetét tekintve különleges, itt ugyanis a Föld már rég nem az emberek játszótere: civilizációnkat 12 démontörzs igázta le a régmúltban. A játék jelenében ezt a démonlakta világot éri támadás egy űrből érkező mechanikus sereg által, és a klasszikus RPG-szokásoknak megfelelően a 12 törzs bajnokait kell összegyűjteni, és az ősi embervárosok titkait felderítve valahogy fel kell venni a harcot az invázió ellen. Mivel a démon partitagok (mind büszkén feszítenek a hirdetésen) jelentősen eltérő életmóddal rendelkeznek, egy nappali és egy éjszakai csapatra bomlanak, és felváltva kell ezeket irányítani.

Hangozzék bármilyen jól is ez a koncepció, sajnos maga a játék egy klisés jRPG, amely néhány nagyszerű megoldása és jelenete ellenére sem tud a háttérsztori alapján beinduló elképzelésekhez felnőni.

Forrás: MSX Fan 1988/09. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.