Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár a hirdetés egy szóval sem említi meg, a Wizardry-sorozat az ötödik résszel új korszakot nyitott. Az eredeti játékkoncepciót az egyetemista korában látott mainframe játékok alapján egykor kidolgozó Robert Woodhead kilépett a Sir-tech kötelékéből, helyére pedig egy újonc designer került, a kiadót egy eredeti szerepjáték ötletével megkereső David W. Bradley. Bár itt a kiadó még valahogy meg tudta győzni Bradleyt arról, hogy kövesse a hagyományokat, a hatodik és a hetedik rész már abszolút az ő ízlése szerint készült el – és utóbbi program sikere mutatja, hogy neki volt igaza.

A Wizardry V azonban még ízig-vérig old-school Wizardry volt: brutálisan nehéz, (PC-n) CGA-grafikája bántotta a szemet, és persze a történetmesélés sem volt az erőssége. Az egyedüli újítást az opcionálisan meglopható, lefizethető, elbájolható NPC-k jelentették, akiknek köszönhetően enyhe kalandjáték-elemek kerültek a máskülönben csak a hentelésről, illetve a dungeon halálos csapdáinak túléléséről szóló programot.


Forrás: Computer & Video Games #055. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A The Dartmouth napilap 1966. december 2-i száma közölte ezt a GE-235 mainframe gépnek dedikált ódát, megemlítve egyebek mellett a BASIC elégtelen mivoltát és Kemény János munkásságát is.

Forrás: Darthmouth Time Sharing System. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Kevés humorosabb dolog van annál, mint amikor valaki olyan témában próbál meg oktatni, amihez lövése sincs. A kevés ilyen dolgok egyike az, amikor az illetőt még nyelvi akadályok is gyötrik a folyamat során.

E cikkből például kiderül, hogy a „7. Mód” a „Super Nintendot képessé teszi arra, hogy az úgynevezett playfieldset megnagyobbítja, forgatja és lekicsinyíti”, de a Munkatároló és az EXTRA bemutatását is csak ajánlani tudom!

Forrás: Club Nintendo Magazin 1994/02. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

Az Iron Lordról jól tudjuk, hogy játéktörténeti jelentőségét elsősorban az adja, hogy ennek leírása-végigjátszása volt az első cikk a legelső 576 KByte magazinban. Nem volt persze rossz játék, sőt, talán nem istenkáromlás azt állítani, hogy hosszú távon jobb volt, mint a kicsit hasonló Defender of the Crown, ráadásul ez is piszok jól nézett ki; a hirdetést domináló screenshot láttán kedvem lenne most is elindítani...

Forrás: Computer & Video Games #065. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.

Jól tudjuk, hogy Fehér Gandalf életviteli szlogenje mindig is a „so anyway, I started blasting volt”, így aztán senki nem lepődhet meg azon, hogy a derék varázsló első saját szimulátorában is a pókirtás és a hüllőlény-hentelés van a főszerepben...


Forrás: Yur 64 1985/02. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A Frog Design által 1989-ben tervezett Apple munkaállomás, rajta egy igen korai érintőképernyős tablettel. Ez persze csak nem egy működőképes gép volt, csak egy futurisztikus koncepció.

Forrás: Graphic Minded. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

1980 legirigyeltebbnek kinevezett (amerikai) karácsonyi ajándékai között vigyorog két reklámgyerkőc. A képen látható a MicroVision is, a világ első, cserélhető játékokkal dolgozó kézikonzolja. A marketing ebben az esetben nem nagyon működött: a gyártó Smith Engineering a következő év derekán már csődbe is került.


Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Bár a Nintendo sem Amerikában, sem Japánban nem vette fel a harcot közvetlenül a Sega kifejezetten a kamaszlelket megcélzó „menő” és „tökös” és „tyűdekemény” marketingtaktikájával, az európai központ úgy döntött, hogy ők bizony beleállnak ebbe, így a SNES megjelenését megelőző kampány Nagy-Britanniában nem a Super Mario Worldről szólt, hanem az olyan „felnőtt” játékokról, mint a Final Fight vagy éppen a (konzolon) negyedik Castlevania. Hogy a The Addams Family mit keres ezek mellett, azt nem tudnám megmondani; e filmet és játékot csak az nézhette igazi horrornak, aki egy képnél többet nem látott a családról...

Forrás: Mean Machines #24. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


A német Electronic Zoo kiadó meghökkentő taktikát választott a magyar fejlesztésű Abandoned Places reklámozására...

Forrás: Zero #28. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.