Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár ez az egyetemista srác is végigvárta az egész éjszakát az akihabarai bolt előtt, hogy reggel jusson neki is egy PlayStation 2, az eksztatikus örömet nem lehet leolvasni az arcáról. Hogy tanuljunk is valamit, itt vannak a PlayStation 2 japán nyitócímei (a szokásoknak megfelelően ahol lehet az angol címeket használva):
-A-Train 6
-DrumMania
-Eternal Ring
-Kakinoki Shōgi IV
-Kessen
-Mahjong Taikai III: Millennium League
-Morita Shōgi
-Ridge Racer V
-Street Fighter EX3
-Tekken Tag Tournament

A fotó 2000. március 4-én készült.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

A Congo Bongo nem csak nevében emlékeztet egy kicsit a Donkey Kongra, de játékmenete is igen hasonló; legalábbis azt leszámítva, hogy itt izometrikus nézetből irányítjuk négy képernyőn át a nagy majom felé a bátor főszereplőt. (És még egy, bár feltehetően véletlen párhuzam: az eredeti, játéktermi verzió kódjában itt is elrejtette névjegyét a titkos Ikegami Tsushinki stúdió egyik programozója; ez az oka annak, hogy e játékok azóta sem jelentek meg eredeti formájukban.) A program óriási sikert aratott, így végül 12 otthoni platformra is megjelent – itthon feltehetően a Commodore 64-verzió a legismertebb.


Forrás: Antic 1983/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Rotáljon ön is disznót!

50 dollárért a hülyének is megéri; sőt, elsősorban neki!

Forrás: MacWorld 1985/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Talán nem is kellene külön megemlítenem, hogy a Satan okozott némi felháborodást megjelenésekor... illetve egy pontosítás azért idekívánkozik. Merthogy érdekes módon nem a játék neve ütötte ki a biztosítékot; a US Gold kiadó csak azért kötött bele a spanyol fejlesztőkbe és a spanyol kiadóba, mert szerintük a Satan első fele már illetlenül pofátlan Black Tiger-koppintás volt. Igaz, ilyen általános panaszokkal már akkor sem foglalkozott a bíróság, így némi morgáson és pár agresszív ügyvédi levél megszületésén túl semmi nem lett az ügyből.

A fejlesztők amúgy saját Dungeons & Dragons-kampányuk eseményeit dolgozták fel akciójáték formájában, az eredeti fantasy főgonoszt egy mainstreamebb alakkal helyettesítve. Biztos szomorúak voltak, hogy egyetlen brit anyacsoport sem akarta betiltani őket, hiszen az egy rakat extra eladást hozott volna...


Forrás: Amiga Format 1990/11. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Oliver Frey oly sok más játék mellett a Staff of Karnath-hoz is rajzolt egy kifejezetten hangulatos térképet.

Forrás: Zzap! 64 1985/05. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


Az 1942-ben készült fényképen egy irodai mimeográf látható, azaz egy kurblis iratsokszorosító. A fénymásolók elődjeként szolgáló berendezésekkel óránként akár ezer másolat is készíthető volt.

Forrás: City of Vancouver Archives. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Korábban nem tudtam, hogy a hordozható számítógépeknek van egy subnotebook nevű kategóriája is, amelyben parányi gépek találhatók, mint például a képen is látható Toshiba Libretto 70CT. Az 1996-ban piacra dobott készülék teljesértékű PC volt: az apró ház egy 120 MHz-es Pentium MMX processzort rejtett, 16 MB memóriával és 1.6 GB tárhellyel. A 6.1 inch-es képernyő persze nem finoman szólva sem óriási, de még mindig kényelmesebb lehetett, mint az aprócska billentyűzet; persze, ahogy a kép is mutatja, minden problémát le lehet küzdeni...

Forrás: 80-90s Computing. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

Nem, tényleg nincs sok köze a képnek a videojáték-retróhoz, de annyira megörültem, amikor megtaláltam a Bíborhold számomra ikonikus gúnyképét, hogy muszáj megosztanom mindenkivel.


Forrás: Bíborhold #06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A jugoszláv Pilot Video magazine első három száma 1985-ből. A nagyméretű, színes screenshotok használata kifejezetten impresszív, ilyesmire a magyar újságok csak jóval később lettek képesek; igaz, a címlapokra ők sem nagyon merték azokat kitenni.

Forrás: Once Upon a Time in Yugoslavia. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A nyolcvanas évek első felében a brit játékcégek elsőszámú hobbija az volt, hogy a lehető legellenszenvesebb főhősöket álmodják meg alkotásaikhoz, és e téren a Mikro-Gent sem kellett félteni. Az összesen öt játékból álló Wally Week-széria második része ugyanaz az oldalnézetes, groteszk ellenfelekkel teli, brutálisan nehéz akciójáték volt, mint amelyek oly nagy számban tenyésztek Spectrumon. Én nem szerettem, na. (De ilyenkor szokott kiderülni, hogy a kommentelők kedvenc játéka volt...)

Forrás: Micro Adventurer 1985/03. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.