Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az állandóan zajló hülyenév-olimpia egyik éremesélyese a 3DO-ra, majd PlayStationre megjelent borzalmas FPS, a PO’ed. Ma már persze könnyen ki lehet keresni a szlengszótárban, hogy ez a pissed off fura rövödítése volt, de 1995-ben szerintem ez még angol nyelvterületen is meghökkentett nem egy embert.

A játék amúgy egy vicces FPS-paródiaszerűség akar lenni, olyan fegyverekkel, mint a serpenyő és a hentesbárd (a főszereplő egy szakács), és olyan ellenfelekkel, mint az logóban is látható zöld takonyelementál, a helyi kiberpók Cypider vagy éppen a járkáló segg.


Forrás: 3DO Magazine #06. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


A Vidiot magazin sosem lett annyira népszerű, hogy az igazán híres celebeket is rá tudta volna venni a játéktermi fotózkodásra. Így kerülhetett a magazin látóterébe az egyalbumos énekesnő, Tané Cain is, aki biztos örült neki, hogy nyomtatásban nevezték vidiótának...

A hölgy karrierjének ugyan még volt egy váratlan felívelése (három számmal volt ott az első Terminator zenei albumán), de aztán más lehetőségek híján olyan filmekben kellett szerepelnie, mint a Zombie Death House, a The Heavy Petting Detective vagy éppen a Married People, Single Sex 2.

Forrás: Vidiot #03. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Szavazást kérek: kinek mennyire tetszik, ha egy újság lényegében a tartalomjegyzékét teszi ki a borítóra?


Forrás: Amiga Format 1990/10. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Bár e hirdetés megpillantása előtt sosem gondoltam volna, hogy a Mega Drive-os Whip Rush valaha is kapott (netán: érdemelt) volna trófeát és elismerést, a Renovations kiadó amúgy tényleg az „egész jó” kategória egyik tökéletes képviselője volt. A japán Telenet kiadó amerikai leányvállalataként elsősorban a Vic Tokai és a Wolf Team játékait honosították; igaz, Európával egyáltalán nem foglalkoztak, így akkortájt erről a magyar játékosok mit sem tudhattak...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #024. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Sajnálatosan kevés játék dolgozza fel a vonatos akciófilm-klisét, amelyben a tesztoszterontól duzzadó karakterek a száguldó szerelvény tetején verekszenek meg egymással. A Hudson által fejlesztett Stop the Express azonban kizárólag erről szól: az utolsó vagon tetején dobja le ügynökünket a helikopter, és abban az igen valószerűtlen esetben győzünk, ha elérjük a mozdonyt.

Karakterünkre a redman néven ismert vörös gonosztevők vadásztak, ellenük pedig meghökkentő módon a vonat által éppen lehagyott madarakat* hajigálva vehettük fel a harcot. Mélynek, netán komplexnek nem volt nevezhető a program, de így is kiválóan lehetett szórakozni vele.

*A Spectrum-verzió borítóját festő grafikus feltehetően nem volt ornitológus...

Forrás: MobyGames. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.

Lelkendező Doom II-ismertető az 576 KByte-ból, amely minden screenshot-mániás olvasót a legmesszemenőbbekig kiszolgált.

És hogy Bobby Prince, a játék zeneszerzője tényleg lenyúlta-e a Pantera This Love számának gitárriffjét a Waiting For Romero To Play című szerzeményéhez? Hivatalosan természetesen nem, de azért ezt elég nehéz lenne hihetően letagadni...


Forrás: 576 KByte 1994/10. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.



A Cheetah által a patkány évében piacra dobott spectrumos távirányító elképesztően modern eszköznek tűnik. 1984-ben a vezeték nélküli minimalista távirányítók finoman szólva sem voltak divatban, és igazából ezen a RAT sem tudott változtatni. Bárhogyan is nézett ki, lényegében egy négyirányú, egygombos joysticket váltott ki a kütyü, amelynek infravörös jeleit egy ménkű nagy vevőegység fogadta és fordította le a Spectrum által értelmezhető inputtá.

Sajnos az IR-technológiának köszönhető késleltetés miatt pont játékra alkalmatlan volt, de amúgy a ketyere rendesen működött, pont úgy, mint ahogy a gyártó azt ígérte. Sőt, nem is csak a direkt kompatibilisre programozott játékokkal működött együtt, de a vevőegység szabványos kialakítása miatt mindennel, ami kezelt joysticket.

És ami a függőben levő szabadalmat jelenti: ezt „apró” késéssel, 1988-ban kapta meg az eszköz; pont időben, hogy a Cheetah bedőlésére megérkezzen az erről szóló papír az irodába...

Forrás: Your Spectrum 1984/10. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Az évtizedek során hangyányit változott a „stratégiai játék” kifejezés jelentése...

(De legyünk fair kritikusok: a Time Trek legalább részben tényleg ennek számított.)



Forrás: BYTE 1980/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Láttunk már robotot az ötvenes évekből, itt az ideje tehát még visszább menni, és megtekinteni, hogy mi volt a helyzet e téren a harmincas években. A kép egy, az 1939-es New York-i világkiállításon készült reklámfilmből származik és a Westinghouse nevű, a robotikában úttörő cég által készített Elektrót ábrázolja. A robotot a téma iránt érdeklődő mérnökök az egyik gyár selejtanyagaiból és elcsórt alkatrészeiből rakták össze – és hogy miként is működött a beszélő, cigarettázó és lufit fújó gépember, arról ez a korabeli cikk rántja le a leplet.

Forrás: YouTube. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Mario kékben, Luigi kékben, szóval mindenki tudhatja, hogy a Super Mario Bros. film annyira hű az alapanyaghoz, amennyire az csak lehetséges!

Forrás: Electronic Gaming Monthly #046. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.