Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A hetvenes évek elején a Denon még a maratoni szexcsatákhoz is készített hardvert: ez a magnó 12 kazettát tudott külön teendő nélkül egymást követően lejátszani.


Forrás: Playboy 1970/12. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A magazinhirdetések luxuskategóriáját a rendes lapok közé tett, kihajtogatható, sokoldalas reklámfüzetek jelentik, hisz ez az extravagáns kiszerelés lényegében garantálja, hogy mindig náluk fog kinyílni az újság. Naná, hogy egy ilyen méregdrága hirdetéssel ünnepelte a gyártó az Apple IIgs 1987-es megjelenését is.

A legfontosabb programok listájából látszik: ekkor az Apple II már nem feltétlenül a játékosok platformja volt.

Forrás: Mac Mothership. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Bármibe le merném fogadni, hogy a cikket fordító személy nem tudta, hogy a pinball magyarul flippert jelent...

Forrás: Club Nintendo Magazin 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.

Az első R-Type megasikerét követően a Irem igazi shoot ’em up-tömeggyárrá vált, így cseppet sem meglepő, hogy néhány játékuk megmaradt az ismeretlenség homályában. Ez a sors érte el az 1986-os Youjuudent is, amely nem hozott annyi hasznot a japán játéktermekben, hogy megkapta volna a nyugati megjelenés jutalmát. A műfaj íratlan szabályaitól eltérően itt nem űrhajót kellett irányítani, hanem a képen is látható szakállas-kardos barbárt, aki sisakjából lövöldözi kevéssé hatékony varázslatait.

A program néhány éve Heroic Episode néven jelent meg Switch-en és PlayStation 4-en az Arcade Archives-sorozat részeként.


Forrás: Gamest #002. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A világ első teletext-szolgáltatását a BBC indította Ceefax néven, 1974-ben. Ez a fotó feltehetően 1979-ben vagy 1984-ben készült, legalábbis az alapján, hogy június 29-e ezekben az években esett péntekre.

Forrás: Floppy Diskette. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


Igen sokáig kellett tanulmányoznom ezt a képet, mire elhelyeztem magamban Chun-Li és Blanka anatómiáját...

Forrás: Total! #08. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Micsoda pofátlan Golden Axe-koppintás, mondhatnánk – ha nem tudnánk, hogy a Sword of Sodan pár hónappal a Sega remekműve előtt jelent meg. Persze Conan és a többi sword & sorcery hős életét értelemszerű egy beat ’em up keretei között feldolgozni, szóval a vádaskodásnak nem sok értelme van.

Már csak azért sem, mert bár megjelenésekor a Sword of Sodant az amigás magazinok egymással versengve dicsérték körül remek grafikája és főleg idomtalanul nagy sprite-jai miatt, a játékot kipróbálva hamar rájövünk, hogy ez egyértelműen hátrányára válik: olyan szűk, olyan apró a látható játéktér, hogy az komolyan betesz a játékélménynek is. A dán fejlesztők fogadkoztak, hogy a második résszel ez is megváltozik, de sajnos az sosem készült el; de legalább egy screenshot megjelent belőle.

Érdekes fintora a sorsnak, hogy míg a Golden Axe II eredeti verziója Boris Vallejo mesteri festményét viselte, addig a Sword of Sodan mellékelt borítóját Dorian Vallejo festette, aki láthatóan sokat tanult édesapjától.


Forrás: Amiga World 1989/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

1977, e fénykép készültének éve az utolsó esztendő volt, amikor még nem a videojátékok uralták a játéktermeket, hanem a flipperek, illetve az elektromechanikus játékok. A fiatal srác is egy ilyennel játszik: a Midway által készített Haunted House egy negyeddollárosért 25 „golyót” adott, amelyeket a temetőben ide-oda masírozó négy ellenfélre lehetett kilőni. A játék legfőbb vonzerejét nagyszerű hangjai jelentették: a négycsatornás 8-track kiváló minőségű háttérzene mellett három csatornán a háromfajta ellenség halálhörgéseit is le tudta játszani.

Akit érdekel e gép működése, aki szeretné tudni, hogy miként érzékeli a játék, hogy jó helyre célzunk-e vele, annak ez a videó ajánlott.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Egyes edzőtermek már a nyolcvanas években megpróbálták gamifikálni a testépítést és a kardiózást – aztán, ki tudja miért, ez a mozgalom szinte teljesen leállt.

Forrás: Chrome & Lightning. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ma, amikor a mozifilmek premierjének a meghatározása rengeteg embert megmozgató, dollármilliók sorsáról döntő, hatalmas cégek taktikai csatájának számító terület, meglepő lehet, hogy a Studio Ghibli egyazon dátumon mutatta be két rendezőjének új filmjét. A Totoro és a Szentjánosbogarak sírja így aztán egyszerre kerültek a japán mozikba, ami főleg akkor okozhatott traumákat, ha betelt az előbbi vetítése, és valaki hirtelen felindulásból beült gyermekeivel a másikra, hogy az is Ghibli, szóval majdnem mindegy....


Forrás: MSX Fan 1988/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.