Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár valószínűleg a cikk ismeretlen írója volt az egyetlen, aki szerint az Eternal Champions felért a Street Fighter II minőségéhez, abban igazat kell adnom neki, hogy a játéktörténelem első tényleg kidolgozott gyakorló módja remek újítás volt. A cikkből azonban kimaradt a program elsődleges problémája: a speciális mozgások előadásához egy igen lassan regenerálódó energiára volt szükség, és mivel ezt az ellenfélben a megfelelő mozdulatokkal lehetett apasztani, a legtöbb meccs a különleges támadások nélkül zajlott le. Az sem került megemlítésre, hogy az egyjátékos mód a pofátlanul csaló AI miatt még a korszakhoz képest is irritálóan nehéz lett, a végső ellenfél, a címadó Örök Bajnok pedig máig büszkén birtokolhatja a „minden idők legaljasabb főellenfele” címet a verekedős játékok világában.

A cikk mellett Julie Bell eredeti címlap-festménye, csak azért, mert nemrég pont ráakadtam.

Forrás: 576 KByte 1993/03. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A távirányítók megjelenése és elterjedése átalakította a tévénézési szokásokat – és amikor három évvel később megjelentek a szabad váltást lehetővé tevő, számgombokkal szerelt távirányítók, még inkább kinyíltak a lehetőségek. E hirdetés másik érdekes pontja az itt Lumisponder névre keresztelt technológia, ami állandóan mérte a tévé környezetének fényerejét, és ahhoz mérten igazított a kép kontrasztján. Noha nem vagyok róla meggyőződve, hogy 1975-ben ez tényleg képminőség-javuláshoz vezetett, azon bizony meglepődtem, hogy ilyen dinamikus technológia már ekkor létezett.

Forrás: Playboy 1975/12. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Bár ma óriási hírverést kap, ha a Disney egy új képregény-szuperhőst dolgoz fel a filmvásznon, 1991-ben ez még nem volt ennyire nagy szám, így a Rocketeer-film méreteset hasalt a mozipénztáraknál. Ez azonnal elkaszálta a folytatások terveit, de mivel a videojátékok már fejlesztés alatt álltak, azok szép sorban kijöttek. A Bandai feldolgozása a film eseményeit követte olyan hűen, ahogy azt a NES korlátai engedték, a jogok másik részét megerző NovaLogic egyszerűbb megoldást választott: az általuk készített (és a Disney által kiadott) PC-s verzió látványos, ám igen egyszerű minijáték-gyűjtemény volt csupán. Ez is pénzügyi kudarcnak bizonyult, így az itt hirdetett SNES-változat csak azért jelenhetett meg, mert a Disney helyett a képzelőerőt begyújtó nevű, igen apró amerikai játékkiadó, az Information Global Service finanszírozta annak elkészültét.

A szelektíven választott lelkendezések ellenére e verzió fogadtatása is legfeljebb langyos volt; az EGM tesztelői például a grafika dicsérete mellett is csak a következő pontszámokat osztották ki (a maximális tízből): 4, 6, 5, 6.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #029. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Született 1984-ben egy film, amely az emberek és a robotok közti különbségekről szólt, arról, hogy a gépek akár az egész emberiség sorsát veszélyeztethetik. Igen, ez volt a Runaway, amelynek egyik sajtófotóján Kirstie Alley színésznő mutatja be a mozifilm egyik meghibásodott, potenciálisan rém gonosz masináját.

A filmkészítők nagy szerencséjére ezt a témát abban az évben egyetlen másik film sem kísérelte meg bemutatni...


Forrás: Robotvilág. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A kép alapján azt hiszem, sikerült beazonosítanom, hogy a Froggy megálmodásakor honnan vette az alapötletet a máig ismeretlen alkotó, de vajon mi lehetett a Zuckman ihletője...?

Forrás: Your Spectrum 1984/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A mai vékonyka monitorok legnagyobb hibája mindenképpen az, hogy irodai pletykasutyorgás közepette azokra nem lehet kaján vigyorral az arcunkon így rátehénkedni.

A fotó 1984 áprilisában készült.


Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Mortal Kombat sárkányfejes ikonja 1993-ban volt olyan ismert, hogy lényegében semmi másra nem volt szükség egy hirdetésben. Mi is koncentráljunk inkább arra, hogy Raiden nevét nem sikerült rendesen leírni – pontosabban a konzolos verziókat gondozó kiadó, az Acclaim nem először és nem utoljára belenyúlt a helyesírásba.

Ma már felderíthetetlen okokból kifolyólag a cég paranoid módon rettegett attól, hogy a Raiden név láttán a Raiden shoot em upokat gyártó Seibu Kaihatsu majd brutális jogi hadjáratot indít ellenük, így mindent megtettek azért, hogy a karaktert a fejlesztők, és főleg Ed Boon designer átnevezze. Az Acclaim vágya végül csak az első két filmnél, illetve a Mortal Kombat Trilogynél teljesült – pedig akkor már lehetett volna sejteni, hogy a japán céget egyáltalán nem érdekli a névazonosság...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #048. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Három évvel a Voyager űrszondák felbocsátását követően a programért felelős JPL-központot ábrázolja egy nyugodt napon az 1980-as fénykép. A szakértők 44 éve kísérik figyelemmel az űrszondák útját: a Voyager 1 közel 23 milliárd kilométerre van már bolygónktól (ez a legtávolabbi, ember által készített objektum), a Voyager 2 pedig ugyan nincs ilyen messze, de mivel az Uránusz és a Neptunusz felé is tett kitérőket, ennek munkájáról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Érdekes marketingtaktika, főleg annak fényében, hogy az Omnicron Conspiracy cseppet sem erotikus játék. Egy sci-fi kalandjátékról van szó, leginkább a Sierra-klasszikusok stílusát követve. Én a magam részéről inkább a nagyszerű irányítással próbáltam volna eladni a játékot, és nem azzal, hogy az egyik helyszín hátterében 30 pixel magas táncosnők riszáltak négy teljes frame-nyi animációval...


Forrás: Computer Gaming World #060. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár a Sega eredetileg DVD-vel akarta szerelni a Dreamcast konzolokat, az ezzel járó pluszköltségek miatt inkább egy saját formátum mellett döntöttek. A gépre köthető, és kizárólag filmnézésre használható DVD-olvasó ötlete többször is előjött; hogy miért, az nem teljesen tiszta, hisz ilyen helyzetben egy közvetlenül a tévére köthető lejátszó univerzálisabbnak tűnik...

Azonban sem ez, sem pedig a képen is látható Zip-Drive kiegészítő nem jelent meg; előbbit nem érte meg a konzol, utóbbi formátum pedig már a sorozatgyártás előtt kihalt.

Forrás: DC-UK #03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.