Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
„Fejfröccsenés Márta vagyok, renegát kiborg és egyben mesés csinibaba.” Kevés regény kezdődik ilyen merész monológgal, de az American Technos komoly írókat is megszégyenített, amikor a Combatribes reklámhadjáratára került a sor.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #043. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Egy újabb futurisztikus labdajáték, ezúttal tüskék nélkül.
A fura nevű Hypaball lényegében a Pong modernizált, vadabbá és gyorsabbá tett változata volt, amelyben háromfős csapatok csaptak össze egy arénában.
Forrás: Zzap! 64 1986/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy meg nem nevezett amerikai cégnél zajlik a digitális átállás; valamikor 1965 után vagyunk, amikor az IBM által gyártott System/360 rendszer megkezdte hatalomátvételét a mainframe-piacon, megágyazva a vállalat évtizedes uralmának.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Korábban sokat cikiztem az európai mikroszámítógépekhez készült joystick-szörnyetegeket, ideje tehát belerúgni a pocsék konzolos kontrollerekbe is. Bár a reklámfotón tényleg jól néz ki a Daou Stealth, kialakítása ergonómiai rémálomnak felel meg, és arról sem vagyok meggyőzve, hogy a klasszikus d-padnál az a játéktermi ihletésű kar hasznosabba lett volna a 16-bites konzolok esetében...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #034. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
1940-ben így nézett ki egy amerikai brókerház ultramodern, gépesített irodája. Számunkra talán a legérdekesebb dolog a fényképen a Gerald Loeb mellett található lyukszalag-monstrum. A lyukszalag a többi irodából érkező adatokat, elsősorban a különböző piacok árainak alakulását szállította. Ezeket a rutinosabb kezelők fordítógép nélkül is el tudták „olvasni”, de az irodánként és naponként több kilométernyi szalag nagy része így is a szemétben kötött ki.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A közhiedelemmel ellentétben a nagy japán kiadók nem azért költöztek szinte exkluzív módon konzolra a kilencvenes évek elején, mert utálták a PC-s játékosokat, hanem azért, mert játékaik egyszerűen nem fogytak ezen a platformon. A Capcom, a Konami, a Sega és a Koei is éveken át próbálták eladni játékaikat PC-n és más számítógépeken, de valamiért ezek nem arattak akkora sikert, hogy megérte volna fenntartani a portolást végző stúdiókat.
Forrás: Computer Gaming World #069. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Tanulságos Nintendo 64-bemutató, amely meghökkentő részletek egész tömegével van tele – a szokásos stilisztikai hibák és a már alapból is túlzó állítások borzalmas félrefordításai mellett ideértve azt is, hogy akkoriban egy dollár tényleg 100 forint értékű volt.
Forrás: Club Nintendo Magazin 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
„Minden nappaliban jól néz ki”, hazudja a hirdetés a nyilvánvaló bizonyíték ellenére.
Forrás: Acorn User #001. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
A Far East of Eden (eredetiben Tengai Makyou) egy nagyszerű japán szerepjáték-széria volt. A Red Entertainment fejlesztői minden epizódot (összesen hetet) nagyszerű humorral ruháztak fel, kigúnyolva a nyugati sztereotípiákat a japán középkorról – aztán a negyedik rész mindent megfordított, és a Japánban elterjedt elképzelések alapján építették fel az 1890-es évek Amerikáját.
Mindebből persze az egyszeri, japánul nem tudó játékos semmit nem vett észre, mert a sorozat, bár sok portja volt, elsősorban a NEC konzoljain volt népszerű. A szériából egyetlen epizód jelent meg csak angolul: a három verekedős játék mellékszál egyike. Az angolul a Kabuki Klash alcímet viselő játék nagyjából a Samurai Shodown-sorozat játékmenetét vegyíti az első két Tengai Makyou karaktereivel. Ez a recept természetesen egyenes út volt a teljes bukáshoz, így a sorozat későbbi részeit sem fordították le angolra.
Forrás: Neo Geo Freak #003. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Ritka jó minőségű fotó egy 1962-es amerikai játékterem nyüzsgő világából. Bár már léteztek, az egyre elektronikusabbá váló flipperek még meglehetősen drágának számítottak, így ekkortájt a mechanikus hardverek, mint például a mini-bowling vagy a céllövöldék számítottak a leggyakoribb játéktermi attrakciónak.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella