Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Azon túl, hogy e reklám a Cool magazinban jelent meg, nyilván semmi köze nincs a videojátékokhoz, vagy a számítástechnikához. Mégis leközlöm, mert számomra a burcsázni ige totális újdonság volt – ti hallottátok, esetleg akár használtátok is ezt a szót a kilencvenes évek elején?
Forrás: Cool 1994/11. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.
A számítógép hagyományos használatába már 1980-ra beleunt hackerek jobb ötlet híján az otthonuk számítógépesítésével is megpróbálkoztak. A magazin címlapképe természetesen egy gunyoros, a futurizmuson élcelődő, de a korszak vívmányait sok tekintetben meghaladni nem tudó megoldást mutat, ám a magazin lapjain már olyan megoldásokat részleteztek, mint a terminállal irányítható lámpák, fűtőtestek és mozgásérzékelők.
Ezek mind házilagos, otthon összeépített cuccok voltak, hiszen nemhogy kereslet nem volt még ilyesmire, de még egyáltalán az otthoni számítógépek is csak pár éves ötletnek, a mainstream számára radikális újdonságnak tűntek.
Forrás: BYTE 1980/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Ha megkapod a feladatot, hogy válassz egy fotót, amely képes egyszerre bemutatni az élsportolók állhatatosságát és az olimpia magasztos eszméit, te milyen képet választanál? Én szerintem nem ezt...
Forrás: Sega Force #14. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A „celeb is ember” rovat mai kiadása 1960-ba vezet, mégpedig egy olaszországi filmforgatás szünetébe: a Two Women készítése közben lazít egy Jigsaw nevű flipperrel a film két sztárja, Sophia Loren és Jean-Paul Belmondo.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Atom játékkínálata sajnos inkább a Wycheproof-csúcshoz hasonlítható: az összesen tíz darabból álló Games Pack-sorozat (bennük olyan eredeti játékok, mint a Breakout, az Asteroids, a Star Trek, az Invaders vagy a Wumpus; természetesen mind engedély nélküli verziók) mellett legfeljebb 30 önálló játék jelent meg a számítógépre. Talán nem véletlen, hogy a gyártást másfél év után beszüntette az Acorn...
Forrás: Acorn User #001. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Az első európai SNES-reklámok lényegében az akkor már kapható és ekkorra nagyszerű játékfelhozatalt kitermelő Mega Drive vásárlásától akarták eltántorítani az újgenerációs játékélményekre vágyókat. Ez a brit hirdetés például a Sega konzolján hardveresen nem támogatott sprite-forgatási effekt felvillantásával tesz próbát, ami szerintem így, képek nélkül magyarázgatva jó érvnek semmiképpen nem nevezhető...
Forrás: Mean Machines #19. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Amikor nemhogy YouTube nem volt, de még internet sem jutott az átlagembernek, már akkor is léteztek végigjátszást segítő videók – éppcsak ezeket pénzért, VHS-kazettán árulták az újságok. Bár ez a műfaj Amerikában is létezett (ahogy a mellékelt ábra is mutatja), de Japánban volt igazán piaca. Ott a népszerű verekedős játékok és a shoot ’em upok kaptak tucatszám ilyen videokazettákat, akár karakterenként és pályánként többet is, így tanítva a magasszintű játékot az amatőröknek.
Forrás: Game Player’s #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ha valamire a spectrumos játékosoknak nem volt szükséges, hát az a játékok hangjainak erősítése volt...
Igaz, azt sem teljesen értem, hogy ez az olcsó, elemes kütyü miként tudta volna javítani a hangminőséget; élek a gyanúperrel, hogy ez afféle barokkos túlzás volt, és igazából csak a hangerőt tudta feltekerni a Sound Amplifier.
Forrás: Your Spectrum 1984/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy úgynevezett lifestyle marketingfotó, amelyekkel minden cég a hardvereit mutatja be hihetőnek szánt, de ezt a szintet általában el nem érő módon. Ez még a jobbak közé tartozik, bár az elég amatőr baki, hogy a Game Boy Advance ki van kapcsolva, azon csak a srác pálmafás inge tükröződik vissza...
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
A Western Union egyik félautomata amerikai távirat-központja, feltehetően az ötvenes évek második felében. A számítógépek használata előtt a telegráfok pontos továbbítása (mai szemmel) lassú és nagy odafigyelést igénylő feladat volt.
A feladott táviratokat mindig egy továbbküldő-központba kellett továbbítani, ahol a jelölés alapján azt operátorok küldték tovább. A címzéssel és továbbítással kapcsolatos feladatokat a direkt erre a célra épült korai számítógépek át tudták venni, így a szolgáltatás még gyorsabbá és hibamentesebbé vált.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella