Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


1) Noha számomra nem tűnik kiemelkedően érdekesnek, az Air mégis már húsz éve a japán játékosok egyik kedvelt játéka. Egy romantikus visual novelről van szó, a szokásosnál kicsit elvontabb formában: a harmadik fejezetben például egy holló szemszögéből látjuk az eseményeket. Az eredeti, pornójeleneteket is tartalmazó PC-s verzió 2000-ben jött ki, majd a máig érkező konzolos átiratok már ezeket nélkülözve, viszont remek szinkronnal szerelve készültek. A Switch-verziót nyár végére ígéri a Prototype kiadó.

2) A játék alapján készült manga, egy végtelenül lehangoló animesorozat és egy egészestés anime film is.

3) Az angol szöveg a reklámban egyszerűen tökéletes!

4) Engem a víz is kiver ettől az orrmentes, miniszájas, plusz néha szemhiányos designtól.

Forrás: Dorimaga 2001.07.27.. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Mindenki másképp koncentrál, amikor a Final Fight ipari zónájára ér, és a szabad mászkálást tűzoszlopok zavarják meg.

A fotó 1991 tavaszán készült.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Arra kellett rájönnöm a réges-régi újságokat olvasgatva, hogy a nyolcvanas évek első felében az efféle játékokat senki nem kezelte klónként. A sikeres, újító játéktermi automaták a nagyközönség és a sajtó szemében azonnal saját műfajjá, egyedi zsánerré váltak, és ezek az (általában rém igénytelen) utánzatok így mind ahhoz hasonló fogadtatást kaptak, mint egy újabb szöveges kalandjáték.

A mai értelemben vett stílusok kialakulásában a japán játékipar és a japán sajtó játszott kulcsszerepet: ott a kiadók még a dobozokra is mindig ráírták, hogy az adott programot ők hova sorolják, és ezt a taxonómiát később az újságok finomították-alakították tovább. Ez aztán szép lassan nyugatra is átszivárgott; a legtöbb amerikai leányvállalatot japán üzletember irányította, aki mindent pont ugyanúgy akart csinálni, mint otthon. Észrevehető, hogy a PC-s lapok jóval később kezdtek standardizált kategórianeveket haszálni, mint a konzolokkal foglalkozók – de a kilencvenes évek első harmadára azért mindenütt elfogadottá váltak a fő stílusok.


Forrás: Crash #02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Gnarly.

Forrás: Nintendo Power #005. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Hiába volt a korszak egyik legszebben illusztrált szöveges kalandja az Oxphar, a magyar játékosok vélhetően testületileg kimaradtak belőle. Az 1987-ben az ERE Informatique által kiadott program ugyanis csak Amstrad CPC-re, valamint Thomson MO6 és TO8 gépekre jelent meg.

Bár a francia játékosok közt hatalmas ázsiója van az Oxpharnak, amennyire meg tudtam állapítani, ma nem igazán állja meg a helyét. A Savanah Kék Ékkövéért zajló fantasy kaland ugyanis végigjátszás nélkül szinte lehetetlen küldetésnek számít, mert a feladatok egyfajta álomlogika mentén haladnak. Talán azért, mert a sztori egy nagyköltségvetésű színházi előadás kísérőjeként készült, olyannyira, hogy a dobozos verziókban két színházjegy is lapult. Apró érdekesség, hogy a trágárságot büntette a program: ha valami pixelt nem tűrőt írtunk be, egy rövid Breakout-minijáték jelent meg a képernyőn, amelyben a „gyalázat” szót kellett téglánként összetörni.

És persze nem is lenne francia a hirdetés, ha a reklámra került screenshot nem a játék egyik pucérkodós jelenete lenne...

Forrás: Arcades Hebdo #02. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.

Az ausztrál NCR Computers számítógép-gyártó cég stábja gyűlik össze a középen üldögélő vezérigazgató, Ernie Gavitt körül. A rengeteg és gépezet a szobában egyetlen számítógép, az NCR Century 200 különféle komponenseit rejti – a fejlett mainframe gépet megannyi másik sydney-i vállalat bérelte ki, ha némi extra számítási kapacitásra volt szükségük.

Hogy miért fedi erős zöld köd a képet, azt nem tudom, és eltávolítani sem sikerült.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Legyen egy nindzsa rajzolt vagy ábrázolja fotó, amint egy korai játékújság borítójára kerül, elveszíti minden menőségét. Erre a legújabb bizonyítékom ez a nagyszerű remekmű, amely elvileg a Ninja Spirits tesztjét kívánja beharangozni.


Forrás: CU Amiga 1990/04. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


Bár az újság a korabeli szokásoknak megfelelően nem adott egyértelmű választ a címlapon feltett kérdésre, az idő eldöntötte helyettük, hogy a Jazz (és a csak a belső lapokon megemlített Crunch) halálát követően az Excel marad a porondon.

Forrás: MacWorld 1985/09. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A CBS Interactive nevű cég – a Viacom leányvállalataként – ma is benne van a technológiában (övék a Last.fm, vagy épp a CNET), és azon belül a játékiparban is (legismertebb oldalaik a GameSpot, a Giant Bomb és a GameFAQs). Ez nem véletlen: a CBS legelső „verziója” már a nyolcvanas évek elején is mindenben benne volt, amiben rengeteg pénzt sejtettek: ők forgalmazták az első karaoke-gépeket Amerikában, ők terjesztették a ColecoVision konzolt Kanadában, és három éven keresztül játékkiadóként is dolgoztak. Különösebb sikereket ezzel nem arattak, pedig az elsők között vágtak bele az edutainment-szoftverek gyártásába. Bár elsődlegesen a 8-bites Atari számítógépekre, illetve Apple II-re dolgoztak, néhány játékuk, mint például az itt is hirdetett Mountain King is, megjelent Commodore 64-re is.

Forrás: Antic #1983/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A pindurka táblázatig a Valkyrie 17 szöveges (de már illusztrált) kalandjáték hirdetése a jól megszokott mederben zajlik, de ott mintha valami nagyon kisiklott volna. Mert lehet, hogy az öt és fél perces töltési idő akkor még impresszívnek számított, de hogy a hangok terén a beep-beep már akkor sem volt bók, az biztos. És akkor ott van még a mókafaktor, amit a kiadó 8-as szintre lőtt be – gondolom a maximális tízből. Szarkazmus? Fura poén? Extrém őszinteségi roham? Ki tudná az ma megmondani...


Forrás: Micro Adventurer #15. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.