Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Amennyiben egy reklám feladata az, hogy felkeltse a figyelmet, akkor az Extreme-G itt sikerrel járt. Ha viszont az is szempont, hogy a hirdetés meghozza a kedvet a programhoz, sajnos csúfos kudarcként kell értékelnem...


Forrás: 64 Extreme #07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A „világ első 3D-s koncertje”, harsogták Jean-Michel Jarre e fellépésének plakátjai. A nagy eseményre 1998. szeptember 18-án, Párizsban került sor, és ahogy talán a képekből is lejön valójában egy Apple marketing-eseményről volt szó: a frissen megjelent iMac gépeket volt hivatott népszerűsíteni a térbeli koncert. A „térbeliség” természetesen a kivetítőkön látszó videókkal kapcsolatos, ezek ugyanis a jegyekhez mellékelt papírszemüvegekkel kicsit talán tényleg 3D-snek tűnhettek.

Mindez persze sehol nincs a tényleg 3D-s koncertek királynőjének teljesítményéhez képest!

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Amikor az ikonikus szereplők egy részét csak hajukról lehet felismerni, a többit pedig még arról sem, az ember megkérdőjelezi a filmkészítők elhivatottságát. Az a lovecrafti értelemben véve nem-emberi testalkattal rendelkező szemöldök-király például ki lehet a jobb szélen?

Forrás: Arcade #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az Infogrames marketingesei meglehetősen erőltetett módszert választottak annak reklámozására, hogy a RollerCoaster Tycoon megjelent konzolra...


Forrás: GMR #002. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Egy csöppet kaotikus megahirdetés 1979 karácsonyáról. CPU, GPU, RAM, és minden, ami csak jól jöhet egy számítógépnek – feltéve, hogy a vásárló megtalálja azt a millió pici dobozkában.

Forrás: BYTE 1979/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Sűrű híroldal az ausztrál Hyper magazinban: a Doom minden várakozást felülmúlóan jól fogy, egy cég azt hitte, hogy csak úgy lehet modemet gyártani Mega Drive-hoz és SNES-hez, illetve valaki feltalálta a számítógépes kesztyűt.

Forrás: Hyper #09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár a szervezők minden bizonnyal igen modernnek tartották magukat, ezek bizony tárgynyeremény-sorsolások voltak. Az ember az emeltdíjas számon egy kedvesen elnyújtott hívással tudott jelentkezni a szerencsejátékra, és ha véletlenül az ő nevét húzták ki sorsoláskor, akkor megkapta az ajándékokat. Mivel pénzmozgás nem volt (a telefonszámla más kérdés), ezekre a mókákra nem vonatkoztak a szerencsejátékok kemény szabályai – én arra sem fogadnék, hogy tényleg minden alkalommal volt sorsolás, hogy mindig akadt nem-rokon nyertes...


Forrás: Mean Machines #10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár valószínűleg a cikk ismeretlen írója volt az egyetlen, aki szerint az Eternal Champions felért a Street Fighter II minőségéhez, abban igazat kell adnom neki, hogy a játéktörténelem első tényleg kidolgozott gyakorló módja remek újítás volt. A cikkből azonban kimaradt a program elsődleges problémája: a speciális mozgások előadásához egy igen lassan regenerálódó energiára volt szükség, és mivel ezt az ellenfélben a megfelelő mozdulatokkal lehetett apasztani, a legtöbb meccs a különleges támadások nélkül zajlott le. Az sem került megemlítésre, hogy az egyjátékos mód a pofátlanul csaló AI miatt még a korszakhoz képest is irritálóan nehéz lett, a végső ellenfél, a címadó Örök Bajnok pedig máig büszkén birtokolhatja a „minden idők legaljasabb főellenfele” címet a verekedős játékok világában.

A cikk mellett Julie Bell eredeti címlap-festménye, csak azért, mert nemrég pont ráakadtam.

Forrás: 576 KByte 1993/03. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A távirányítók megjelenése és elterjedése átalakította a tévénézési szokásokat – és amikor három évvel később megjelentek a szabad váltást lehetővé tevő, számgombokkal szerelt távirányítók, még inkább kinyíltak a lehetőségek. E hirdetés másik érdekes pontja az itt Lumisponder névre keresztelt technológia, ami állandóan mérte a tévé környezetének fényerejét, és ahhoz mérten igazított a kép kontrasztján. Noha nem vagyok róla meggyőződve, hogy 1975-ben ez tényleg képminőség-javuláshoz vezetett, azon bizony meglepődtem, hogy ilyen dinamikus technológia már ekkor létezett.

Forrás: Playboy 1975/12. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Bár ma óriási hírverést kap, ha a Disney egy új képregény-szuperhőst dolgoz fel a filmvásznon, 1991-ben ez még nem volt ennyire nagy szám, így a Rocketeer-film méreteset hasalt a mozipénztáraknál. Ez azonnal elkaszálta a folytatások terveit, de mivel a videojátékok már fejlesztés alatt álltak, azok szép sorban kijöttek. A Bandai feldolgozása a film eseményeit követte olyan hűen, ahogy azt a NES korlátai engedték, a jogok másik részét megerző NovaLogic egyszerűbb megoldást választott: az általuk készített (és a Disney által kiadott) PC-s verzió látványos, ám igen egyszerű minijáték-gyűjtemény volt csupán. Ez is pénzügyi kudarcnak bizonyult, így az itt hirdetett SNES-változat csak azért jelenhetett meg, mert a Disney helyett a képzelőerőt begyújtó nevű, igen apró amerikai játékkiadó, az Information Global Service finanszírozta annak elkészültét.

A szelektíven választott lelkendezések ellenére e verzió fogadtatása is legfeljebb langyos volt; az EGM tesztelői például a grafika dicsérete mellett is csak a következő pontszámokat osztották ki (a maximális tízből): 4, 6, 5, 6.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #029. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.