Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A kép az Ys-széria harmadik részének remekül felújított remake-jéből, a The Oath in Felghanából származik. E játék volt az első, amelynek angol nyelvű kiadása legálisan egy rajongói fordításra épült.

A temérdek szöveget tartalmazó RPG-t egy Deuce nevű lelkes rajongó fordította le angolra (NightWolve technikai segítségével). E fordítás még a 2005-ben megjelent PC-s verzióhoz készült, és amikor öt évvel korábban szóba került a játék hivatalos amerikai megjelenése PSP-n, a kiadó XSEED megvásárolta a fordítás jogait, és abból kiindulva készítették el a hivatalos verziót.


Forrás: Steam. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A 1955-ben bevezetett ERMA a világ első banki automatizáló rendszere volt. A gépet a Bank of America megbízásából a Stanford Research Institute tervezte és végül a General Electric építette meg. A 32 ilyen gépből álló flotta évente 750 millió csekket tudott bevinni a rendszerbe (ez 75 ezer könyvelő tempójának felelt meg), a hibaarány pedig egy ezred százalék alatt maradt. ERMA olyan megbízhatóan dolgozott, hogy „neki” köszönhető a bankkártyák megjelenése is: e hálózat olyan erős gerinc volt, amely megbirkózott az azonnali fizetések tömegével is.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Kevés hirdetés mer annyira őszinte lenni, hogy legalábbis megpendíti annak lehetőségét, hogy a reklámozott termék esetleg nem a legjobb dolog a világon. Márpedig a Monty Python csapat munkásságának első videojáték-feldolgozása hiába volt vidáman absztrakt és random, élvezetesnek nem nagyon lehet nevezni.

Forrás: Amiga Format #015. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Nagy buli lehetett az 1990-es Nintendo PowerFest rendezvény, hisz hol máshol nyílt volna lehetőség rá, hogy megvedd VHS-en a rólad készült videót, amin a Super Mario Bros.-rapre táncolsz.

Forrás: Nintendo Power #014. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A RAM csak addig tárolja az adatot, amíg áram alatt van – az EPROM viszont enélkül is megőrzi a rajta levő programkódot, így sokkal jobban lehet használni fejlesztés és tesztelés közben. A nagy kérdés inkább az, hogy az ezekre írt adatot mégis hogyan lehet frissíteni, módosítani. A választ a képen látható UV-sugárzók jelentik. Ha ugyanis a direkt ezért kis lyukkal ellátott EPROM-okat ilyen hatásnak tesszük ki, az letöröl a memóriáról minden adatot, és azokat újra lehet írni. 

Az EPROM-ot az EEPROM váltotta le, ahol a memóriatörlés már szoftveresen van megoldva.


Forrás: BYTE 1978/03. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Biztosan bennem van a hiba, de nekem úgy tűnik, hogy a képen minden aranyos erdei állatka (plusz a nap is) elképesztően be van tépve; az egyik mókus még a tévére is megkísérel rámászni.

Ami a tényleges ajánlatot illeti, érdekelne, hogy mi a különbség a Mutant Invaders, a Model A Invaders és az Invaders között...

Forrás: Acorn User #011. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

„Nincs új a nap alatt” rovatunk ezúttal az indie-játékok első aranykoráról ír: az Atari 1981 nyarán indította el az Atari Program Exchange rendszert, amelybe bárki beküldhetett általa írt szoftvereket. Ha azok megütöttek egy minimális szintet, automatikusan bekerültek a cég negyedévente minden regisztrált felhasználójának kiküldött katalógusba, ahonnan aztán bárki rendelhetett a millió játék, felhasználói program, vagy épp edutainment cím közül. Az APX néhány éven keresztül rendkívül népszerű volt, és néhány negyedévben az Atari egyik legjelentősebb profitcentere tudott lenni. A minőségi játékok készítését támogatandó, 1982-ben elindult az Atari Star program is, amely a részesedésen felül készpénzzel jutalmazta a legjobb szoftverek készítőit. A hirdetés első fele az első nagydíjat elnyerő Fernando Herrera történetét meséli el – de az hiányzik belőle, hogy a programozó a 25 ezer dollárjából saját fejlesztőstúdiót alapított, és az így létrejött First Star Software igen komoly sikereket ért el: mind a Boulder Dash, mind a Spy vs. Spy ott született meg!

Forrás: Antic 1982/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár Masellnek nagyon tetszett a Doom, a játéknak valamiért csak fekete-fehér oldal jutott. Sok szép dolog van a cikkben, a kedvenc nálam azonban mindenképpen a pinky jellemzése: „gorilla formájú minotauruszok”. Ez egyenesen a kézikönyvből érkezett, hiszen ott szerintem teljesen helytelenül szarvakkal rohamozó borotvált gorillához hasonlítják a sokkal több tiszteletet érdemlő jószágot. A minotauruszt még csak-csak el tudom fogadni, de szerintetek ez tényleg hasonlít egy gorillára?!

Az viszont magamtól sosem tűnt fel, hogy találat esetén az arc animációja jelzi, hogy honnan érkezett a lövedék/köpet...


Forrás: PC Guru 1994/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Több évtizednyi játékújság átböngészése közben az ember talál néha hajmeresztő dolgokat, de a francia Amiga Dream magazin kabalafigurája, az „álomnő” még így is kiütött minden maradék biztosítékot az agyamban...

Forrás: Amiga Dream #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár sok újat, mélyet, vagy éppen tudományosat nem tud mondani ez a rövid cikkszerűség, számomra még megjelenése után hat-hét évvel is lenyűgöző, szinte mágikus erejű volt ez az oldalpár. Jim Burns grafikájára egy egész videojátékot lehetne alapozni.

Forrás: Alfa Magazin 1980/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.