Napi retró

Legyen egy nindzsa rajzolt vagy ábrázolja fotó, amint egy korai játékújság borítójára kerül, elveszíti minden menőségét. Erre a legújabb bizonyítékom ez a nagyszerű remekmű, amely elvileg a Ninja Spirits tesztjét kívánja beharangozni.

A pindurka táblázatig a Valkyrie 17 szöveges (de már illusztrált) kalandjáték hirdetése a jól megszokott mederben zajlik, de ott mintha valami nagyon kisiklott volna. Mert lehet, hogy az öt és fél perces töltési idő akkor még impresszívnek számított, de hogy a hangok terén a beep-beep már akkor sem volt bók, az biztos. És akkor ott van még a mókafaktor, amit a kiadó 8-as szintre lőtt be – gondolom a maximális tízből. Szarkazmus? Fura poén? Extrém őszinteségi roham? Ki tudná az ma megmondani...

A Sega Force nemhivatalos magazin volt, így nem is számíthattak a Sega segítségére, amikor mondjuk poszterre szánt képanyagra lett volna nagy szükségük. Ilyenkor nincs más megoldás: meg kell rendelni a kívánt képet; és ha a kilencvenes évek elején vagyunk, e célra nincs is jobb ember, mint Oliver Frey festő. A művész itt is egész jót alkotott, legalábbis leszámítva azt, hogy a játék eredeti szereplői közül csak Eddie fért a képre; igaz, őt valamiért ájultra verve festette meg Frey.

Hogy a központi alak ki lenne, arról még találgatni sem tudok; a logika azt diktálná, hogy Axel kerülhetne a főhelyre, de mivel az ő szerelésének három ikonikus darabja a fehér atléta, a kék fejpánt és a vörös kesztyűk, vélhetően itt nem róla van szó. A megfejtés valószínűleg azzal kapcsolatos, hogy a szerkesztők véletlenül sem akartak összetűzésbe kerülni a Segával, és inkább megelégedtek egy random utcai harcos ábrázolásával, és nem próbáltak meg veszélyesen közel kerülni az eredeti karakterhez.