Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Akármilyen nagyszerű is volt a sorozatot elindító Golden Axe, azt nem tagadhatjuk, hogy a Mega Drive-ra gyorsan összedobott második rész munkálatai során kevesebb kreativitást használtak fel a csontig túlhajtott fejlesztők. Kár érte – és azért is, hogy a harmadik rész sem lett az a folytatás, amelyet megérdemeltünk volna. Pedig olyan is volt: az 1992-es, máig csak játéktermi verzióban elérhető Revenge of Death Adder.
Forrás: Napi retro 1799. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A hirdetésnek talán lett volna értelme, ha a két konzol bármilyen módon tudott volna kommunikálni egymással...
Forrás: Nintendo Power #032. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Megvallom, nekem teljes újdonság volt, hogy létezett egy olyan Amiga-kiadás, amely a szokásos AmigaOS mellett opcionálisan Unixot is tudott futtatni. Ezen felül az Amiga 3000UX semmiben nem különbözött az alap Amiga 3000 gépektől, ami teljesen indokolatlanná tette a két verzió közti 1500 dolláros árbeli különbséget.
Ezen, elsősorban munkaállomásnak szánt Amigák meglehetősen igénytelenül lettek unixosítva: nem volt kompatibilitás az operációs rendszerek között, így az Amiga Unixot futtatva nem volt elindítható egyetlen amigás program sem. Vegyük ehhez hozzá, hogy az 5000 dollárért piacra dobott Amiga 3000UX hardvere sokkal gyengébb volt, mint az ugyanebben az árkategóriában utazó SGI, NeXT, Sun, vagy éppen IBM brandet viselő munkaállomások, és máris érthető, hogy miért tűnt el alig másfél év alatt a süllyesztőben ez a modell.
Forrás: Amiga World 1990/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A francia játékfejlesztés korai időszaka meglehetősen kevéssé ismert terület: 1988 előtt százszámra jelentek meg a játékok az országban népszerű számítógépekre – és ezek nagy része végül nem is kapott angol nyelvű kiadást. Az akkor még Ubi Soft néven futó kiadó egyes korai játékai is ilyenek voltak, például többek közt a korai szerepjáték, a Fer & Flamme is.
Ez mondjuk nem egy igazi katasztrófa: az egész szépen illusztrált játék rémes harcrendszert, kihüvelyezhetetlen küldetéseket, valamint programhibák egész tömegét tartalmazza. No és persze minden idők egyik legszörnyűbb irányítási rendszerét: a játék minden részét a hirdetés screenshotjai alján is látható ikonsorral lehet kezelni. A joystickkel kell az ikonok közt matatni, ami már a szimpla mászkálást is rémesen idegesítő folyamattá silányítja – hát még ha valami komplexebb dologra vágynánk...
Az viszont mókás húzás, hogy a játék rendfenntartói a lebukott bolti tolvajokat egyórás börtönbüntetéssel sújtják: a játék fürge világában ez egy percnyi valós idejű várakozást jelent, aminek sokkal nagyobb elrettentő ereje lehetett, mintha mondjuk aranyainkat csapolta volna meg a program...
Forrás: Amstar #01. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
A NASA egyik számítógép-terme 1973. április 30-án.
Forrás: Archive.org. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Memóriahirdetés 1980 őszéről; a RAM-árak bezuhanása miatt pár hónappal később egy hasonló bővítő már feleennyibe sem került.
Az Atari 400 és Atari 800 számítógépek pont abban az időszakban jelentek meg, amikor először bedőltek a memóriaárak. Ez olyannyira így volt, hogy bár a gépek nevét a beléjük szánt 4 KB, illetve 8 KB RAM adta, megjelenéskor a nagy olcsóság miatt már mindkettőben 8 KB memória volt.
Az első évben a gépeket efféle kártyákkal lehetett bővíteni, de 1982 elejétől kezdve már mindkét masina a lehető legtöbb memóriával (16, illetve 48 KB) volt szerelve, egyszerűen azért, mert már az is bőven belefért az árba.
Forrás: Compute. #006. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
1) Noha számomra nem tűnik kiemelkedően érdekesnek, az Air mégis már húsz éve a japán játékosok egyik kedvelt játéka. Egy romantikus visual novelről van szó, a szokásosnál kicsit elvontabb formában: a harmadik fejezetben például egy holló szemszögéből látjuk az eseményeket. Az eredeti, pornójeleneteket is tartalmazó PC-s verzió 2000-ben jött ki, majd a máig érkező konzolos átiratok már ezeket nélkülözve, viszont remek szinkronnal szerelve készültek. A Switch-verziót nyár végére ígéri a Prototype kiadó.
2) A játék alapján készült manga, egy végtelenül lehangoló animesorozat és egy egészestés anime film is.
3) Az angol szöveg a reklámban egyszerűen tökéletes!
4) Engem a víz is kiver ettől az orrmentes, miniszájas, plusz néha szemhiányos designtól.
Forrás: Dorimaga 2001.07.27.. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Mindenki másképp koncentrál, amikor a Final Fight ipari zónájára ér, és a szabad mászkálást tűzoszlopok zavarják meg.
A fotó 1991 tavaszán készült.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Arra kellett rájönnöm a réges-régi újságokat olvasgatva, hogy a nyolcvanas évek első felében az efféle játékokat senki nem kezelte klónként. A sikeres, újító játéktermi automaták a nagyközönség és a sajtó szemében azonnal saját műfajjá, egyedi zsánerré váltak, és ezek az (általában rém igénytelen) utánzatok így mind ahhoz hasonló fogadtatást kaptak, mint egy újabb szöveges kalandjáték.
A mai értelemben vett stílusok kialakulásában a japán játékipar és a japán sajtó játszott kulcsszerepet: ott a kiadók még a dobozokra is mindig ráírták, hogy az adott programot ők hova sorolják, és ezt a taxonómiát később az újságok finomították-alakították tovább. Ez aztán szép lassan nyugatra is átszivárgott; a legtöbb amerikai leányvállalatot japán üzletember irányította, aki mindent pont ugyanúgy akart csinálni, mint otthon. Észrevehető, hogy a PC-s lapok jóval később kezdtek standardizált kategórianeveket haszálni, mint a konzolokkal foglalkozók – de a kilencvenes évek első harmadára azért mindenütt elfogadottá váltak a fő stílusok.
Forrás: Crash #02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Gnarly.
Forrás: Nintendo Power #005. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella