Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Megannyi, ma ősinek és ennél fogva irritálóan sok ember szerint igaznak vélt történet egyszerűen a modern PR-nak, illetve még pontosabban egy-egy megszállott őrültnek, avagy szimpla csalónak köszönheti létét.

Atlantisz például a sok más marhaságról is író görögök után évezredekig elfeledett volt, de egy, a témába belecsavarodott amerikai politikus, Ignatius Donnelly 1882-ben váratlanul sikeres könyvet írt az elsüllyedt szigetről, és hiába cáfolták szinte rögtön annak minden állítását, Atlantisz mai kulturális szerepe ebből származik. Rupert Gould a harmincas években talált egy régi könyvet, ami a tengeri kígyókról szólt, és a témára alaposan rátekeredve annyi könyvet írt és rádióműsort vezetett a Loch Ness-tóban élő, korábban senkit nem érdeklő bestiáról, hogy annak az egész világon híre ment. Ugyanígy: Ivan Sanderson zoológus több amerikai őslakos legendát bulvárosan előadva megteremtette a bigfoot legendáját, Vincent Gaddis író pedig 1965-ben sokak által igazként kezelt regényében a Bermuda-háromszöggel ismertette meg a hiszékeny nagyérdeműt.

A tökéletesen elnevezett magazin, a Flying Saucers, The Magazine of Space Conquest főszerkesztője, és legalább 70%-ban írója, Ray Palmer pedig nem csupán a repülő csészealjakat találta ki, de azt is, hogy szürke idegenek ezekkel rabolják el, vizsgálják meg, majd amnézia kíséretében hozzák vissza az amerikai pusztában egyedül utazókat. A tányér alakú űrhajók éveken át díszítették a lap (és Palmer korábbi lapja, az Amazing Stories) címlapjait, míg végül 1947-ben, hogy, hogy nem, egy bizonyos Kenneth Arnold pontosan ilyen gépezeteket látott meg a Rainier hegy felett. Erre rengeteg magazin ráugrott, és azóta is mindenki ilyen hajókat és elrablásokat álmodik meg magának, hogy érdekesebbnek tűnjön az élete és személyisége.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy intelligens otthonvezérlő központi egység, vagyis Coby1, egyenesen 1978-ból! Igaz, a platform tudása csak 2021-ig tartott, de addig talán több tucat ember életét is megkönnyíthette a kis masina!


Forrás: Future Life Magazine 1978/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Rég láttuk a Nintendo telefonos ügyfélszolgálatának haj- és szőr tekintetében mindig is uralkodó minőséget képviselő tagjait, következzen tehát egy új kvartett, impresszív játékeredményekkel és emlékezetes frizurákkal!

Forrás: Nintendo Power #010. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A hirdetés tulajdonképpen igazat állít: ami a kritikákat illeti, az 1984-es Amstrad CPC 464 jobb fogadtatást kapott mint bármelyik riválisa, legyen szó a ZX Spectrumról vagy  akár a Commodore 64-ről. Az eladások tekintetében ezt már nem sikerült hozni, de legalább Alan Sugar számítógépe a harmadik helyre jó volt a 8-bites mikroszámítógépek európai versenyében a maga kétmillió körüli eladásaival. Ebben sokat segített, hogy Nyugat-Németországban az ügyes disztribútornak köszönhetően évekig a legnépszerűbb gép tudott lenni (Schneider 484 néven).

Forrás: Amstrad Computer User 1985/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Meglepő alkotás az eddig kizárólag szöveges kalandjátékokkal foglalkozó Adventure International háza tájáról. Az mindenképpen szimpatikus, hogy már a hirdetés is megemlíti a programozókat, éppcsak az hiányzik a leírásból, hogy az Eliminator bizony csupán egy kifejezetten pofátlan Defender-klón volt.

Külön dicséret Rob McConnellnek és Pat Hendersonnak, akik a lelkendező idézetek egész biztosan létező forrásai, és akik pozícióját a szimpla, de hatásos „játéktermező” szó jelzi.


Forrás: Antic 1983/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Mint megannyi, konzolmegjelenés előtt beharangozott játéknál megesett már, az Ironblood sorsa sem alakult olyan optimálisan, mint ahogy azt csillogó szemű alkotói megtervezték. Azt például valószínűleg mindenki tudja, hogy az M2 sosem került a boltokba, így természetesen az a verzió sem készült el; az viszont talán kevésbé ismert, hogy a program PlayStationre és PC-re azért napvilágot látott. Igaz, akkor a cím már Iron & Blood: Warriors of Ravenloft volt, és igen, ez azt jelenti, hogy egy AD&D-s verekedős játékról van szó. Persze a Ravenloft horrorja nem sok szerepet kapott: egyszerűen átírták a karakterek háttérsztoriját, a két bosst pedig Lord Soth-ra és Strahd von Zarovich-ra cserélték.

Forrás: 3DO Magazine (UK) 1996/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Mivel a nyolcvanas évek közepének grafikuspad-sztárja, a Koalapad nem jött ki ZX Spectrumra, ezen a platformon rengeteg egyéb cég próbálkozott a művészek kiszolgálásával. 

Forrás: Big K 1984/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az 1993-as karácsonyi szezon legsikeresebb programjai három kontinensen: Japánban már dübörög a verekedős játékok első aranykora, míg nyugaton ebből csak a vérre koncentráló Mortal Kombat II részesült – az viszont letarolta az amerikai piacot.

Szintén nagy különbség, hogy míg Japánban a Mega Drive eladásai igencsak lemaradtak a SNES eredményei mögött, addig Európában, és főleg Amerikában a Sega gépe nagy nehezen, sok marketing hatására, de végül le tudta győzni a nagy riválist.

A következő generációval a helyzet megfordul: a Saturn a Sega legsikeresebb platformja volt Japánban, de nyugaton szinte azonnal megbuktatta azt a cég helyi vezetősége.


Forrás: Edge #016. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár az írásjelekről ordít, hogy szegény grafikus nem használta azokat minden nap, a darabokra tört kínai Jeet Kune Do felirat még így is olvasható.

Forrás: Amtix 1986/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy külön emeletet kapott a legnépszerűbb játéktermi műfaj, a ritmusjátékok. A kép jobb szélén látszik, hogy a böhöm modern gépek mögött egy meglepően igényes retrojáték-gyűjtemény is van a terem szélén.

Forrás: Én. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.