Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Megvallom, most találkoztam először a Chronicles of the Sworddel – és a reklám alapján mi másra is tippelhettem volna, minthogy ez egy legfeljebb C-kategóriás akciójáték? Pedig nem, nagyon nem: a Psygnosis egyik legkevésbé ismert játéka egy klasszikus point ’n’ click kalandjáték, éppencsak poligongrafikával, ahogy az ahhoz a modern konzolkorszakhoz illett. Ki tudja, miért, a fejlesztők Arthur király udvarát borzasztó módon kigyúrt alakokkal álmodták meg, ráadásul pocsék akciórészekkel; igaz, legalább ezeket át lehetett adni a gépnek, hogy játssza le a viadalokat saját maga ellen.


Forrás: PS Extreme 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Cáfoljuk is meg rögtön a tévképzetet, miszerint Japánban csak és kizárólag minőségi stílusérzékkel és kézügyességgel megáldott grafikusok dolgoznak: a The Match Golf borítóképe a jól láthatóan utólag odabiggyesztett orral és a komoly perspektíva-betegségről árulkodó háttérrel egyértelműen jelzi, hogy néha ott is kutyaütők kezébe került a szakma.

Forrás: Dengeki PlayStation #064. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A magyar játékújságokon felnőttek számára a nyugati lapok nem egyszer kultúrsokkot hoztak: azon túl, hogy ezek nem fotózott tévével, hanem professzionálisan lopott screenshotokkal dolgoztak, a szöveg mennyisége eltörpül a hazai magazinok tartalma mellett. Ennek egyik oka az volt, hogy az első cikkek idehaza még a kézikönyvet is helyettesítették, de ezen a véletlenszerűen választott cikken is látszik, hogy az angol (és amerikai) lapok mennyire eltérően is építették fel a teszteket. 

Forrás: Amiga Action 1990/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A mikroszámítógép-korszak első felében nem csak a hardver és a szoftver volt fontos, de a papíralapú támogatottság is. Olyan gép, olyan platform nem válhatott sikeressé, amelyhez nem jelentek meg programozási szakkönyvek (a legelsők általában rögtön a masinához mellékelve!), majd később „civilek” számára is jól hasznosítható tananyagok. Idehaza is számtalan kötet jelent meg, általában vagy a Műszaki Kiadó, vagy a Novotrade jóvoltából; egy generáció nőtt fel ezeken, még akkor is, ha a fordítók keverték is az orc és orca szavakat – és extra bónuszként a delfin és a kardszárnyú delfin fogalmát is...


Forrás: Commodore User 1984/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár a Journeyman Project 2-vel önmagában nem sok gond volt, amint a fejlesztők befejezték a munkát, mintha átok szállt volna a játékra. Az eredeti kiadó, a Sanctuary Woods például pár héttel a megjelenés után csődbe került, így a stúdió kényszerült a program terjesztésére. Ez három éven keresztül tartott, akkor a Red Orb átvette a munkálatokat. Fél évre, mert aztán ez a cég is bedőlt. 

A Microsoft is betett a csapatnak: egy Windows 95-frissítés összeütközött a kóddal, így ezen a platformon nem lehetett tökéletes pontszámot elérni. Ezt ugyan egy patch javította (igaz, azt akkoriban még nem volt olyan magától értetődő dolog beszerezni), de amikor a trilógiát záró epizód is megjelent, és picivel később a boltokba került a Journeyman Project Trilogy nevű pakk, abban a második rész második lemezére véletlenül a harmadik CD tartalmát írták a gyárban, a hiba kijavítása pedig elvitte az egész kiadás profitját.

Forrás: PC Entertainment 1996/02. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A Third World War eredeti japán, illetve későbbi amerikai dobozképei között felfedezhet néhány eltérést a figyelmes szemlélő, de a legnagyobb változás a kedélyesen mosolygó valódi államférfiak elveszítése volt a lokalizáció során. Azt hiszem, ezt csak sajnálni lehet...

A játék egyébként kifejezetten érdekes volt: egy Rizikó-szerűen felépülő világot a Civilizationökből szedett gazdasági és katonai opciókkal láttak el a fejlesztők, ráadásul a 16 eltérő ország és az öt eltérő scenario kombinálásával igen sokféle játékélményt lehetett generálni. 

Forrás: MobyGames. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Doom által uralt korszakban megszámlálhatatlan mennyiségű FPS jelent meg, jobbak és gyengébbek egyaránt. A Saturn-exkluzív Robotica talán a legkevésbé ismert ezek közül, pedig hát messze nem ez volt a legrosszabb az áradatszerű felhozatalból. Igaz, a „legjobb” jelzőtől is legalább ugyanilyen messze állt, már csak borzalmasan egyhangú színvilága és persze ma már játszhatatlanul archaikusnak érződő irányítása miatt is. Nem baj, legalább a masinatársai ellen az emberiség érdekében magányos rebelliót indító robot történetét a fejlesztő Genki grafikusai nagyszerű illusztrációkkal mesélték el.

Forrás: Sega Saturn Magazine (UK) 1995/11. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Azt valószínűleg meg sem kellene említenem, hogy a cím az Astral Mobility by Electromagnetic Resonance nevű kütyüre utal. Az erőltetett rövidítés mellett az alapsztori sem ér sokat (az AMBER-t tesztelő paranormális kutató ismerősünk megjósolható módon eltűnik a bétateszt során egy szellemjárta kúriában), de az Amber még így is a korszak kevéske tényleg működő horror kalandjának egyike volt. 

A játékmenet – nyilván – a Mystre emlékeztetett, de sokkal kevesebb logikai, matematikai és tárgyhasználós puzzle-lel, sokkal inkább a különféle, jól megírt, és bizony néha tényleg ijesztő szellemsztorik hátterének kibogozásával.


Forrás: MacAddict 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Sokat nem árul el a Descent 3-ról ez a hirdetés, de a hangulatot bizony megalapozza. Ráadásul a Parallax egykori tagjaiból összeállt Outrage (a másik felük Volition néven egészen 2023-ig létezett) valóban kiváló munkát végzett, így a harmadik rész minden tekintetben előrelépést hozott – némileg váratlan módon még multiplayer tekintetében is.

Forrás: PC Accelerator 1998/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az MSX lényegében egy hardverszabvány volt, amire minden gyártó szinte teljesen szabadon építhette fel saját verzióját. Bár nyers erő, extra funkciók és hardveres bővítmények tekintetében óriási különbség lehetett az egyes MSX-modellek között, a legordítóbb eltéréseket az irány-nyilak kialakítása terén mutatták fel a gépek. Sok őrült kiszerelést látni, de a legvadabb szerintem a Schneider MC 810* volt, a második sor közepén. 

*Ez lényegében egy francia dobozba pakolt Philips VG-8010 volt.

Forrás: Standard MSX 1985/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.