Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Franciaországban a hivalkodó Les Dieux de la Mer címmel jelent meg e program, amit aztán angolul, eltérő platformokon a Championship Water-Skiing, a World Championship Waterskiing, illetve a Championship Water-Ski Challenge neveken is élvezhetett az 1987-ben már vizisí-szimulációra éhes közönség.


Forrás: Arcades Hebdo #01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Ehavi kérdésünk a következő: egész pontosan mit is ábrázol a borítón látható „video art”?

Forrás: Video 1980/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Kár volt annyira kepeszteni az évszázad második felében azokkal a fránya számítógépekkel meg okoseszközökkel – a versenyfutás már 1906-ban megszakadt a század legnagyobb találmányával. Meglepő lenne, ha nem tudná mindenki, hogy e zsebműszer volt az, amely uralta a XX. század mindennapjait.


Forrás: Popular Mechanics 1906/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Paulo Coelho minden bizonnyal igen bölcs gondolatok kíséretében küzd az acélgolyókkal és a gravitációval.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Visszafogottan cikknek álcázott hirdetés, mégpedig az ismert „moziszerű kalandjátékról”, a Centurion: Defender of Rome-ról. A reklám szövegét az e játék mellett a Defender of the Crownt is megtervező Kellyn Beck írta, így az óriási túlzással fejlesztési naplóként is felfogható.

Forrás: Computer Gaming World #073. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Egy limitált kiadású vörös Sanyo U4 SF rádiós kazettásmagnó igencsak nyárias hangulatú hirdetése, feltehetően egy japán magazinból szkennelve. A Sanyo e termékvonala csak „otthon” jelent meg, így az eszközzel ma csak aukciós oldalakon találkozni.


Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Meghökkentő apróság egy 1981-es japán játék japán szórólapjával kapcsolatban: tökéletes az angol szöveg!

És ha már a Space Odysseynél tartunk, hát mindenképpen meg kell néznetek e játéknak a kétoldalas amerikai reklámját is!

Forrás: The Arcade Flyer Archive. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Ahogy arról korábban már esett szó, a Commodore brutális gyorsaságú csődjének egyik fő oka az volt, hogy nyakló nélkül adták ki az újabb és újabb hardvervariációkat, tekintet nélkül arra, hogy a piacnak mire is lenne igazán szüksége. A Commodore MAX Machine is egy efféle gép volt, amelyet csak Japánban adtak ki; bár amerikai megjelenését Ultimax néven meglebegtették néhány újságban (sőt, a német piac VC-10 néven hallotta róla a híreszteléseket), e premierre végül nem került sor. A gépet lényegében a prémium Commodore 64 olcsóbb párjának szánta a gyártó.

A MAX Machine lényegében egy teljesen kiherélt Commodore 64 volt, amit harmadannyi pénzért árultak. A membrános billentyűzet már mutatja, hogy nem lehetett nagy élmény használni, de a soros portok hiánya is komoly korlátozás volt. Bár magnót lehetett a gépre kötni, az összes játék kártyán jelent meg rá – a kazetta csak a BASIC-ben írt programok elmentésére szolgált. Néhány korai sorozatot leszámítva a gép lelkét alkotó hardverek (a VIC-II grafikus chip, a SID zenei chip és a MOS 6510 processzor) ugyanazok voltak, mint a Commodore 64-ben, de azokat jóval kevesebb memória szolgálta ki. A MAX Machine-re készült programok a hardverazonosság miatt futottak Commodore 64-en is.

Az 1982 elején piacra dobott gép gyártását rekordidő alatt, öt hónappal később már le is állították

Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A lelkendező szavak (és a sűrűn ismétlődő „előzetes” kifejezés) ellenére is csak 80%-os értékelést érdemelt ki a System Shock. A puszta szám persze nem feltétlenül mond sokat, az már viszont annál inkább, hogy e számban hét másik program is legalább ilyen, vagy még magasabb százalékot érdemelt ki – még a Delta V és a Central Intelligence is.

Engem az is meglepett, hogy a fel-le nézegetés annyira forradalmi volt, hogy a nem erről híres 576 is szentelt egy keretest e modern funkciónak.


Forrás: 576 KByte 1994/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

1990 legvégén került ki a brit játékmagazinokba ez a megszokottnál némileg elegánsabb Commodore-hirdetés. A cég utolsó aranykorának közepe felé még nem érezhetők a közelgő vég jelei; bár az, hogy a Commodore 64 Games Systemet bárki is családi élménynek próbálta nevezni, jelzi, hogy a marketing már folyékonyan hazudott. (E gép sikeréről mindent elmond az a tény, hogy a Commodore mindössze egy játékot adott ki rá: az 1983-as International Soccert, természetesen változatlan formában!)

Forrás: Raze #03. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.