Napi retró

Bár 1980-ban már rengeteg magazin és üzlet szolgálta ki az új hobbi, a mikroszámítógépek iránt rajongókat Amerikában, az eladások mai szemmel nézve nevetségesen aprók voltak. Itt például a TRS-80 számítógépet gyártó Tandy cég dicsekszik azzal, hogy szűk két év alatt már százezer gépet sikerült eladniuk – egy ilyen eredmény nyomán ma nemhogy csődbe jutna egy vállalkozás, de a vezérigazgatót is kerékbe törnék.

A hirdetés amúgy még az idehaza talán még az utódnál is ismeretlenebb legelső, még csupán monokróm képességekkel rendelkező TRS-80 gépet próbálja a linóleumpadlóról eladni. Néhány hónappal később került a boltokba a CoCo becenevű TRS-80 Color Computer, amely egy kis ideig az Apple, az Atari és a Commodore komoly ellenfele tudott lenni. Amikor a többiek brutális árháborúba bonyolódtak, azt a Tandy nem nagyon tudta követni, és jelentős részben ezért mind az eladások, mind a szoftverellátottság komolyan visszaestek. Bár a legutolsó, 1985-ben piacra dobott Tandy Color Computer 3 gyártását csak 1991-ben fejezték be, akkorra a brand már a „futottak még” kategóriába se nagyon fért volna bele...

Noha a Nintendo a NES sikerével új irányba vitte el a játékipart, a cég mindig is titoktartásáról volt ismert, eladási számokat például csak a legritkább esetben közöltek, legalábbis a játékosok és a játéksajtó felé. A kereskedelmi partnerek azonban nem voltak meg konkrétumok nélkül, és ebben a nekik készült, és sokáig a nagyközönség számára el sem érthető prospektusban végre találunk egy rakás amerikai számot és egyéb statisztikai mutatót. Az egyik legérdekesebb adat, hogy a prémium árazású Nintendo telefonközpontot évente hétmilliónál is több hívás érte; elképesztő mennyiségű pénz ömölhetett be a céghez ebből az Európában nem is ismert szolgáltatásból. Szintén megdöbbentő a japán játékosok szoftveréhsége: náluk minden eladott gépre 12 játék jutott, míg Amerikában ez a szám mindössze öt volt. (Ne higgyünk az ezt magyarázó szövegnek, amely ezt a Famicom két éves előnyének tulajdonítja, abban a korszakban a konzolra kevés játék jelent meg, és bizony az eladások sem voltak annyira mesések még; a valóságban az eltérést a Dragon Quest, és az általa hozott RPG-őrület magyarázza.)

Az IBM 1920-tól kezdve osztogatta leghűségesebb vásárlóinak a „Think” szlogennel megjelölt noteszfüzeteket; aztán később minden eladott mainframe gép mellé is járt egy ilyen, gondolkodásra ösztönző plakett. A cég első laptop-termékcsaládja, az 1992-ben bevezetett Thinkpad is innen kapta a nevét. Az első IBM-laptopok megtervezésének feladatát az IBM egyik japán kutatóközpontja, a Yamato Facility kapta meg, és Arimasa Naitou mérnök műve sokmilliárdos hasznot hozott az évek során az IBM-nek, majd később a Lenovónak is. E gépek különleges vonása az úgynevezett bentósdoboz-design volt; de érdekes módon a japán ételszállító dobozkák ötlete Olaszországból érkezett: az IBM egyik ottani designkonzultánsa vetette fel korábban, hogy a laptopok eltérő alkatrészeit is lehetne külön dobozkákban beépíteni, hogy azok cseréje a lehető legkönnyebb legyen. A képen egy ilyen bento-designnal készült, 1997-ben piacra dobott ThinkPad 760XD látható felnyitva.

A SimCity 2000 fut egy vele majdnem egyszerre megjelent 1993-as DECpc 325SLC laptopon. Az 512 KByte grafikus memória éppen elég volt ahhoz, hogy futtassa a játékot.