Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Charles Martinet, Mario (és Luigi) szinkronhangja az 1992-es nyári CES-en hergeli a tömeget: a fején levő szenzorok segítségével Mario 3D-s feje egy kicsit hozzá hasonlóan mozgott a stand nagy kivetítőjén, és persze Martinet hangját is a hatalmas hangfalak adták vissza. Ez napi nyolc órában nem lehetett kellemes dolog; a kísérleti „sisak” mindennek tűnik, csak kényelmesnek nem...
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Egy játékmagazinban elhelyezett hirdetés, amely egész biztosan megérte az árát, és milliókat tántorított el az LSD (nem, angolul sem kellenek pontok e rövidítésbe) kipróbálásától...
Forrás: Nintendo Official Magazine #54. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Franciaországban a hivalkodó Les Dieux de la Mer címmel jelent meg e program, amit aztán angolul, eltérő platformokon a Championship Water-Skiing, a World Championship Waterskiing, illetve a Championship Water-Ski Challenge neveken is élvezhetett az 1987-ben már vizisí-szimulációra éhes közönség.
Forrás: Arcades Hebdo #01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Ehavi kérdésünk a következő: egész pontosan mit is ábrázol a borítón látható „video art”?
Forrás: Video 1980/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Kár volt annyira kepeszteni az évszázad második felében azokkal a fránya számítógépekkel meg okoseszközökkel – a versenyfutás már 1906-ban megszakadt a század legnagyobb találmányával. Meglepő lenne, ha nem tudná mindenki, hogy e zsebműszer volt az, amely uralta a XX. század mindennapjait.
Forrás: Popular Mechanics 1906/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Paulo Coelho minden bizonnyal igen bölcs gondolatok kíséretében küzd az acélgolyókkal és a gravitációval.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Visszafogottan cikknek álcázott hirdetés, mégpedig az ismert „moziszerű kalandjátékról”, a Centurion: Defender of Rome-ról. A reklám szövegét az e játék mellett a Defender of the Crownt is megtervező Kellyn Beck írta, így az óriási túlzással fejlesztési naplóként is felfogható.
Forrás: Computer Gaming World #073. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Egy limitált kiadású vörös Sanyo U4 SF rádiós kazettásmagnó igencsak nyárias hangulatú hirdetése, feltehetően egy japán magazinból szkennelve. A Sanyo e termékvonala csak „otthon” jelent meg, így az eszközzel ma csak aukciós oldalakon találkozni.
Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Forrás: The Arcade Flyer Archive. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Ahogy arról korábban már esett szó, a Commodore brutális gyorsaságú csődjének egyik fő oka az volt, hogy nyakló nélkül adták ki az újabb és újabb hardvervariációkat, tekintet nélkül arra, hogy a piacnak mire is lenne igazán szüksége. A Commodore MAX Machine is egy efféle gép volt, amelyet csak Japánban adtak ki; bár amerikai megjelenését Ultimax néven meglebegtették néhány újságban (sőt, a német piac VC-10 néven hallotta róla a híreszteléseket), e premierre végül nem került sor. A gépet lényegében a prémium Commodore 64 olcsóbb párjának szánta a gyártó.
A MAX Machine lényegében egy teljesen kiherélt Commodore 64 volt, amit harmadannyi pénzért árultak. A membrános billentyűzet már mutatja, hogy nem lehetett nagy élmény használni, de a soros portok hiánya is komoly korlátozás volt. Bár magnót lehetett a gépre kötni, az összes játék kártyán jelent meg rá – a kazetta csak a BASIC-ben írt programok elmentésére szolgált. Néhány korai sorozatot leszámítva a gép lelkét alkotó hardverek (a VIC-II grafikus chip, a SID zenei chip és a MOS 6510 processzor) ugyanazok voltak, mint a Commodore 64-ben, de azokat jóval kevesebb memória szolgálta ki. A MAX Machine-re készült programok a hardverazonosság miatt futottak Commodore 64-en is.
Az 1982 elején piacra dobott gép gyártását rekordidő alatt, öt hónappal később már le is állították
Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella