Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A lelkendező szavak (és a sűrűn ismétlődő „előzetes” kifejezés) ellenére is csak 80%-os értékelést érdemelt ki a System Shock. A puszta szám persze nem feltétlenül mond sokat, az már viszont annál inkább, hogy e számban hét másik program is legalább ilyen, vagy még magasabb százalékot érdemelt ki – még a Delta V és a Central Intelligence is.

Engem az is meglepett, hogy a fel-le nézegetés annyira forradalmi volt, hogy a nem erről híres 576 is szentelt egy keretest e modern funkciónak.


Forrás: 576 KByte 1994/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

1990 legvégén került ki a brit játékmagazinokba ez a megszokottnál némileg elegánsabb Commodore-hirdetés. A cég utolsó aranykorának közepe felé még nem érezhetők a közelgő vég jelei; bár az, hogy a Commodore 64 Games Systemet bárki is családi élménynek próbálta nevezni, jelzi, hogy a marketing már folyékonyan hazudott. (E gép sikeréről mindent elmond az a tény, hogy a Commodore mindössze egy játékot adott ki rá: az 1983-as International Soccert, természetesen változatlan formában!)

Forrás: Raze #03. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


A játékfejlesztés nulladik döntése, a platformválasztás eldöntheti egy-egy projekt sorsát. Nyilván nem feltétlenül a legnépszerűbb gépet érdemes csak választani – de azért az sosem árt, ha a piaci realitásokkal legalább közepesen tisztában vagyunk útválasztás előtt.

A Turtles (illetve Japánban: Turpin) a Konami egy igen korai fejlesztése volt; olyannyira az első programjaik közé tartozott, hogy gyártási kapacitás híján még nem is tudták saját maguk elkészíteni az automatákat, így a játékot földrésztől függő módon a Sega, illetve a Stern terjesztette. Innentől kezdve azonban szegény teknőcök sorsa sanyarúra fordult: az elsősorban (és még ma is) szerencsejáték-automatákkal foglalkozó német Löven cég fantáziát látott a programban, és azt valami furcsa rendszer szerint elkezdték otthoni gépekre átírni.

A nyilvánvaló választásokat messze elkerülve a Turtles így nem csak Odyssey²-re készült el, de az olyan, még obskurúsabb platformok is kaptak belőle, mint az Entex Adventure Vision, a Casio PV-1000, a Philips VG5000μ, vagy éppen az Arcadia 2001. Talán mondani sem kell: e szelekció szabotálta a program minden esetleges esélyét a sikerre.

Forrás: Electronic Fun with Computers & Games 1983/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Amikor a BYTE magazin 1978-ban visszatekintett a „modern” számítástechnika gyökereire, rengeteg érdekességet sikerült előásniuk (például ezt is). Ezek között volt a Jacquard-gépezet is, amely lényegében egy lyukkártyákkal irányítható, vagyis aprócska túlzással programozhatónak is nevezhető szövőszék volt.

A gépet a francia Joseph Marie Jacquard találta fel 1804-ben, és a sok elfeledett számítógép-előddel szemben ez tényleg forradalmi volt: átalakította a textilipart, hisz a berendezés segítségével szinte automatizálva lehetett új és új mintákat készíteni. Ráadásul a gép működése igen komoly inspiráció volt Charles Babbage számára is, aki megtervezte az első mechanikus számítógépet, a differenciálgépet.


Forrás: BYTE 1978/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A PlayStation megjelenése előtt még nem lehetett tudni, hogy a konzol pontosan mire is lesz képes, így aztán minden, utólag már pocséknak tűnő grafikát igen komoly lelkendezés vett körül (ne feledjük, ekkor még a SNES volt a viszonyítási alap a legtöbbek számára!).

Így járt az Extreme Power is, amely ugyan az itt bemutatottnál végül némileg kidolgozottabb kezelőfelületet kapott, de a világot azért még a konzol megjelenése utáni hónapokban sem tudta megváltani.

Forrás: Edge #020. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár az Infogrames (illetve amerikai leányvállalatuk, az I•Motion) elsősorban a technikai bravúrral és a lehengerlő számokkal akarta eladni az Alone in the Darkot, a lelkendező magazin-idézetek talán még többet értek a játékosok meggyőzése terén.

Azt, hogy az Alone in the Dark, illetve folytatásai miként készültek el, itt tudod elolvasni.

A hirdetés hátterét alkotó amerikai dobozképet Greg Call festette.


Forrás: Computer Gaming World #114. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Hisashi Saito grafikus nagyszerű festménye 1978-ban készült a Fuji megrendelésére; állítom, magnókazettát ilyen bitang módon azóta sem hirdettek!

Forrás: Reddit. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Herman Hollerith 1884-ben találta fel a papírlyukasztó gépet, ami végre lehetővé tette a félig automatizált adatfeldolgozás alapját jelentő lyukkártyák tömeggyártását. Az eszköz hatékonyságát az 1890-es amerikai népszámlálás bizonyította: a korhoz képest rettentő mennyiségű adat feldolgozása a lyukkártyákkal két évvel rövidebb ideig tartott, mint hagyományos módon; igaz, számítógépek nélkül így is hat évet vett igénybe a folyamat... A Hollerith által a papírlyukasztó gépek gyártására alapított Tabulating Machine Company később néhány vállalattal összeolvadt, és 1924-ben felvette az International Business Machines Corporation – vagy, ahogy ma jobban ismerjük, az IBM – nevet.

A fotó egy 1901-es modellt ábrázol.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Sajnos ez is egyike azon vadítóan jó fotóknak, amelyek bármiféle leírás  vagy forrásmegjelölés nélkül keringenek a neten.

Fogyasszátok tehát ti is szeretettel az ismeretlen átlátszó tévét, megannyi antennájával egyetemben!


Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.


Bármiféle apropó nélkül, kizárólag azért, mert szembejött velem a nagy retróböngészésben, következzen a levest kanalazó Sylvester Stallone, amint bevezeti a minden bizonnyal remek „zseniális és szexi férfiak” cikket egy beazonosítatlan japán magazinban.

Sajnos pontos dátumot nem tudok mondani, de aligha tévedek nagyot, ha a szép kötött pulcsi és a felfújt frizura alapján a nyolcvanas évek közepére datálom az ereklyét.

Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.