Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


John Romero 2014-ben, a Doom 21. születésnapján tett ki néhány „sosem látott” képet a sorozat korai időszakából. Természetesen minden hiszékeny oldal kritika nélkül bevette az állítást, pedig hát az egyik kép nyilvánvaló módon szerepelt a 3DO Magazine egyik 1995-ös számának utolsó oldalán. Szégyen...

A festmény amúgy Julie Bell grafikus műve volt, aki azt a Doom II címlapjára rajzolta. A fejlesztőknek nem igazán tetszett a kép, így rendeltek egy újat Bromtól, és végül azt pakolták a dobozra.

Forrás: 3DO Magazine #03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Bár a Street Fighter II volt az a játék, amely elindította a verekedős játékok aranykorát, természetesen előtte is léteztek hasonló játékok; éppcsak egyik sem volt igazán jó. Azonban még ez a nem túl hízelgő leírás is túlzás lenne a HKM-re, amely korának egyik legnyomorultabb próbálkozása volt.

A hirdetésen is látható Kwon – maga az EmberÖlő Gépezet! – az egyetlen irányítható karakter, aki mattrészeg németeket, arab terroristákat és spanyol bikaviadorokat ver laposra nevetséges ütéseivel, hiszen a nyolcvanas évek végén csakis sztereotípiákon keresztül lehetett kommunikálni.


Forrás: The One 1989/04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Norwich városába (egész pontosan a városvezetés pénzügyi osztályára) megérkezik az első számítógép 1957. februárjában. A gép egész pontosan egy National-Elliot 405 modell volt, amely összeszerelve így nézett ki. Ez a gép egyik csúcskategóriás, minden extrával felszerelt példánya volt, amely nem csak egy 125 ezer fontos árcédulával járt, de egy 85 ezer fontos szállítási és beszerelési költséggel is.

Forrás: Facebook. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Andy Warhol ismét a napi retróban!

A derék művész ezúttal nem banánt fest, hanem egy végletesen minimalista erősítőt, ezzel is bizonyítva a „ne keményen dolgozz, hanem okosan” tanács igazát.

Forrás: Playboy 1975/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Akadt néhány megmagyarázhatatlanul népszerű játékcím: a halálhozó szó például 1990 körül nyűgözte le a fejlesztőket.

Az itt hirdetett verzió például az 1989-es japán Death Bringer három évvel később érkező Mega Drive-verziója volt. Az anime-figurák ne tévesszenek meg senkit: e programot valójában a Bard’s Tale-széria, illetve a korai Ultimák inspirálták.

’89-ben azonban Európában is megjelent egy Death Bringer, és bár a programok közt meglepően sok hasonlóság található, a brit fejlesztők természetesen nem tudtak a japán névrokonról.

1991-ben aztán a trademark-szabályokat ravaszul kijátszva, egy szóközzel karcsúbb módon megjelent a Deathbringer is; igaz, az már nem klasszikus RPG volt, hanem fantasy világba helyezett oldalra scrollozós akciójáték.


Forrás: BEEP! Mega Drive 1992/04. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Skramble vagy Scramble, eredeti vagy klónozott – hát nem teljesen mindegy? Jó, nyilván nem mindegy, de amikor az ember olyan számítógéppel rendelkezik, amelyre a Konami, avagy európai partnerei nem írják át a játékot, hát kénytelen beérni a másolatokkal...

Forrás: Big K 1984/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Ha van ember, akinek meg lehet bocsátani a kiemelt idézethez hasonlóan Európa-centrikus kijelentéseket, az vélhetően Sir Clive.

Bár a mérnök itt tett jóslatai nem feltétlenül valósultak meg (szóljanak azok a hordozható PC-kről, vagy a személyi repülők elterjedéséről), és a kukacoskodó ember talán még az emlékei közt is találna olyanokat, amelyeket az idő kicsit megszépített már (nincs az az isten, hogy a ZX Spectrum több példányban fogyott volna Amerikában, mint az Atari, az Apple, a Commodore, az IBM és a megannyi másik cég gépei együtt), az biztos, hogy ez az ember milliókat ismertetett meg a számítástechnikával, a programozással és a videojátékokkal.

Forrás: Arcade #02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Na vajon melyik film játékverzióját próbálja hype-olni a hirdetés? A megfejtés természetesen az Alien, amelyből a Concept Software fejlesztői egy meglepő játékot hoztak ki: a hét ismerős szereplőt menükön keresztül irányíthatjuk a Nostromo fedélzetei, termei, szobái között. Nem csak a fegyvereket érdemes hamar felkapni, de muszáj figyelni a legénység moráljára is – a véletlenszerűen mászkáló nyolcadik utas ugyanis bárkire képes ráhozni a frászt, vagy rossz esetben a savtúltengéses halált. Bár a játék rengeteg programhibával jelent meg, és ennek megfelelően kapott néhány bitang rossz kritikát is, javított verziója meglepően modern játékélményt nyújt – feltéve, ha azonnal kikapcsoljuk a hangokat...


Forrás: Your Commodore 1984/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Bő évtizeddel a Dragon’s Lair sikerét és bukását követően a koncepció újra előkerült: a CD (akkor) hatalmas tárhelyének köszönhetően ismét lehetett játékot csinálni szinte bármilyen mozgóképből. Az egyik legsikeresebb próbálkozó mindenképpen a LucasArts volt a két Rebel Assault-felvonással, amelyek az előzményfilmek előtti korszakban lényegében új Star Wars-filmként voltak eladva.

Még akkor is, ha a Mega CD hardverkorlátai (320 x 224 felbontás, egyszerre legfeljebb 64 szín, cirka 15 fps képfrissítés) audiovizuális szempontból ezeket elég satnya élménnyé változtatták...

Forrás: EGM2 #01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Andy Warhol egyszer festett egy banánt.

Ez valamiért akkora mesterműnek ítéltetett, hogy körberajongta az egész világ – és ennek köszönhetően a Velvet Underground is ezt a képet választotta első lemezének borítójára, mégpedig matricás, lehámozható verzióban.

Ez a remekmű pedig mi máshoz is vezethetett volna 1973-ban, mint ehhez a gigászi, szó szerint félembernyi, a gyártó által mégis hordozhatónak minősített lemezjátszóhoz?


Forrás: Brooklyn Vegan. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.