Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár szerintem nem volt ember az alkotó édesanyján kívül, aki tényleg dicsérte volna ezt a grafikát, a Tennis Arena teljesen jól játszható, mi több, helyenként egész élvezetes teniszjáték volt. Igaz, a reklám által sugallt pokoli őrjöngés nem volt meg benne: a jól ismert szabályokkal dolgozó unalmas sportot mindössze a fura karakterek, a bizarr pályák, illetve a leginkább a verekedős játékokra emlékeztető szuperütések próbálták meg feldobni.


Forrás: PlayStation Pro 1998/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az otthoni számítástechnika első éveiben még nem lehetett tudni, hogy ebből az egészből lesz-e tartós siker, hogy épül-e majd igazi ipar e gépekre. A hacker-lelkületűek megpróbálták mindenre rávenni a korai, mai szemmel nézve nullához konvergáló teljesítménnyel rendelkező masinákat, előre jelezve szinte mindent, ami csak 20-30-40 évvel később lett csak mainstream. Igaz, akkor még jóval nagyobb munka volt minden, mint ahogy az a telefonos tárcsázás lehetőségét boncolgató cikkből ki is derül.

Forrás: BYTE 1980/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A NES-verzió az egész vonzó grafika alatt egy mérhetetlenül rossz filmfeldolgozás lett, de ennek ellenére a Star Wars az érezhetően gyengébb Nintendo-gépen jobb tudott lenni. No nem , éppen csak jobb, játszhatóbb, mint a bicskanyitogatóan unfair előd. És az állóképeken még kellően jól is néz ki...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #039. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Itt az ideje, hogy újra, sokadszorra is belekössek a régi idők lelkes kontrollermérnökeibe: biztos vagyok benne, hogy a Remote Ultimate Superstick 1988-ban nem működött tökéletesen wireless módban, de ha esetleg mégis megtalálta a konzolt, hát ezzel a kialakítással még abban se lehetett köszönet...


Forrás: Computer Play 1988/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár a Little Lovers: She So Game cím láttán mind az erkölcs-, mind pedig a nyelvtan-rendészek felkaphatják a fejüket, de szerencsére legalább az előbbi csoportnak nem kell aggódnia: akármit is sugall a minimum szerencsétlen cím, e randiszimulátorban a legerotikusabb lehetőség a kiválasztott leányzó megölelése egy jól sikerült randevú végén.

A saját maga által a Table Talk RPG kategóriába sorolt játékban három japán gimnáziumi évet (és két nyári szünetet) ölel fel egy menet; ennyi időnk van rá, hogy magunkat intelligens és atletikus fiatalemberré képezzük, illetve, hogy ennek segítségével jól magunkba bolondítsunk egy leányzót. Természetesen mindegyik hölgy más ízléssel, hobbikkal és háttérsztorival bír, és alaposan észnél kell lenni, ha nem akarjuk leégetni magunkat előttük.

A játék legfőbb különlegessége mindenképpen az, hogy valójában egy társasjátékról van szó: minden nekifutásnál három riválissal kell megvívnunk, akiket irányíthat akár más játékos is. A véletlen szerepe is fontos: a napi cselekedeteket egy rulett, illetve a felhasználható kártyák szabják meg – utóbbiakkal például éjszakánként riválisaink nevében lehet zaklatni a lányokat, másnap meg  szörnyülködve hallgathatjuk, ahogy a kialvatlan hölgyek szidják helyettünk Kobayashit vagy Tanakát. Tudjátok mit? Talán mégis van oka aggódnia az erkölcsrendészeknek...

Forrás: PlayStation Magazine #106. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy különleges, Magyarországot feltehetően nagyon kevés példányszámban meglátogató amigás grafikus tábla tesztje 1990-ből. Hiába jelent meg a korszak minden fontos platformjára, a Summigraphics tablet nem lehetett túl sikeres, mert kiadója hamar beadta a kulcsot.

Forrás: Amiga Format 1990/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár a Tunnels & Trolls a világ második szerepjátéka volt (alig 15 hónappal követve a stílusteremtő Dungeons & Dragonst), minden erénye ellenére sokkal kisebb sikereket tudott csak elérni. Ennek ellenére ma is létezik, ma is jelennek meg új kiadásai, bár az 1990-es eredeti óta csak egy mobilos játék született a franchise-ban.

A Crusaders of Khazan története viszont elég érdekes: a jogokat a Might & Magic-széria révén már akkor egész ismert New World Computing vásárolta fel, de csak azért, hogy rögvest tovább is adják azokat japán partnerüknek, a Starcraftnak. Ők aztán elkészítették saját szájízük szerint a játékot mindenféle japán PC-re, és végül azt portolták vissza az ott alig ismert DOS-ra. Ennek megfelelően e játék szinte semmiben nem hasonlít a NWC híres sorozatára; igaz, van olyan kategória, amiben érdekesebb is tudott lenni annál.


Forrás: Computer Gaming World 1991/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Láttuk már korábban a Cauldron nagyszerű térképét, hát most itt az idő arra, hogy a folytatás is megkapja ezt!

Forrás: Zzap! 64 1986/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A GameWorks szórakoztatóközpont-láncot a Sega, a DreamWorks és a Universal Studios alapította 1996-ban. Éttermek, bárok, mozitermek mellett természetesen játéktermek is voltak ezekben, néhány speciális, csak itt kipróbálható masinával. Ezek közül az egyik látható a képen: ez bizony a Tekken 3 mozgásérzékelővel szerelt verziója, ahol dinamikusan mozgó testünket kellett igen kecsesen használni a hagyományos kontrollerek helyett. Azt hiszem, nem kell taglalni, hogy ez milyen precízen is működött a gyakorlatban...

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A legtöbb, végül meg nem jelent videojátékba könnyű belelátni a sok-sok lehetőséget, a kreativitást, az álmainkat. Az Amped Labs 2004-ben bejelentett, és 2005-ben, egy demó kiadása után végül magára hagyott projektje, a Burger Warz kapcsán azonban még ez a fajta optimizmus sem igazán működik.

A PC-re és Mac-re készülő, akár 128 játékost is egymásnak engedni tervezett FPS a McBozo és a Burger Clown megavállalatok ipari háborúját volt hivatott bemutatni, a lehető legellenszenvesebb karakterekkel és a demó alapján nem túl kifinomult fegyverekkel.


Forrás: Unseen 64. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.