Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Kate Pierson, a B-52’s zenekar egyik vokalistája néz drámaian a kamerába, nem is sejtve, hogy ezzel garantáltan elveszít egy életet; a Centipede minden volt, éppcsak a figyelmetlenséget kedvesen toleráló automatának nem lehetett nevezni.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Azon túl, hogy a Centurion még Mega Drive-on sem nézett ki ilyen mosottan (hanem így), a színhibás képeknél is van egy nagyobb problémám ezzel a teszttel: nem tudom, hogy azok a bizarr alakok mit akarnak egész pontosan kifejezni. Értem én, hogy a puszta számok talán riasztónak ítéltettek a célközönséget alábecslő szerkesztők szemében, de akkor már nem lehetett volna valami kifejezőbb alakot választani, mint ezt a groteszk idegen lényt? Itt például nehéz megmondani, hogy a zene és az animáció számára kiosztott értékelés a magasabb, avagy a grafikát és játszhatóságot értékelő karikatúra számít jobbnak.

(Megfejtés a kommentek közt.)


Forrás: Mega Force 1991/09-10. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.


A „Warning: For Crazy People Only” plecsni nem csak a reklámon, de a borítón is megjelent. Okkal, hiszen a Dezeni World (a Dezeni Land folytatása) tényleg meglehetősen elvadult játék lett. Míg az előd egy meglehetősen elborult Disney-paródia volt, addig ez a játék már mindent kigúnyol, legyen az korának valamelyik menő anime-szériája, tetszőleges hollywoodi blockbuster, avagy más játékok, képregények vagy akár híres fejlesztők.

Forrás: Oh! MZ 1986/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1995 tavaszán került megrendezésre a tokiói Disco Gold3 intézményben az első Cosplay Dance Party, amelyről szerencsére temérdek kiváló minőségű fotó maradt fent.

Forrás: Neo Geo Freak #001. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Azt hiszem, sikerült megtalálnom minden idők legbizarrabb magazinborítóját.


Forrás: ST Format 1989/09. A bejegyzéshez jelenleg 13 hozzászólás van.


Tagadhatatlan, hogy a – minden bizonnyal egy szörnyű ipari katasztrófát vagy háborús gyalázatot ábrázoló – fotónak van egy hangulata, ám az is biztos, hogy ez a hirdetés semmit nem mond el arról, hogy a Bedlam milyen játék is lesz. Segítek: a Bedlam leginkább a Crusader-játékokhoz vagy talán a Syndicate-hez hasonlítható, feltéve, hogy azokból kiveszünk mindenféle taktikus megközelítést, tárgyhasználatot és komplexitást. E játékban az a feladatunk, hogy meglepően rombolható városi pályákon a biomex nevű szörnyek százait pusztítsuk el RAT nevű lépegetőink segítségével; az ezekre pakolt fegyverek kiválasztásán túl semmi mással nem kell foglalkozni.

A hirdetésen látottakkal ellentétben a Bedlam végül nem jelent meg Sega Saturnra.

Forrás: MacAddict 1996/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Donkey Kongból Crazy Kong lett, a Scramble Skramble néven (is) hódított, a Zaxxon pedig az eredetiséget kevésre tartó európai mikroszámítógépes piacon... hát, látjátok mivé morfolódott. Igaz, a Zaxxan kilógott a lehető legolcsóbban készülő tucat-klónjátékok sorából: a kiadó még egy remek Oliver Frey-grafikát is vásárolt a játékhoz!

A legmókásabb Zaxxon-másolat azonban nem ez volt, hanem a kizárólag Dragon számítógépekre megjelent Zak’s Son.


Forrás: Crash 1984/04. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Szórakoztató cikk, amely az ezredfordulóról próbálja megjósolni a következő száz év legfontosabb konzolos eseményeit. Bár nyilván tele van mókás poénokkal és odaszúrogatásokkal, itt-ott sikerült véletlenül telibetalálni a valóságot. Azt tudtátok például, hogy a VR most már tényleg mindjárt mainstreammé válik?

Forrás: DC-UK #06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Panasonic Jungle, egy általam korábban nem ismert kézikonzol. A 2010 végén bejelentett gépet a gyártó a 3DS és a PlayStation Vita riválisának szánta, azzal az extrával, hogy a gépen kizárólag a böngészős MMO-k speciális változatai futottak volna. Noha a projekt rövid időre még saját weboldallal is rendelkezett, szinte semmit nem tudni a benne dolgozó hardverről. A Panasonic mindössze három játékot jelentett be rá: egy direkt ide fejlesztett Battlestar Galactica-feldolgozást, valamint a Jagex két MMO-ját, a fantasy RuneScape-et, illetve a sci-fi környezetű, óriásrobotos Stellar Dawnt. (Utóbbi végül sosem jelent meg, még PC-re sem.)

A projektet a Panasonic öt hónappal a bejelentést követően lefújta, mégpedig a „megváltozott piaci körülményekre” fogva a lépés szükségességét.

Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Mindscape-nek hamar rá kellett jönnie, hogy Game Boyon sem az évekkel korábbi, legfeljebb közepes játéktermi gépek nagy átlagban csapnivaló átirataival lehet sikereket elérni...


Forrás: Game Informer #003. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.