Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A kizárólag  ellipszoidokból álló Ecstatica a poligonokkal éppen birkózni kezdő PC-k korszakában tényleg üdítő látvány volt – elég csak a pár hónappal korábban megjelent  Alone in the Dark baltával faragott karaktereivel összehasonlítani e gömbölyded figurákat. A mindössze két fejlesztővel, hat hosszú év alatt elkészített játék ugyan nem hozott forradalmat a PC-s grafikai technológiába, de ott és akkor volt helye e zsákutca-próbálkozásoknak is.

Az Ecstatica év legjobb játékának kinevezésével viszont sehogysem tudok egyetérteni; még akkor sem, ha a konzolos játékokat esetleg e versenyből most ki is zárjuk. A TIE Fighter és az X-COM, a Master of Magic és a Theme Park, a System Shock és a Warcraft, a Sensible World of Soccer és a Heretic (és megannyi más klasszikus) évében igen erős harc zajlott a trónért, és, nálam legalábbis, a gömböc-kalandnak nem volt esélye a végső győzelemre...

Forrás: 576 KByte 1994/12. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Bár a teknőcök aranykorának talán már leáldozott, biztos lesz még olyan, aki szívesen kitenné a falára a nindzsákat, a csápokat, no meg a csatornapizzát...

Forrás: Nintendo Power #031. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Gradius 2, vagy ahogy mi európaiak ismertük, a Nemesis 2...

A széria vad névmizériájáról már írtam máshol, így most a remek festményre fogok koncentrálni. Sajnos az alkotó kilétére nem tudtam fényt deríteni, de az mindenképpen érdekes, hogy a kép különleges koktél. Az Intruder űrkígyó az itt hirdetett MSX-es felvonásban nem jelent meg (a játéktermi Gradius II-ben viszont igen!), a Metalion űrhajó viszont csak itt volt kipróbálható. A kompozíció tehát szembemegy mindennel, amit a Gradius-kánon valóságként közöl; de mivel bitang jó festmény a végeredmény, ezen ne akadjunk fenn!


Forrás: MSX Fan 1987/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Kétlem, hogy a hangminőség és a hangerő elsősorban a kazettán, és nem a magnón meg a hangfalakon múlna, de várom az ellenkező véleményeket is...

Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Nem, ez nem egy folytatás – egyszerűen arról van szó, hogy a helyi Skynet kapta a digitális keresztségben a Cybercon III nevet. A játékos feladata természetesen az emberiséget elpusztítani igyekvő elvadult számítógép felrobbantása.

A játékot tervező Ricardo Pinto mindent belerakott a Cybercon III-ba, amit csak tudott: egy belső nézetű, poligonos kalandjátékról van szó, amelyet platformrészek, lövöldözés, és igen bizarr logikai feladványok tesznek még komplexebbé. A játék irányítása még a kézikönyvvel is szinte kisilabizálhatatlan, a bátor próbálkozókat így ma egy különleges rajongói videó próbálja eligazítani.

Forrás: Zero 1991/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Street Fighter II előtt is léteztek verekedős játékok, éppcsak játszani nem volt velük jó. Az SNK 1989-es próbálkozása, a Street Smart is ilyen volt – inkább hasonlított egy kizárólag főellenfél-csatákat tartalmazó beat ’em upra, mint egy mai értelemben vett verekedős játékra. Ennek köszönhető az is, hogy a kétfős módban nem egymást kellett lecsapni, hanem kooperálva lehetett az ellenfeleket meggyepálni.

A fotó 1990-ben készült New Jersey egyik szórakozónegyeddé alakított kikötői sétányán.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Elegáns reklám egy emlékezetes játékhoz. Ráadásul informatív is: én korábban nem tudtam, hogy a Test Drive II-höz négy kiegészítő is megjelent. A California Challenge, illetve a European Challange természetesen új környezetet, új pályákat hozott, a két autós lemez (Muscle Cars, Supercars) pedig nyilván extra kocsikat pakolt a játékba.

És ha már itt vagyunk, hát nézzük meg a hivatalosan The Duel: Test Drive II Car Disk – The Muscle Cars néven ismert termék borítóját...!


Forrás: Computer Gaming World #058. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Ha jól értelmezem, a GE tanácsa az, hogy szex közben feltétlenül bömböltessük hordozható magnónkat...

Forrás: Playboy 1976/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nem, a Tinder sem új dolog: a képen az 1965 októberében elindult Operation Match, a legelső számítógépes társkereső szolgáltatás irodája látható. A kép előterében Willow Winston és Gaynor Helps ellenőrzik a rendszer minden bizonnyal igen kifinomult szoftvere által készített randijavaslatokat.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A West Phaser elsődlegesen egy hardveres kiegészítő, egy francia tervezésű fénypisztoly volt az Amiga-korszak monitorjaihoz tervezve. Ennek népszerűsítésére a gyártó Loriciel készített egy játékot is a kütyühöz, és ennek is a West Phaser címet adták. A mellékelt képek alapján vélhetően mindenki tudja, hogy miről is szólt a játékmenet.

A fénypisztoly – borítékolható módon? – méretes bukás lett, így a veszteségek csökkentése érdekében a Loriciel közel három évvel később ismét kiadta a játékot, ami akkor már egérrel és joystickkel is irányítható volt. Plusz, ha már ott voltak, hát át is nevezték a programot, így az Steve McQueen: Westphaser címmel jelent meg – még akkor is, ha a színész egyik karaktere sem szerepelt benne.


Forrás: Joystick #001. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.