Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A WarCraft II e deluxe verzióját a francia piac disztribútora, a Ubisoft kifejezetten a multiplayerre koncentrálva próbálta eladni. Ezzel nincs is gond, kifejezetten élvezetes volt e téren is a játék; de egy kérdést így is muszáj feltenni... Miért lett ferde a logó a hirdetésen?!
Forrás: Univers Jeux & Micro 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bár számomra a 8-track is meglehetősen homályos hanghordozó volt, arról legalább hallottam; annak közvetlen elődjéről, az itt látható 4-trackről azonban még ezt sem mondhatom el. Igaz, a hivatalosan Muntz Stereo-Pak néven ismert eszköz nem váltotta meg a világot: 1962-es feltalálása és körülbelül 10-15 évvel később bekövetkezett halála között legfőbb érdeme az volt, hogy Bill Lear mérnöknek (aki amúgy a Learjet repülőgép-gyártó vállalat alapítója is volt) annyira megtetszett, hogy továbbfejlesztette. Így jött létre az ugyanekkora tokban levő, ugyanennyi mágnesszalagot használó 8-track – a hangminőség megfeleződésének a kapacitás megduplázása lett az eredménye, és az idő bebizonyította: a tömegeknek megfelelt ez a kompromisszum.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Személyi kultusz és fanatizmus terén a korai Clive-rajongók simán felvették a verseny az Apple és „Steve” híveivel.
Forrás: ZX Computing 1982/10-11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Myst átütő sikere természetesen követők százait inspirálta, így a kilencvenes évek közepén rengeteg hasonlóan renderelt kalandjáték jelent meg – és bizony az itt igen furcsán reklámozott Timelapse is efféle klón volt. Igaz, azok közt mindenképp az igényesebbek közé tartozik: fejtörői nagy része nem kergette őrületbe az embert, ráadásul grafikai erődemonstrációnak is tökéletes volt. Igaz, e pozitívumok ellenére sem fogyott olyan jól, hogy megmentse a fejlesztőstúdiót a csődtől, és így biztosítsa a beígért második rész megjelenését...
Forrás: MacAddict 1996/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Random érdekesség a nagyszerű joystick-gyilkos California Gamesről: 4.77 MHz-es PC-ken egy különleges grafikai megoldást használt, így a szimpla CGA helyett a MORE-color nevű trükkel négy helyett hét színt lehetett a képernyőre tenni. Nyilván az erősebb gépeken elérhető VGA-hoz ez sem tudott felnőni, de így is szép ajándék volt a pont ilyen géppel rendelkezőknek.
Forrás: Computer Play #1988/09. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Hol volt, hol nem volt egy The Original Kentucky Fried Computer nevű számítógépes bolt – mégpedig Kaliforniában. Az elsők közt, 1976-ban alakult üzletben összegyűlő lelkes hackerek hamar saját hardvert kezdtek tervezgetni, és néhány hónap alatt meg is jelent legelső termékük, egy, az S-100 számítógép-családhoz készült, a lebegőpontos számítások terhét átvevő kiegészítő.
Miután a csirkés KFC ügyvédei érdeklődő levelet küldtek a cégnek ismerős nevük miatt, a problémákat elkerülendő létrejött a North Star Computers vállalat, és négy évvel később már ilyen modern eszközökkel voltak jelen az iparban. 1980-ban az itt reklámozott, akár négy, egyenként 18 megás merevlemezt használó rendszer minden bizonnyal a világ legnagyobb civil adattárolói közé emelte volna a vásárlókat.
Forrás: BYTE 1980/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Famicom nagy diadalútja előtti időszakban Japán játékpiacát a hazai mikroszámítógépek dominálták – és bár a Fujitsu, a Sharp és az NEC gépei jobbára ismeretlenek voltak az amerikai fejlesztők előtt, mindig akadt kiadó, aki hajlandó volt licenszelni a népszerű játékokat, majd átírni azokat a náluk népszerű platformokra. Az „amerikai import” leírás éppoly jól hangzott, mint Európában, ahol elsősorban a U.S. Gold kiadó töltötte be ezt a pozíciót. Az azonos című, igen népszerű számítógépes magazint is futtató Comptiq egy saját labelt is indított, és bár sajnos az illusztrációval ellentétben nem árultak sörösdobozban Bruce Lee-t, rengeteg korai nyugati játékot vittek el Japánba.
Forrás: Micom BASIC 1984/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Hallucinogénre pörgő Mario veszi át az elismerést a komoly testarány-problémákkal küzdő Robotzsarutól egy díjátadó cikk felvezetőjében, avagy nem mindig sül el jól, ha mi állunk neki artworköt gyártani...
Forrás: Video Games and Computer Entertainment 1989/02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Újabb bizonyíték rá, hogy játékújság borítóján nem jelenhet meg menő nindzsa – ez a példány a rózsaszín konyhai gumikesztyűkön bukott meg...
Forrás: Mega Force 1991/07-08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Hívják fotoszkópnak, kinetoszkópnak vagy akár mutoszkópnak, ezek a réges-régi, már az 1890-es években elérhető játéktermi gépezetek lényegében a mozik olcsó, és persze kissé bénácska helyettesítői voltak. Ahogy a periszkópba vidáman kandikáló úr is teszi, a felhasználó feladata mindössze az volt, hogy a kurblit tekerve maga váltogasson a gépben levő fényképek között. Amennyiben ezt valaki lassan végezte, minden képkockában egyenként tudott gyönyörködni – efféle türelem nélkül pedig a mozgókép illúzióját keltették a gyorsan pörgő fotók.
Bár az egyre mindennaposabbá váló filmszínházak mellett látszólag semmi szükség nem lehet ilyesféle primitív gépekre, de ahogy az 1940-es fotón is látszik, e gépeket meglehetősen egyszerű volt átalakítani, például az olcsó erotika híg levét efféle zsúfolt-büdös játéktermekben elérhető közelségbe hozó formába. Az ilyesfajta kialakítású, minden bizonnyal a legjobb közönséget vonzó sarkok mellett sok kinetoszkóp gyerekeknek szánt témájú képekkel, vagy bohócos-hasraesős „filmekkel” telt meg.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella