Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Indie játékok márpedig a nyolcvanas években is akadtak: a Mike Duncan által teljesen egyedül készített, lényegében stílusteremtő logikai játék, a Bomb Disposal is pontosan egy ilyen egyfejlesztős szerelemprojekt volt. Bár kétlem, hogy az érdekesnek tűnő játék hatalmas sikereket ért volna el, legalább Duncan bejutott vele az iparba: nem sokkal később már a 3D Realms tesztelője volt, így neve a korszak minden legendájának stáblistáján szerepelt a Death Rallytől a Duke Nukem 3D-ig.


Forrás: ST Amiga Format 1988/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Igen furcsa lista, amely elvileg az összes olyan számítógépes játékot tartalmazza, amely számítógépeken (és Amerikában) legalább negyedmillió példányban fogyott 1989 őszéig. A lista furcsa, mert jónéhány olyan program hiányzik róla, amelyek egész biztosan átlépték ez a határt. A Wizardry és az Ultima-sorozat esetében lehet, hogy egyszerűen a kiadó nem biztosított adatokat, de nehezen tudom elképzelni, hogy például a Pirates! ennyivel gyengébben teljesített volna, mint a Silent Service...

És persze ott vannak a Data East játékai, amelyeknél igen erősen kétlem a számítógépes eladási elitbe kerülést; a Ring Kingnél már csak azért is, mert egy kósza japán MSX-megjelenést leszámítva semmiféle mikroszámítógépen nem jelent meg...

(Amúgy pedig minden pontatlansága ellenére szépen illusztrálja a lista azt, hogy a nyolcvanas években a mikroszámítógépeken milyen döbbenetes volt a kalózkodás. Elvégre, ha már 250 ezer példány platina-sikernek számított, akkor ott a legális piac igen aprócska volt.)

Forrás: Game Player’s 1989/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Folytatjuk a nyomornindzsa-gyűjtést: a Ninja Warriors sisakbokrétás-fémzoknis, néha bal-, néha jobbkezes hőse még csak-csak elment a nyolcvanas évek legutolsó napjaiban napvilágot látott hirdetésen, de ellenfeleire mélyebben is ki kell térni. A pirosszemű macskamaszkot, hózentrógert és párducbőr lederhosent viselő, nyakukat mellkasukról növesztő, éppen a Hamburger-bárból előtóduló alakok a bal szélen éppoly riasztó figurák, mint a tüzet fújó és közben pisztollyal fenyegetőző samponmodell a jobb oldalon – olyannyira, hogy az embernek szinte fel sem tűnik a zöld kezeslábasban, piros nájlon-wingsuittal épp a betonba (és halálába) csapódó alak odafenn...

Forrás: Joystick #001. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A flipperkarok előtti pinball masinákból kifejlődött pachinko a második világháború utáni időszakban hódította meg Japánt. Mind a pachinko-gép, mind egy játéklehetőség igen olcsó volt, így a koldusszegény, önmagát éppen újraszervező ország egyik fő szórakozási formája ez lett (no meg kicsivel később a karaoke).

A fotó a gyorsan újjáépített Hiroshimában készült, napra pontosan tíz évvel az atombomba ledobása után, 1955. augusztus 6-án.


Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Nem tudom, hogy milyen leírást kaphatott a U.S. Gold grafikusa, aminek ez lett a végeredménye, mindenesetre Hiryu a valóságban így néz ki...

(Oké, ez egy bő évtizeddel frissebb rajz, de tessék, itt van egy korabeli japán ábrázolás is a LOGiN magazinból.)

Forrás: Amiga Power 1989/11. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Nem tudom, melyik az olvashatatlanabb része a cikknek: a főszöveg, avagy a kezelőfelületet bemutató kis keretes írás... Nekem sajnos anno nem volt szerencsém e programhoz, mindenesetre érdekes, hogy messze ez a legmagasabb pontszám, amit a Central Intelligence sajtóban kapott; máshol még 60% fölé is csak igen ritkán merészkedtek a kollégák.

Forrás: 576 KByte 1994/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A magyar ArtGame által fejlesztett Piracy on the High Seas nyilván igen sokban hasonlít a Pirates!-hez, és még ha nem is feltétlenül tud mindenben felnőni ahhoz, egy tekintetben bizony rávert a legendára: itt lehet óriáspolippal tengeri csatázni!


Forrás: Amiga Power 1992/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Brian Cooper mérnök gyakorol 1997-ben az általa tervezett rendszeren: ő volt az, aki az első távirányítható Marsjárót, a Sojournert „vezette” a képen is látható SGI Onyx2 számítógépről. A Sojourner, illetve a Pathfinder bázisállomás adatait Cooper rendszere egy VR-szemüvegre vetítve tudott a fényképekből 3D-s környezetet kreálni, igaz, nem a legjobb minőségben: a Marsjáró két kamerája például csak 768x484 pixeles monokróm képeket készített... Minden parancs tíz percig utazott a Marsra, majd az eredmény ugyanennyit visszafelé, így a 85 földi napon keresztül zajló küldetés során az alig 11 kilós járgány mindössze 100 métert tett meg. Cooper később az Opportunity pilótájaként is dolgozott, ő vezette ki például azt a járgányt abból a kráterből, ahol landolt.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Napra pontosan 55 esztendővel ezelőtt indult el a Star Trek, így most ezzel a teljesen standard játékhirdetéssel tisztelgünk a széria, no meg a háttérben nézelődő háromszemű zöld plüssállat előtt.

Forrás: PC Gamer UK 1993/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

„Szuper ajándék valakinek, aki állandóan az őrületbe kerget!” Bárcsak minden térmék reklámja ennyire őszinte lenne...


Forrás: Acorn User 1982/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.