Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
1997-ben megdöbbentő mértékű pénzügyi támogatással alakult meg az ION Storm játékstúdió, és ennek következménye lett a luxusiroda mellett ez a fénykép is. A megkérdőjelezhető ruhakoktélba öltözött designer, John Romero a korszak zöld vászna, a kék vászon előtt készül hivatalos sajtófényképe elkészültére.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Az első licenszelt Evil Dead-játék csak azért jöhetett létre, mert a filmet az Egyesült Királyságban terjesztő Palace Pictures olyan szerződést kötött Sam Raimi cégével, ami minden jogot átadott nekik. Igaz, a játék közel sem volt olyan horrorisztikus, mint a film, és erről nem is csak az atmoszféra reprodukálására képtelen platformok tehettek.
Az iszonyatos horrornak például kifejezetten rosszat tesz, hogy a játék első fele kizárólag az ablakok és az ajtók becsukásáról szól: a gonosz halott (a játékban egy zöld gázfelhő) ugyanis ezzel az egyszerű manőverrel visszaverhető. Ha a kópé mégiscsak bejut a háromképernyőnyi kalyibába, akkor elkezdi pajtásainkat zombivá alakítani; őket nyilván nekünk kell karddal és ásóval feldarabolni.
Forrás: Big K 1984/07. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Nemrég láttuk, hogy a Technōs Japan miként hirdetett egy Double Dragont hazájában, ideje tehát kitérni arra is, hogy lényegében ugyanabból az alapanyagból vajon mit is tudott kihozni a nyugati jogokat eredetileg megszerző Melbourne House.
Tömpe kezek, kurta korbács és egy alsótest nélküli dupla sárkány.
Forrás: ACE 1989/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Igazán kíváncsi lennék, hogy ki volt az az SNK fejlesztői (fejesei?) között, aki annyira biztos volt a dolgában és játék minőségében, hogy azt Garou-nak nevezte el. Ez ugyanis az ófrancia nyelv szava volt a vérfarkasra, és ebből néhány átalakuláson keresztül (garval, wareul) végül kialakul a jól ismert angol werewolf szó is. És bár az itt hirdetett Mark of the Wolves 1999-ben jelent meg, hét évvel az ugyanezt a szót felkaroló papír-kocka szerepjáték, a Werewolf: The Apocalypse boltokba kerülése után, az előd, a japánul Garou Densetsu: Shukumei no Tatakai címen futó (nálunk pedig Fatal Fury: King of Fighters néven ismert) játéktermi gép 1991-től kezdve volt elérhető világszerte.
Forrás: Arcadia #001. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Nem ez az első alkalom, hogy az Amiga Power magazin kérésére egy jónevű játék grafikusa átrajzolt egy screenshotot valami más stílusban, de a katonákkal telipakolt focimeccs talán a legjobb ezek közül. Az éppen a Cannon Foddert fejlesztő Sensible csapat dolga persze viszonylag könnyű volt, hisz az oda készült sprite-ok alá csak egy focipályát kellett illeszteni.
Szerencsére itt azonban nem álltak meg: alig néhány hónappal később, a magazin karácsonyi számának lemezmellékletén játszható formában is debütált a program, igaz, már tankok és helikopterek nélkül. A labda viszont ott is kézigránát volt, ami nem csak a mozgására hatott ki, de amikor – némi villogás után – felrobbant, az éppen cselező játékost is vitte magával, így egy intenzívebb meccs végére erősen hiányos osztagok rohangáltak a pályán.
Hogy a Bulldog Blighty mit jelent, azt nem tudnám megmondani, az internet csak e karácsonyi minijáték alapján ismeri...
Forrás: Amiga Power 1992/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Miután egy évtized alatt a Walkman, illetve az azt követő megannyi walkman meghódította a világot, a Sony új piacot keresett kütyüinek, amit 1988-ban a kölkökben találtak meg. A My First Sony termékvonal kitalálható módon a kisgyerekeket célozta meg, egész pontosan a négy-tíz év közti korosztályt. A gépek vörös, strapabíró borítást kaptak, a gombokból csak a tényleg szükségesek maradtak meg, ráadásul azok is óriásira nőttek – de a kütyük belül nem sokat változtak. A reklámfotón a kölök-Walkman, a mikrofonnal felszerelt kazettásmagnó, illetve a gyerkőc első boom boxa látható, de ezeken túl walkie-talkie, ébresztőóra és elektronikus notesz is volt a termékvonalban.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Bár maga a hirdetés is érdekes, mintegy mellékesen egy sokkoló információt is elrejtettek az első bekezdésben: a brit munkaügyi minisztérium 1988-ban azzal számolt, hogy a következő évtized során akár 30 ezer IT-s állás is születhet. Mit ne mondjak, sikerült alaposan felülteljesíteni a tervet...
Ami pedig a tényleges reklámot illeti, az ötlet nem feltétlenül rossz; viszont emlékeim szerint már ekkor sem lehetett túl sokat kezdeni egy alig 256K RAM-mal szerelt PC-vel – hiába volt esetleg „intelligens” is a billentyűzete.
Forrás: Computer Play 1988/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Egy ausztrál cég, az NCR Computer Centre központi irodája 1965-ben – a háttérben egy CDC 3300 mainframe elemei láthatók, az előtérben pedig az ennek irányítására képes terminálok figyelnek egy hőpapíros nyomtató és egy írógép társaságában.
Forrás: Old Hacker. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Nehéz elképzelni ennél kevésbé ergonómikus „joysticket”, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb találkozunk majd ezt felülmúló konstrukcióval is. Igaz, a 30 centis hosszabbítókábel valószínűleg olyan teljesítmény, amit lehetetlen legyőzni...
Forrás: Compute. 1980/01-02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Csak egy emlékeztető: a Myst csaknem három hónappal a Doom előtt jelent meg; akkor ez a látványvilág tényleg elképzelhetetlen volt, így nem is csoda, hogy a korszak legsikeresebb PC-s játékává tudott válni.
Forrás: Computer Gaming World #116. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella