Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Kákán is csomót kereső alakok biztos dohognának egy sort azon, hogy a System 3 e remekműve látszólag nem csak saját kútfőből származó koncepciókkal dolgozott, de én, nem ilyen ember lévén, nem teszek megjegyzést a Halálcsillag ellen harcba vonuló X-Wingre.
Forrás: Your Commodore 1984/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Hydlide-széria egyértelmű csúcspontja az itt hirdetett harmadik rész, a The Space Memories volt. (A Famicom-verzió a Yami kara no Houmonsha alcímet viselte, az angolul is megjelent Mega Drive-kiadás pedig valamiért a Super Hydlide címet viselte.) Bár a lelkes fejlesztők mindent belepakoltak a játékba, ami eszükbe jutott – a moralitás-mércétől a napszakváltozáson át, a felszerelés súlyának szimulációszerű modellezéséig –, a mából visszatekintve ez nem minden tekintetben volt jó ötlet, hisz így egy nehézkes, néhol kifejezetten unfair nehézségű játék lett a végeredmény.
Forrás: MSX Magazine 1988/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Se nem kézikonzolok, se nem kvarcjátékok, mégis valami hasonló élményt akartak nyújtani a Mattel igen korai, 1977-es elektromos játékai; no és persze az elektronika ekkor már mind a sakkba, mind a trükkösebb társasjátékokba elkezdett belopakodni. Nagyjából egy évtizeddel később az a Milton Bradley-féle torpedó amúgy hozzám is eljutott, számtalan vidám órát szerezve digitalizált robbanáshangjaival.
Forrás: Creative Computing 1977/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Labda > lendkerekes autó = videojáték.
Úgy tűnik, ez az Alfa cikkírójának sommás véleménye erről az új szórakozási formáról. 1980-ban persze még a vasfüggöny másik oldalán sem sokan tippelték volna meg a 41 évvel későbbi valóságot, de ezt a cikket még így sem érzem kifejezetten objektív vagy nyitott írásnak...
Forrás: Alfa 1980/06. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Egy évvel a megjelenés előtt a Quake még nem csak alcímmel rendelkezett, de korát messze megelőzőnek ígérkező játékmenettel is. Ekkor még nem csak a szintlépés képezte a játék részét, de Jay Wilbur cégvezér elmondása szerint valami MMO-szerű rendszer is, ahol a magas szintű karakterek saját kastéllyal és szörnyekkel rendelkeztek volna. A Doomok zenei gyalázását nem teljesen tudom hová tenni, viszont a cikk így is ritka betekintést ad a végül teljesen másként megjelent FPS fejlesztésének kulisszái mögé...
Forrás: Maximum 1995/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Az Ocean kiadó aranykorát a néha igényes, de mindig igen erősen marketingelt filmfeldolgozásaik alapozták meg. Bár részben az ő munkásságuk hatására a CD-korszak bekövetkeztére ez a szó már általános szájbiggyesztést váltott ki, 1991-ben bizony még lehetett e programokkal uralni a mikroszámítógépes eladási listákat.
Forrás: Zero 1991/04. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
„Csupán” négy esztendő kellett hozzá, és a Sir-tech programozói el is készítették az első Wizardryt Macintosh-ra is. Igaz, a legtöbb, házon belül készült porttal ellentétben ez valamicskét változott is, hiszen a korabeli szokásoknak megfelelően a program itt az operációs rendszer mintájára átméretezhető ablakokat használt.
Igaz, a reluxás illusztrációt még ez sem magyarázza...
Forrás: Macworld 1985/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Zajlik az élet az egyik nyugat-német játékteremben. Nem tudom, pontosan melyik céllövöldés automatával is játszhatnak 1957-ben a srácok, mindenesetre a feszültséget csak úgy vágni lehet a képen.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A legnépszerűbb mozifilm játékfeldolgozása a legnépszerűbb konzolon – ez csakis jól sülhet el!
Forrás: Tilt #003. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
1982 novemberében jelent meg ez a VIC-20-at éltető reklám, amelynek első mondata főleg azért érdekes, mert ekkor már hónapok óta Európában is kapható volt a cég újgenerációs hardvere, a Commodore 64. Feltehetően a készletek kisöprése volt a cél; no és ekkor még azt sem lehetett tudni, hogy az új gép kifejezetten domináns erővé válik-e a jövőben.
Forrás: Computer & Video Games #013. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella