Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Egy videojáték-ismereti vetélkedő utolsó, legaljasabb kérdése lehetne, hogy 1991-ben a Kaneko japán fejlesztői mit hoztak ki a berlini fallal kapcsolatos eseményekből Game Gearen – hogy a Berlin Wall milyen játékmenetet is tár az ember elé?

A megoldás jóval kevésbé őrült, mint talán remélnénk, igaz, a név hallatán agyunkba lóduló elképzelésekhez sincs semmi köze. A Berlin Wall egy Lode Runner-utángondolás, vagyis a létrákkal összekötött platformokon a ménkű nagy kalapáccsal lehet lyukat ütni, az abba beszédelgő szörnyek pedig kínhalált halnak, amikor kis idő múlva a platform regenerálódik. A címre mindössze a kusza pályák hátterei, a parányi képernyőn alig kivehető digitális fotók utalnak, amelyek tényleg berlini épületeket és ünneplő embereket ábrázolnak.


Forrás: Electronic Gaming Monthly #029. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár engem annak idején sajnos elkerültek e programok, jó látni, hogy a Defender of the Crown a maga módján műfajteremtő volt: ha más nem is, de egy Brian Vodnik nevű fejlesztő kizárólag efféle, minijátékokkal megtűzdelt stratégiákon volt hajlandó dolgozni. Először a még témájában és földrajzában is hasonló Kingdoms of England jelent meg, majd ugyanazzal az engine-nel pár évvel később érkezett a Vikings: Fields of Conquest, majd a Kingdoms of Germany is. E hirdetés szintén a megjelent játékok közt említi a Vikings II-t, de erről néhány igen bizonytalan visszaemlékezést leszámítva semmi nem lelhető fel az interneten – nem szerepel az adatbázisokban, nem letölthető a retrós oldalakról és még YouTube-on sincs róla videó.

Forrás: Computer Gaming World #116 és #118. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár a Planet of Zoom 1982-höz képest tényleg elég látványos játéktermi kabinet volt, úgy azért nem nézett ki, mint ezeken a pixelenként megrajzolt „screenshotokon”. És főként nem volt ez valósághű illusztráció az itt hirdetett verziókkal kapcsolatban. Lássuk, hogyan festett a valóságban a játék Atari 2600, Atari 5200, Commodore 64, VIC-20, illetve TI 99/4A gépeken!

Ehhez képest az Amerikában nem publikált ZX Spectrum-verzió még egész istenes grafikát kapott; igaz, játszani nagyon nem volt jó vele...

Forrás: Antic 1983/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár mai értelemben vett előzetesnek nem feltétlenül nevezném ezt az oldalpárt, 1986-hoz képest pokoli látványos játékbemutatót varázsolt a drága színes oldalakra az Amtix magazin gárdája. Ez persze nem lehetett volna így, ha a Winter Games Amstrad-portja nem lett volna ilyen látványos.

Forrás: Amtix 1986/04. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Az én távoli fiatalkoromban már nem az egész magnót volt szokás minden parkoláskor kiszerelni a kocsiból, hanem csak az előlapot.


Forrás: Playboy 1970/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Izometrikus kameranézettel nem sok point ’n click kalandjáték dolgozik, de hát a Veil of Darknessnek is dukál valami egyediség, ha már története kizárólag kliséket használ. Merthogy hősünk Románia egy elrejtett völgye felett zuhan le kisrepülőjével, a kijárathoz vezető út pedig a kastélyban tanyázó, vért szívogató denevérbarát, Drakula Káin Kairn hulláján keresztül vezet. Bár a kiadó SSI mindent megtett* azért, hogy a szerepjáték-kedvelők figyelmét is felkeltse a játék iránt, a Veil of Darkness igazából nem RPG, hanem kalandjáték. Bár lehet benne csatázni, a legtöbb ütközetben elég a megfelelő tárgyat használni; ráadásul, mivel nincs fejlődési rendszer, a kötelező viadalokon túl semmi értelme nincs ilyesmivel múlatni az időt.

*Oké, nem ezen a hirdetésen, itt ugyanis szemérmesen hallgatnak arról, hogy valójában milyen jellegű játékról is van szó...

Forrás: PC Zone #001. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Bár az tény, hogy sajnos nem dúskálhatunk a középkori Japánt feldolgozó játékokban, azért a Ghost of Tsushima előtt is akadt ilyesmi. Az Inindo ráadásul a rémesen otromba képregényes reklám ellenére is egész kellemes RPG-szerűség volt. Az 1582-ben kezdődő játékban a feladatunk a démoni erőkkel kokettáló Oda Nobunaga legyőzése volt, erre pedig 19 évet biztosított a játék.

A műfajtól megszokott dungeonök, random csaták és tápolás mellett seregek hatalmas ütközeteiben is részt lehetett venni, ráadásul a diplomáciai döntéseinktől függően a politikai viszonyok is teljesen átalakulhattak.


Forrás: Electronic Gaming Monthly #046. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy japán gyümölcsös nyerőgép, vagyis pachislot. A nagyvárosokban levő hatalmas termekben akár több ezer ilyen gép is ki lehet téve, és mindegyik valami licenszre épül: nem csak a masina van a megfelelő poszterekkel borítva, de a képernyőkön is sokszor kifejezetten e célra készült, exkluzív animációs jelenetek láthatók.

Az automaták az ipar szabályai alapján hat nehézségi szinttel rendelkeznek, és a teremtulajdonosok nyitás előtt állítanak át véletlenszerű módon néhány gépet úgy, hogy azok nyerési esélyei nagy átlagban a játékosnak kedvezzenek. A megszállottak az egész napot azzal töltik, hogy a fair esélyekkel felruházott kevéske gépet keresik, és ennek során persze óriási vagyonokat szórnak a nyerőgépekbe.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Hogy miért kellett 8.8 perces részletekben megkomponálni ezt a statisztikát, az már valószínűleg sosem derül ki. Nagy kár érte, mert így az ember hajlamos fellelkesülni azon, hogy 1979-ben a magyar mozikban 12 szenegáli film is megfordult, pedig hát csak egy 105 perces darabról volt szó. És hogy mi volt az? Hát nyilván az 1977-es Ceddo.

Forrás: Filmévkönyv 1979. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A The Ramones második felállásának tagjai a rendeltetésszerűtől jelentősen eltérő módon használnak egy leharcolt flipperasztalt. A srácok mind a Boy Howdy! sört fogyasztják; a nemlétező nedűt, amelyet a korai trollok egyik királya, a Creem magazin talált ki. Minden vállalkozó kedvű zenészt ilyen feliratú dobozokkal a kézben fotóztak, csak azért, hogy az olvasók megvesszenek az idegességtől, amikor kedvenceik italát nem találják meg a boltokban.

A fénykép 1978-ban készült, New Yorkban.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.