Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Láttunk már olyan hirdetést vagy címlapot, amelynek nyomtatva is kifejezetten jól álltak a pixelek. Ez a reklám nem tartozik ebbe az exkluzív csoportba...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #049. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Természetesen sosem próbáltam a Delta S3 „joysticket”, de így is van véleményem: pocsék lehetett. Igaz, 1984-ben még nem igazán létezett tényleg jól működő kontroller, szóval még az is meglehet, hogy nem okozott csalódást a vevőknek.

Azt mondjuk kétlem, hogy a kütyü joystick komponense tényleg sérthetetlen volt; pár kör az Airwolffal, és bármilyen anyagból, bármilyen stabilra gyártott joystick tőből törik ki, amikor kirepül a kilencedik emeletről...


Forrás: Crash 1984/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A tucatnyi MSX2-modell közül a Sony által gyártott, de Hit-Bit márkanéven kiadott HB-F1XD mindenképpen az egyik legmenőbb darab volt. A tetszetős billentyűzet, a vörös lemezolvasó, illetve a DJ-pultra emlékeztető fények és csúszkák (az egyik a játékok lelassítására, a másik pedig a szóköz vagy a joystick automata tüzelésének sebességállításához) nagyszerű külsőt kölcsönöztek a gépnek. És bár úgy tűnhet, hogy a masinához ajándékba járt az Ys, ez nem így volt – egyszerűen az MSX-verzió megjelenéséhez időzítették a hardvert, és így azzal, no meg az aranyozott keblekkel tudták hirdetni azt.

Forrás: MSX Fan 1988/01. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Amikor nagy licitálást követően végül az Atari vásárolta meg a Namco szó szerint korszakalkotóan népszerű Pac-Manjének amerikai konzolos jogait, az lényegében halálos ítélet volt a riválisokra nézve. Még akkor is, ha ez a verzió borzasztó rosszul sikerült – a hétmillió eladott példánnyal hosszú-hosszú éveken át ez volt a legsikeresebb otthoni játék.

A „fénykép” persze hazudik: a játék valójában így nézett ki a gépen. És ami még rosszabb, egyetlen, pocsék pálya volt csak benne, az ismétlődött a végtelenségig. Négy helyett csak két szellem volt, és azok is vadul villogtak, hisz egyszerre minden sprite-ot nem tudott kijelezni a program.

Forrás: 出埃及记. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

A Mortal Kombat II körül akkora hisztéria volt, hogy a konzolos verziókat gyártó Acclaimnek még arra sem kellett költenie, hogy a korai hirdetéseken megmutassák, vagy legalább megnevezzék a játékot.


Forrás: EGM2 1994/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Nagyon kíváncsi lennék, hogy amikor a háromfős brit stúdió, az ezzel az egy saját játékkal rendelkező Solid Image kitalálta ezt a címet, egész pontosan mire is gondoltak, merthogy a cholo szó sok jót nem jelent spanyolul...

Ezen túl pedig külön díjaznám a hirdetést, ami szó szerint semmit nem árul el a reklámozni hivatott produktumról annak árán és platformjain kívül.

Forrás: Zzap! 64 1986/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Végre egy teljesen őszinte hirdetés. Oké, ezt a szünetmentes tápot nem is nagyon lehetne cuki hardverként eladni; a pamacsfülű medvével ellentétben ugye, az kifejezetten aranyos lett.

1983-hoz képest a 20 perces működési idő egész tisztességesnek mondható, az viszont nem biztos, hogy jó ötlet, hogy hangos riasztó kapcsol be azonnal, amikor a Grizzly munkába kezd – egy éjszakai áramszünetet ez azért elég rossz élménnyé varázsolhat...


Forrás: Compute!’s Gazette 1983/02. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


„Bilbó és a penetrátor” – ez nem igazán hangzik úgy, mint amit Tolkien álmodott meg...

Forrás: Computer & Video Games #018. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Space Invaders idegen hódítóit sokan, sokféleképpen próbálták elképzelni; az 1980-as flipperasztalt illusztráló Paul Faris például a gyanús helyről előbukkanó krómhorror szexrobot-koncepciót választotta. Persze ez még mindig sokkal jobb, mint a flipper álló lapján terpeszkedő nekromorf, amivel kapcsolatban a Fox filmstúdió eredményesen perelte be a Ballyt. (A filmeseknek kedvező ítéletnek köszönhetően három, már hivatalosan alienesre átrajzolt flippert kaptak, illetve részesedést minden eladás után.)

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ma már senkinek nem rebben meg a szeme, ha az egykor saját konzolt is gyártó SNK vagy a Sega egy Nintendo-platformra, netán PlayStationre ad ki játékot – na de mit szóljunk ahhoz, amikor a Sony publikál NES-re?!

Valószínűleg a mai napig ez az egyetlen Sony-játék, amelyben háztetőn mászkáló tacskókat kell megsemmisíteni...


Forrás: Electronic Gaming Monthly #036. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.