Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Ha nem folytatásnak hívjuk az International Karate+-t, akkor mégis, hogyan kellene utalni rá? Tagadhatatlan, soha korábban senkiben nem merült fel az a forradalmi ötlet, hogy egy újabb, harmadik karaktert tegyen játékába, de talán pont ezzel érdemelte ki a program, hogy sima bővített kiadás helyett teljes folytatásnak nevezzük azt. Nem?
Forrás: The Games Machine 1987/12-1988/01. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Kifejezetten jó illusztráció, ötletes reklámkoncepció; valahogy így kell köztudatban tartani a megjelenés után is a platform egyik legfontosabb játékát!
Forrás: N64 Magazine 1997/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Ha a játéktékák által jelentett anyagi fenyegetés miatt a kiadók szinte játszhatatlanul nehézre csináltatták a kilencvenes évek valamennyi konzoljátékát, hát ezekkel a remek csalókártyákkal keményen vissza lehetett csapni nekik. Még akkor is, ha az új kártyákhoz tartozó kódokat nem lehetett egy egyszerű online frissítéssel megszerezni, hanem egy lomha telefonos rendszerben kellett azokat lekérdezni...
Forrás: Mean Machines Sega 1992/11. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
A Rare-nek egyszerű dolga volt a kilencvenes évek közepén: mivel a kontinensen jószerivel csak náluk akadt a méregdrága Silicon Graphics renderfarmokból, bármelyik marketingcélú illusztráció jóval látványosabb volt az álláshirdetések közt, mint bármi, amit a riválisok ki tudtak préselni magukból.
Forrás: Edge #012. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Évtizedek távlatából visszanézve, az események alakukását jól ismerve mindig van valami visszatetsző a színtiszta corporate bullshitben, itt ráadásul különös pikantériát ad a friss Commodore-főnök konkurensgyalázó szavainak az, hogy az interjú alig pár héttel azt megelőzően készült, hogy az anyacég csődöt jelentett volna. Igaz, a Commodore UK leányvállalat még egy évig talpon volt, és a készletek kiárúsításából, ha szűkösen is, de ki tudták gazdálkodni az alkalmazottak fizetését. A Commodore International maradékát (beleérve az Amigához fűződő szabadalmakat is) a csődeljárás során végül a német Escom cég vásárolta fel, és ezzel az angol leányvállalat is bezárni kényszerült.
Forrás: Amiga CD32 Gamer 1994/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Noha a PDP-8/e miniszámítógép még nem az átlagfelhasználónak készült, hanem kutatóintézeteket, vállalatokat, üzemeket céloztak meg vele, a gyártó DEC csak két módon reklámozta azt: az egyik a mellékelt kép volt, a másik pedig annak a ténynek a harsogása, hogy a masina elfér egy bogárhátú Volkswagen hátsó ülésén. Nem szívesen vonnék párhuzamot a marketing és a gép sikere között, mindenesetre a PDP-8/e a korszak egyik ikonikus gépe lett.
Forrás: PC3 Mag. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Széles látószögű pillanatfelvétel az amerikai adóhatóság, az IRS egyik irodájából az 1995-ös adóvisszaigénylési szezon kellős közepéről.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Kifejezetten érdekelne, hogy a tagline ellenére miért kétszemű embert tettek a digitalizált társasjáték borítójára...
Lee Rodwellt legalább sikerült bepalizni, sőt valószínűleg leitatni is, hogy ilyen eltúlzott hozsannázás csússzon ki a száján, mi több, billentyűzetén. Az Eye ugyanis egy inkább kaotikus, mintsem komplex társasjáték, ahol a színes lapon két műanyagspirált lehet pörgetni, így változtatva körről körre, hogy a résekbe rakott bábuk milyen színen is állnak éppen. A játékverzió lényegében ugyanezt tudta, két-három opcionális háziszabállyal együtt.
Forrás: The Games Machine 1987/12-1988-01. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Ha tágan értelmezzük a videojátékok fogalmát, az anno 1951-ben megrendezett The Science Museum Festival of Britain rendezvény tiszteletére megépített Ferranti Nim masina a legelső játékok közé tartozik. A gép ellen a nim nevű matematikai stratégiai játékot lehetett játszani; a képen ezt két színésznő, Wanda Altar és Rae Berry teszik meg éppen a publicitás kedvéért.
Az ehhez hasonló nim-gépek első példánya 1940-ben mutatkozott be a New York-i világkiállításon, de arról sajnos nem maradt fent minőségi fénykép.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik...
Mit is lehetne a tökéletességhez hozzátenni?
Forrás: BBC Micro User 1983/04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella